A karkater testreszabásról szóló bejegyzésben elmerengtem azon, hogy egyszer talán lemesélem Kard és Mágiában a Skorpiók Mocsara című Kaland-Játék-Kockázat (rövidítve KJK), avagy lapozgatós könyvet. 

Erre a hétvégén alkalmam nyílt, de végül a Kazamaták és Kompániák mellett döntöttem, de alaposan átszabva a saját és a csapat ízlése szerint. 

Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a Skorpiók mocsara, mint helyszín, nagyon is passzolt a KéK halálos közegébe. Másrészt pedig egyszerűen most több hangulatom volt a KéK-hez, mint a KéM-hez.

FRISSÍTÉS!
SPOILER VESZÉLY! Megtekinthető és letölthető a (módosított) TÉRKÉP és a JEGYZETEIM, Mesélőknek szóló anyag, játékosként nem ajánlott megtekinteni. 

Ez volt életem első lapozgatós könyve és az első KJK-szerepjáték konverzióm is.

Rendszer-módosítások
Nagyon sok mindent kell át kellett fazonírozni, hogy a játék úgy működjön ahogy szeretném. Mielőtt ebből félreértés lenne: ez egy pozitív kritika, mivel igen könnyen módosítható, nem okozott semmiféle nehézséget. néhány jelentősebb változtatás sem. Egyszerűen nem vagyok igazi OSR arc.

Se kazamata, se kompániák
Nem tudok jól dungeon crawl-t (kazamata kúszást) mesélni. A labirintus kidolgozását élvezem, de a hangulat átadása nem megy, ráadásul a fáklya és más erőforrások, a megtett és megtehető távolságok és hasonlók könyvelése nekem felér egy kínszenvedéssel. Legalább annyira, mint amennyire sok NJK-t egyszerre mozgatni, ezért a bérencek és követők az erőforrás menedzseléssel mentek a kukába. 

KéK-hez képest tápos karakterek
Ezt ellensúlyozandó: a KéK játékaim általában 20.000 tp-s karakterekre vannak szabva, amelyek bírnak egy random vagy karakterhez passzoló varázstárggyal. Gyakorlatilag 5. szintűek, kivéve az elfeket akik 4. és a tolvajokat akik 6. Ez itt is remekül működött. További tápolás, hogy a kidobott tulajdonság értékeket szabadon eloszthatják a 6 tulajdonság között, így fazonírozottabb karaktereket kapnak.

Felszerelés
A játék elején az egyszerűsített teherbírást alkalmazva bármennyi nem mágikus (és egy mágikus) tárgyat felírhatnak. A túl mohó karakterek megszívják, mert nem tudják hova tenni a szajréjukat. 

Mágiarendszer
Ez szenvedte el a legnagyobb módosítást. Minden varázstudó kaszt hozzáfér a TELJES VARÁZSLISTÁJÁHOZ. Nem kell memorizálniuk sem: akármelyiket elmondhatják, ha képesek aznap olyan szintű varázslatra. A magasabb varázslatokat beválthatták alacsonyabbra. Ezen túl minden kaszt tud már első szinten is varázsolni, technikailag egy szinttel több varázslattal bírnak (a varázslók elég sok varázslattal bírnak, de emögött azért van ráció...). Ellenben megszünt az intelligencia egyik szerepe.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem okozott játékegyensúlyi problémákat, a kevés HP és a páncélok korlátozása miatt nem tudtak elszállni így sem a varázstudók. 

A Pókok mestere emlékezetes figura volt.

A világ
A játék NEM TItánon játszódott, vagyis nem teljesen. Ha egyszerűen akarom fogalmazni, akkor Titán világának egy alternatív univerzumában, ahol a Sárkányláng világának istenei uralkodnak. Ez van, én beleszerettem a Harc és Varázslat isteneibe. Ide tartozik, hogy a jellemek is a Jó-Semleges-Gonosz vonalon mozogtak és kivettük a jellemnyelveket. Így van Fang, van Macskahal folyó (csak azért is!!!!!), vagy Skorpiók Mocsara, de nincs Libra és Telak, ellenben van Krozil és Semron. (Papjaik képességeihez és a feléjük nyújtott elvárásoknak a Mesélők füzetét használom.)

