Az én múzsám

avagy: mindenkinek kell egy támasz.

Szerepjáték tematikájú blogba ritkán kerül elő ilyen írás. Nem is tisztán szerepjátékos dolog, mert az életem minden területére igaz.

Nem is olyan rég olvastam valamelyik szerepjátékos csoportba egy kérdést, hogy kinek hogy viseli a párja, hogy ilyen fura hobbiba öl heti több órát?

Én szerencsés fazon vagyok, mert a feleségem akkor is támogatott a hobbimba, mikor nem igazán értette (akkor még csak barátnő volt), Mikor pedig megértette, mi is ez, játékostársam lett, és nagy lelkesedéssel vágott bele bármilyen játékot is akartam mesélni.

Amikor a gyerekem túl nagy lett, hogy mellette üljünk le játszani, vállalta, hogy bár szereti, de nagy részt kivonja magát a hobbiból, mert az nekem fontosabb.

Ő egy hős.

Rajong az elfekért. 

Életem minden területén, a szerepjátékban is ő a múzsám. Sokszor konkrét ötleteket ad nekem, és életem eddigi legkidolgozottabb moduljához egy az egybe ő tervezte és rajzolta meg a kastélyt.

Ő a feleségem. Köszönök neked mindent!

sienar_hatarainak_ore.jpgA kép a feleségemet ábrázolja, Nagy Gergely az alkotó, megjelent MAGUS kártya grafikán, és felhasználása szigorúan engedély köteles! 

Címkék: személyes elf