Mivel már sokszor emlegettem a MAGUS szerepjátékot ezen a blogon, azt hiszem ideje lenne kicsit írnom róla. De nem bemutatni akarom, inkább az életemre gyakorolt hatását ízelgetném kicsit.

Azt írtam, hogy az életemre gyakorolt hatást és ez alatt nem csak a szerepjátékos életemet értem. Annak ellenére, hogy a MAGUS legrégebbi és legújabb verziója egyaránt az 5 legnagyobb csalódást okozó szerepjátékom élén végzett, Ynev világa nem csak a szerepjátékban gyakorolt rám hatást.

A Találkozunk Torozonnál Youtube csatorna témába vágó videója alá ezt kommenteltem. Igen hosszan kommenteltem :D Ezt most némi szerkesztéssel, egy kevés képanyaggal és megvastagított kommentárral teszem közzé, mert ennél sokkal jobban nem tudnám megfogalmazni:

Az én M.A.G.U.S. sztorim valamikor a 90-es évek végén kezdődik. Vagyis, a közepén. Attól függ, hogy nézzük. A bátyámnak megvolt a Nagy Zöld, tőle hallottam először a szerepjátékról, meg általában a fantasyról. Neki volt Tier a kedvenc hőse. Rengeteget játszottunk, improvizált élő szerepjátékokat, széles gyüjteményünk volt játékfegyverekből, ezekben volt, hogy Iker fejvadászként mészárolt le. :) Szóval, végül sikerült elkérnem tőle a könyvet, amit anno érdekes módon nővérem használt többet meséléshez a barátaival. A bátyám sosem játszott, csak elolvasta. Szóval kisfiúként nézegettem a könyvet, különösen megfogott Max paplovag képe.

A 2010-ben elhunyt Zsílvölgyi Csaba, azaz Max bizonyos képe.

Rengeteget beszélgettem róla nővéremmel és bátyámmal is, bár egy idő után már nagyon untak. Sajnos a családom mereven elzárkózott a játéktól, és nem volt megfelelő baráti köröm. Ennek ellenére kaptam egy példányt az akkoriban megjelenő Titkos Fóliánsból. K10-hez úgy jutottam, hogy anyukámnak ravasz módon előadtam, hogy "hallottam róla, hogy létezik 10 oldalú kocka. Hogy milyen? Én sem tudom, de fura... de csak 150 Ft, ha adsz annyit, szívesen megveszem és megnézzük" :D A Valhalla boltjában vettem meg, az Andrássyn :) Sajnos már nincs meg, valaki egy alkalommal magáévá tette. Általános iskola 5. osztályban pár osztálytársamat bevonva suli után bent maradva játszottunk valami játék szerűséget. Arra emlékszem, hogy csak félig-meddig ismertük a szabályokat, a kalandozóknak amazonokat kellett rabszolgának elhurcolnia, egyik osztálytársam 00-ás dobással egy csapással nyírt ki egy amazont. A vége az lett, hogy a takarítónő hazazavart minket. :D Később, 8.-os koromban megismerkedtem olyan emberekkel, akik már tudták mi a szerepjáték, mi a M.A.G.U.S. Velük már valódi szabályokkal (többé-kevésbé) tudtunk játszani, a világ felületes ismerete mellett (bár könyveket olvastunk, de nem sokat. A Renegátot pl. már dolgozó felnőttként olvastam először). Mindig is inkább voltam játékos, mint az irodalom kedvelője, a mai napig kevés M.A.G.U.S. könyvet szeretek igazán, bár azokat nagyon. (És a teljesség kedvéért: A Renegát a kedvencem, utána Boomen antológiás kötete, a Fekete vizek, amelyben az egyik kedvenc antihősöm, Syrn Chyassar szerepel. Nagyon szeretem az Acél és oroszlánt és a Korona és kehelyt. Az első Garmacor kötet is nagyon tetszett, maga Garmacor az egyik kedvenc ynevi hősalakommá vált. Kedvenceim egyike még az Uwel nevében (bár rengeteg a hibája) és (noha ez egyes körökben blaszfémia) a Hadak árja című Inomi kötet. Andrással (Gáspár András, 2020-ban elhunyt író, Wayne Chapman néven rengeteg regényt írt (pl. a Tier történeteket), gyakorlatilag ő volt Ynev "tulajdonosa") beszélgettem egyszer, akkor mesélte, hogy mennyire nem szereti ezt a kötetet. Én csendben hallgattam. Akár igazi M.A.G.U.S. akár nem, nekem akkor is best. Voltak még kedvelt novelláim. A Halálnak született vagy az Áldozat lészen nagyon bejöttek. Ellenben a Tier történeteket igazán sosem szerettem meg, ahogy a Pokol sem tetszett. Itt bennem lehet a hiba, mert ezek alapkövei a M.A.G.U.S. irodalomnak, mégsem jöttek be. A könyvek és a szerepjáték mellett a másik fontos elem a kártya volt az életemben. Az egyik szerepjáték ülésünkön egy házibarkács Serenaya kaszttal játszott az egyik haverunk és a másik aki akkor már aktívan játszott, elhozott neki egy példányt a lapból :)

Ez itt az a bizonyos lap.

