Ezt a bejegyzést elintézhetném azzal is, hogy olvassátok el az ALISTER BARÁTOM ÁLTAL ÍRT SZÖSSZENETET. De azért ennél egy picivel megpróbálok személyesebben fogalmazni, de tény ami tény: ennél jobban összeszedett írást még nem láttam a témában.

Nagyon tömören: itt nincsenek idegen fajok. Itt nem a jóság és a gonoszság csap össze. Itt a mágia nem jellemző minden kasztra, sőt, itt a mágia valami nagyon félelmetes valami.

Ebben a stílusban a legismertebb figura biztosan Conan, ami nem véletlen. Az egész hardfantasy stílus a barbarizmus, az éledező civilizáció, a veszélyes vadon, a gonosz vallások és az emberevő kannibálok hangulatát árasztja. Nincs benne sok kifinomultság, ellenben annál több az erőszak.

Kifejezetten a hölgyek kedvéért nem Schwarzenegger, hanem Jason Momoa Conanje.

Mitől hard fantasy?
Itt rögtön egy kis kitérővel kell kezdenem: a műfajt csak mi hívjuk így Magyarországon. Eredetileg Sword&Sorcery, azaz Kard és Boszorkányság a hivatalos név. 
A hard fantasy elnvezésre két jó okot is tudok, amiért passzol.
1. A világ tényleg kemény. Itt a halál a mindennapok szerves része.
2. A mágia ritka, rettenetes árat kell érte fizetni és rettegett - tehát elég kemény dolog. És baromira nem része a mindennapoknak. 

De mitől jó ez? 
Valójában nagyon nehéz megfogalmazni, mi adja a "varázsát". 
Sokkal kevésbé színes, sokkal kevésbé kifinomult, sokkal durvább az egész. A nemi jegyek nagyon ki vannak domborítva. A férfiaknak még az izzadtsága is tesztoszteron szagú, a nők szexik, vonzóak, dögösek. Nem feltétlenül megvédeni való életképtelen hercegnők (azért olyanok is akadnak), lehetnek éppen győzhetetlen halálosztók is. 

Vörös Sonja a női Conan. Szexi, dögös, mészáros és harchoz tök alkalmatlan cuccokban rohangál. (Ez főleg a képregény miatt van így.)

Úgy gondolom, hogy néha jó érzés nem gondolkodni morális dolgokon. Jó érzés, hogy csak "gyakom a szörnyeket". Hiszen itt nem kell megmenteni a világot. Egy dolgot kell: túlélned a mai kalandot. És a holnapit. És az azutánit.
Ettől még a hardfantasy karakterek nem ostobák és nem unalmasak. Egyszerűen más dolgok motiválják őket. Conan (azért őt emlegetem mert egyrészt ő a legismertebb, másrészt én is őt ismerem, a Szürke Egerészt vagy Korgoth-t gyanítom hiába hoznám fel :D) egyik alkalommal komoly vallásfilozófiai elmélkedést folytat le az istenek természetéről a szerelmének. 

A hardfantasy karakterek jelleméről.
Nem jellemző a jó-gonosz szemlélet. A legtöbb hard fantasy karakter egyszerűen szereti a kalandot, szeret nagy vagyonra szert tenni, majd eldorbézolni az egészet. Az egész lényegét áthatja, hogy a következő nap lehet az utolsó is, ezért nem aggodalmaskodnak. 
Én a Vörös Ködök című mini szerepjátékból kölcsönözném rendszertől független a jellemet. Itt meg van határozva öt darab impulzus. Ezek a következők:
- dorbézolás 
- megszállottság
- fosztogatás
- önvédelem
- mészárlás
Ezek különböző módosítókat adnak egyes szituációkban, pl. ha valakinek magas a dorbézolása, akkor hatékonyabban tudja leitatva vagy szexualitását kihasználva szóra bírni a választott NJK-t.
Persze rendszertől függően sok átalakítást igényelhet ez a megoldás, a lényeg, hogy jellem helyett ilyen-olyan motivációk határozzák meg a karakter világlátását. 

És milyen kalandok valók a hardfantasyba?
Nyilván ez mesélő és csapat függő is, de jellegzetesen hardfantasy kalandok a templomrablások, a gyilkosság, a testőrködés, az utazás, a szörnyvadászat. Az intrika, a szociális kalandok, az udvariaskodások nem a hard fantasy asztala. (Persze egyszer-egyszer ilyen is belefér.)

Itten kérem harc van és vér és fosztogatás, nem babazsúr!

De mi van a mágiával?
Nos, a varázslatok ritkák és általában szabályos pánikhangulatot keltenek. Olyan varázserők, amik más fantasykban tök természetesek, itt elborzasztanak. Pl. a jó Skandar Graun nyakra-főre bénitást varázsol. Ez egy erős, de alacsony szintű varázslat. 
Ugyanez egy hardfantasy történetben valami egészen borzalmas. Egy szörnyű, idegen tudat áttöri elméd védelmét, megbénítja izmaidat. Ki vagy szolgálva kényére-kedvére. Börtönben vagy a saját testedben. NEM URALOD MAGAD! 
A hatás ugyanaz, a felfogás nagyon nem...
Én javaslom, hogy a játékosok ne tudjanak varázsolni. A mágia maradjon meg a sötét lelkű, elpusztítandó gonosz varázslók félelmetes fegyverének...

A mágia elleni védekezés egyik módja: előb szíven döföd a rohadékot, mint hogy befejezné a démonidézést. 

És akkor a rendszerekről.
Ilyen játékra a D&D 5 gyakorlatilag alkalmatlan. Illetve rengeteg hacket és korlátozást igényel, pont mert a mágia ott nagyon szervesen be van ágyazva a húsba.
A MAGUS kb. ugyanaz a szint.
Én személy szerint négy általam ismert rendszerben látnék komoly értéket hard antasy kampányra:
- Kard és Mágia: a rendszer egyszerű, a mágia kihagyható és igény esetén akár ravasz technikai maradványokkal (pl. lézerpisztoly) akár fel is dobhatóak a kalandok. A rendszer támogatja a hardfantasy kalandtípusokat is.
- Kazamaták és Kompániák: a "carpe diem" érzést támogatja, de a hősök halandóságát szerelni kell, a fajkasztokat ki kell venni és a kasztokat is kicsit át kell fazonírozni.

Ezek legnagyobb hiányossága, hogy nagyon építenek a páncélokra, pedig az igazi tesztoszteron szagú hard fantasy hős egyszál fehérneműben is remekül mészárol. 

- Vörös ködök: ez végül is erre való. Hátránya, hogy nagyon egyszerű és az ízlésemnek túlságosan narratív egy főleg akcióra építő játékban.

És a meglepetés:
- Star Wars D6: igen, jól olvasod. Ha kivesszük az Erőt és a technológiát,ellenben adunk több zúzó-vágó fegyvert, kicsit meghackeljük a képzettségek listáját, akkor nagyon király kis rendszert kapunk, ahol kemény tökű gyerekek vagdalkoznak és lőhetnek íjjal, miközben a "mágia" ki van dolgozva az ellenfeleknek, a lépték rendszer miatt akár az óriások bunkója is remekül leképezhető. És ha ez nem menő, akkor semmi.

A végére a Barbár testvérek egyik remek jelentét szántam búcsuzóul. Sajnos németül van, de szerintem a lényeg lejön :D