A mocsár
Érdekesség, hogy az eredeti lapozgatós könyvekből hiányzik pár tisztás, pl. rögtön a 2., így azokat pluszba kidolgoztam. Egy pihenő helyet kaptak pluszba (Hp újradobás,céljából), egy kiméra barlangot és egy sárkánybarlangot. Ezeket messziről elkerülték. :) (Pedig egyik sem ismerte a könyvet, egyik játékosom játszott vele, de majdnem 25 éve, mikor megtanult olvasni.)

A karkaterek és a sztori
A játék központi figurája Konstantin volt, aki egy szenvedélyes, gyógyítás iránt elkötelezett ifjú ember. Bár maga se tudja, de Krozil, a gyógyítás istennője papjává tette őt, azonban (mivel Konstantin irótózott mindenféle elköteleződéstől, utálta az ájtatoskodást és minden istent őszintén tisztel, akárcsak azok papjait) ezt gondosan titkolta előle. 
Ennek eredményeképpen az istennő szent szimbólumát, mely miatt Konstantint körberajongják minden civilizált helyen, ő egyszerű bizsunak látja. Bár varázsol, de ezt ő se tudja, csak elmereng azon, milyen lenne érteni pl. amit az óriás sas mond (beszéd az állatokkal), vagy nagyon vágyik meggyógyítani a társa sebét (gyógyítás), esetleg elgondolkodik, van-e a közelben valamilyen mágia (mágia észlelése). Krozil akkora troll volt, hogy ekkor a saját mágikus amulettjét elrejtette előle (ami egyébként egy regeneráció medál is volt). 
A környezete rendszeresen nevezi "Krozil fölszentelt papjának", amit ő teljes értetlenséggel fogad. 
//Megjegyezndő, hogy meglepően jól muzsikált egy olyan karakter, aki nem hajlandó harcolni egy olyan játékban, ami a harcról is szól.//

Konstantint felkérték, hogy gyógyítsa meg Fűzfaliget város bírájának fiát, akit mágikus betegség sújtott. A gyógyító képes is rá, ehez azonban a rendkívül ritka Antericha bokor egyik bogyójára is szükség van, hogy elkészítse belőle a gyógyfőzetet. A lelkes Konstantin el is indulna, hogy átkeljen a rettegett mocsáron, de a város nem engedte, amíg nem találnak neki kisérőket.

A békés természetű gyógyítónak nem lett volna biztonságos a mocsár.

Így jött képbe Loren, a Hős! Fegyverforgató férfi, aki eredetileg a D&D Kezdőkészlet egyik harcosa volt öcsém kezében. Most a KéK-be tért vissza, immár valódi hősként. Jellemző rá, hogy előszeretettel használ idegen kifejezéseket, általában helytelenül. (Pl. legyen bármilyen katolikus a szituáció, ő mindig készen áll, mindig kész korrupciót kötni, ha a helyzet litániája megköveteli – természetesen nem ennyire töményen adta elő a játékos.) 

Rőtszakáll, a törpe bajnok egyszerű lélek volt: ha fizettek érte, ő elvállalt küldetéseket. Nem jártak rosszul vele egyébként, bár a törpe mogorva és ellenséges mindenkivel, de becsülettel végzi el a munkát és akit a szívébe zár (azaz Loren), amellett kitart a végtelenségig. Ő volt a legelkötelezetebb a tényleges küldetés irányába.

Az elf dalnok lány, a hőstetteket megéneklő Zenélő Fűz egy elf határerőd védői között élt még nemrég. Rátőrt a vágy, hogy ő maga is hős legyen. Rögtön a bemutatkozásnál elregélte, mennyi kalandján kísérte el Lorent, a Hőst, Rőtszakállt, a törpe bajnokot és a nemes gyógyító papot Konstantint :D A szerencsétlen bemutatkozást követően sikerült mágiájával némi tekintélyt kivívnia magának, még ha hajlama is volt rá, hogy költeményeiben különösen kiemelje önön szerepét. 