Később megtanított MK-zni és egy nagyon hosszú út kezdete lett. Sokáig voltam hobbi játékos. Majd rákaptam a versenyzésre. Nem voltam túl jó benne. Aztán egész jó lettem, de top player nem. Párszor abba is hagytam, sokszor kritizáltam az akkori kiadót néhány Ynev-pontatlanság miatt. Több visszatérés és abbahagyás után, egy nem aktív szakaszomban értesültem róla, hogy Pálinkás László elhunyt. Egy kedves úr volt, igazi legenda. Idős ember, aki rendkívül jó szívéről és indulatos természetéről, illetve egyedi játékbéli hozzáállásáról volt híres. És már nem él. A tiszteletére szervezett emlékverseny budapesti fordulójára elmentem pár régi játékossal együtt én is. Ott beszélgettem Aquirral, aki pár hónap múlva felhívott, elmondta, hogy jelenleg ő felel a kártyáért és felkért háttér felelősnek. Elfogadtam. Az én háttér vezetésemmel jött ki a Kékarcú Kiteljesedése kiegészítő, a Kétjátékos Kezdőkészlet, a Lobogók Hatalma. Igyekeztem a hivatalos, Delta Vision által elfogadott Ynev képet képviselni a lapokon (bár ez tőlem egyébként sokszor nagyon távol áll, a saját Ynevem eléggé más). Sok rajongótól kaptam emiatt negatív visszajelzést. Más esetben valóban én hibáztam, az ilyen eseteket bánom, de már nincs mit tenni. Folyamatosan kapcsoaltban voltam Gáspár Andrással, rengeteget egyeztettünk. Én feleltem a grafikák leírásaiért, amiből a művészek dolgoztak (persze a könyvborítók kivételével, bár igyekeztem megfelelő hangulatú lapokhoz társítani a nem Ynevhez készült képeket). Ezek némelyike elég jól sikerült, mások nem nyerték el a közönség tetszését. Talán ma is ezt csinálnám, ha nem fogan meg a lassan másfél éves lányom. Így viszont, némileg elszorult torokkal, de lemondtam a háttér felelősi pozíciómról, a tesztelésről, és a lapkészletem is eladtam. Egyszer talán visszatérek. Egyelőre a lányommal töltött idő fontosabb. :) Már így is nagyon hosszú lett a kommentem, pedig a teljeség igénye nélkül írtam meg. Sem a Rúna magazinnal való viszonyomról nem írtam (jaj de odavoltam anno értük!), sem arról, hogyan és miért váltották más szerepjátékok a M.A.G.U.S.-t az életemben. Ma már közel sem a M.A.G.U.S. a kedvenc játékom, de mivel ezzel kezdtem, a mai napig foglalkozom vele, hálás vagyok neki és örülök, hogy megismerhettem. Az MKK-ról majd akkor, ha kijön, a tesztanyag (és a szeméyles teszttapasztalat) alapján nem az én stílusom, de kiváncsian várom, mi lesz belőle. Elnézést ez hosszú lett, és ha tényleg teljeskörű akarnék lenni, akkor még kétszer-háromszor ilyen hosszú lenne :)

Na igen, tényleg hosszú és tényleg nem teljeskörű. Nézzük a kimaradt elemeket:

Viszonyom a RÚNA magazinnal
Oh, gyerekként de oda és vissza voltam érte. Nagyon kevés számhoz jutottam hozzá, gyakorlatilag mindegyikhez úgy, hogy valaki megtalálta kidobva és odaadta. Színes volt, érdekes cikkekkel, főleg MAGUS, de néha más szerepjátékos tartalmakkal. Voltak itt figura festéshez tippek, szerepjáték ismertetők, világ bemutatók,  kalandmodulok, vicces képregények, új varázslatok, részletek készülő (néha soha el nem készülő) kiegészítőkből, stb.

Ez volt az első RÚNA, amit a kezembe fogtam. A sok lapozástól elszakadt, de azóta újra beszereztem, vigyázok is rá nagyon!

De hát ez tök jó...

... nak tűnik.

A RÚNA a Valhalla Páholy saját magazinja volt. Ekkoriban az internet valami egészen ritka dolog volt, egy újságnak komoly vélemény formáló erőt jelentett. A MAGUS alkotói ezen keresztül formálták a szerepjátékos közéletet, méghozzá mai fejjel azt mondom, hogy egy borzalmasan sznob, nagyon rossz irányba. Erről már írtam röviden a Kard és Mágia ismertetőmben. 

Volt itt kérem minden. Halálfejes logóval tarkított fenyegetőzések, a másik magazin (Bíborhold, majd később Holdtölte) fikázása, a D&D és annak játékstílusának leértékelése (szigorúan nem kimondva, hanem elnéző mosollyal, "egykor mi is ilyenek voltunk, majd felnőttök az IGAZZY szerepjátékhoz" stílusban). Egyszer elhíresztelték, hogy feljelentették őket a TSR-nál (a D&D akkori kiadója) plágiumért és az egész MAGUS-t le kellett fordítsák, de annyira tetszett odakint, hogy hamarosan ki is fogják adni külföldön! 

Nos, azóta is késik a tengeren túli kiadás, de sebaj.

Tömören: akkoriban, gyerekként és kiskamaszként rajongtam a RÚNA magazinért, ma már egyenesen károsnak tartom amit képviselt. A magyar szerpejáték közélet még mindig nyögi átkát, pedig hol van az már...

Miért váltották más játékok a MAGUS-t az életemben?
Szomorú a válasz: mert azzal, hogy a zsáneren belül (ezalatt a kalandozó fantasyt értem) megismertem más, jobb rendszereket, egyre kevésbé élveztem az ezzel való játékot.

Fenntartom, hogy a MAGUS ETK messze a legjobb hivatalos kiadású MAGUS. Annak ellenére, hogy 28 éves. De körülményes, a harcok kényelmetlenek és hosszúak, rengeteg benne a matek, tele van megkötésekkel (erről tervezek később írni egy másik bejegyzést) és még nagyon hosszan sorolhatnám. A "Nagy Zöld" világleírása egyébként szerintem messze a legjobb és leghasználhatóbb az összes későbbi világanyaghoz képest (erről is).

Ynev legszerepjátékos-barátibb világleírása ebben található.

Csak éppen a d20 rendszerekben sokkal pörgősebbek a harcok és kevésbé bugos a mágia rendszer. A képzettség rendszer szintén ezer sebből vérzik (Alapfok: nem szúrod magad tökön a kardoddal. Mesterfok: a világ legnagyszerűbb vívói egyike vagy. Nem nagy az ugrás?) és az egész rendszer bugos.

Pár éve megpróbáltam a sokkal modernebb és kiteszteltebb UTK kiadásával is játszani. Konkrétan a karakteralkotásig jutottam és egy kalandot megírtam, de az NJK kidolgozástól egyszerűen elment a kedvem. Játékosként elég jó rendszer, de nem tudnék benne mesélni. Nekem ez túl szöszmötölős, túl bonyolult. És íme, itt a baj: a MAGUS egy bonyolult játék. Az MKK is az lesz, még a tesztelői is úgy jellemzik: nem bonyolultabb, mint az ETK. És ez igaz. De ha bonyolultabb, mint a D&D 5E, akkor nekem már sok.

Saját MAGUS verzióim, átdolgozásaim
Narmor, a Kazamaták és Kompániák egyik alkotója összedobott egy nagyon érdekes narratív MAGUS rendszert, amely Ynev két holdjára épít. Abszolút nem akciójáték, de teljesen narratív és nekem NAGYON MAGUS. Annyira, hogy némi saját szám ízére szabást követően alkottam belőle egy saját verziót. :) Nekem ez a kedvencem, nagyon büszke vagyok rá.

Ezen túl van egy tesztelés alatt álló Kazamaták és Kompániák MAGUS verzióm. Még közel sincs kész, de (nagyon lassan) dolgozgatok rajta. Itt egyértelműen a rendszert tekintem fő fókusznak és a lore a másodlagos.

Társalkotója voltam egy Kard és Mágia verziónak is, amelyben egész sokat játszottunk. Érdekesség, hogy minden kasztot a KéM 4 alap kasztjával és azok kombinálásával képeztünk le.

Fejben összedobtam egy D&D 5 konverziót. Ezt semennyire nem teszteltem, talán ha megjelenik magyarul ez a kiadás, kipróbálom.

Hozzátartozik a fent leírtakhoz, hogy az ilyen konverzióknál mindig a legkevesebb változtatásra törekszem. Pl. eszem ágában sincs beleerőltetni a mozaikmágiát vagy az eredeti boszorkánymester varázslatokat és véletlen sem törekszem arra, hogy jellemzően MAGUS-os játéktechnikákat passzírozzak az alaprendszerbe. Mondhatni én nem KéM vagy KéK MAGUST készítek, hanem a KéM vagy KéK rendszerét festem át annyira, amennyire muszáj, hogy jól működjön Yneven. 

A mozaikmágia átültetése véletlen sem feszíti szét a KéK alap rendszerét. 

Összegzés
A MAGUS egy megkerülhetetlen része a múltamnak, egy perifériárul szemlélt eleme a jelenemnek és elkerülhetetlenül kapcsolódni fog a jövőmhöz is. A mai napig ott van fél szemem a kártyán, követem a szerepjátékos híreket, stb. De a kedvenc kategóriámból sajnos rég kiesett. 

Bár sosem tudhatjuk, mikor kapom elő az alapkönyvet egy kis nosztalgia kedvéért :)