A tapasztalt játékosok biztos felismerték Selator, a jó varázsló küldetését. Mivel Rőtszakáll és Zenélő Fűz is átlátta az üzleti lehetőséget egy Füzfaligetbe vezető térképben, így Vasöklű, a semleges kereskedő küldetése is bevonódott egyetlen akcióvá.

//Megjegyzés: tényleg műküdik a karakterjáték KéK-ben, rengeteg érdekes helyzet alakult ki a karakterek jelleme miatt.//

Különbség a lapozgatós könyvek és a szerepjáték között, azaz a konverziós dolgok
A klasszikus KJK könyvekben egyetlen magányos hős indul útnak és X db lehetőség egyikét választja. Itt négy bajnok indult el az úton és szinte csak a fantáziájuk szabott gátat. 

Ebből fakadóan érdemes megnövelni a szörnyek számát. Míg egy KJK esetében 3-4 ork már szadizmus, KéK-ben lehet egy sima csuklómodzulat, főleg, ha a karakterek kezdenek. Ellenben csínyjábban kell bánnunk a méreggel: KéK-ben a leggyakoribb halálnemek egyike, míg KJK-ban könnyebb leküzdeni (szerencse vagy ügyesség próba, rendre elég jó értékekkel). 

Én törekedtem rá, hogy az olyan lényeket, amik nem szerepelnek a KéK-ben, azokra már kész statisztikákat alkalmazzak. Pl. (a teljesség igénye nélkül): 
A Kardfák az Élő szobor (Kristály) statisztikájával bírtak, de a tűzre érzékenyek (+1 sebzés) mivel fából vannak, továbbá csak nagyon lassan tudnak mozogni (30). 

A Kardfák ellen nem jön rosszul egy druida.

A Ronda vadállatnál a Trúl statsztikát alkalmaztam.  

A Viziszörny (ő található a borítón) Élő szobor (Kő) statisztikát kapott, de a plusz sebzés nélkül.

Az Unikornisnál a Csataló statisztikáját használtam, de képes volt 2 db első és 1 db második szintű varázslat elmondására, illetve szarva 1d8-at sebez rohamból. (Ennél erősebb lett volna, de ép sebesült.)
És így tovább. 

Ez nagyon jól működött, semmiféle nehézséget nem okozott, minimális kreativitás kellett csak.

Spoileres nagy pillanatok, ha nem játszottad a könyvet (de szeretnéd), nem javasolt
Három sztorit kell kiemeljek. Az egyik, amikor Zenélő Fűz önként evett a Pókok Mesterének ételéből (nem halt bele, éljen Konstantin!), a másik, amikor lebegő koronggal repültek át a Rákfű felett, a harmadik, amikor a Nyálka (ami egy mutálódott, zöld színű Fekete puding volt) két karakter sisakját (igazából az egyik lobogó köpeny volt, a másik csuklya, de a sisak szerepét töltötték be) rántotta be, mert különben egy csapásból elnyelte volna őket. Mostanra a játékosaim tanultak annyit, hogy mindenféle szégyenérzet nélkül futottak, mint a nyulak. 

Összegzés
Az internet a barátunk. Ma már nem feltétlen kell minden egyes lapozgatós könyvet fél tucatszor végigvinni, hogy elkészíthessünk egy ilyen konverziót. És nagyon megéri, mert egyrészt egy teljesen kidolgozott, igaz, eléggé rail road kalandot kapunk, de hát a KéK alapból kevéssé szól a sandboxról (mondjuk a Feketehomok kikötőhöz egy elég király homokozó van kiépítve). Másrészt nagyon átadható a könyvek feelingje, a veszély. Szóval, csak bátran, feszegessük a műfaji kereteket :)

Ellentétben a könyvvel, itt megmentették a törpét.