5 kedvenc játékom és 5 amiben csalódtam

Teljesen szubjektív lista

Nemrég megnéztem Kildar vállogatását az 5 kedvenc és 5 csalódást okozó játékáról és kedvem támadt nekem is összeírni ugyanezt. (Ha valaki nem tudná, Kildar egy nagyon kreatív szerepjáték tartalmakat készítő youtuber, aki pörgős beszédtsílusáról ismernek. Engem nem zavar, akit igen, az állítsa a sebességet 0.75-re.)

Természetesen ez is véleményes lesz, hiszen a jó és rossz, tetszik és nem tetszik is szubjektív kategóriák. Ami fontos viszont: a csalódást keltő játékok SEM rosszak. Egyszerűen nekem nem válltak be. 

Egyetértésre és/vagy felháborodásra fel!

5. csalódás - Káosz szerepjáték
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sosem játszottam ezzel a játékkal. Nagyon szeretem Worlukot, a Káosz világát (vagyis, nagyon szeretem az első 5 könyvet belőle), ezért nagyon szeretni akartam a játékot is. Nem sikerült.
De mi vele a baj?
Egyrészt eltért az eredeti regényektől. A Roll Player értékelője (másik baromi jó szerepjátékos csatorna) HUMOROSNAK ítélte a világot a játék alapján, pedig ez eredendően egy sötét, darkos hangulatú világ, ahol nincs jó, csak másképpen rossz oldal. A Káosz és a Rend korszakokon át tartó háborúja, amelybe hol egyik, hol másik oldalon szól bele a semlegesség... ez nem vicces. De a játékból jogosan következik, hisz a benne foglaltak alapján a gnómok a mi világunkból átkerült és mutálódott emberek, a gennymanók még a nevüket is másoktól lopják, stb. Ezt nehéz komolyan venni.
Azt, hogy kiterjesztették a Káosz, a Rend és a Semlegesség panteonjait, még jó is lehetett volna, de ki vesz komolyan egy olyan rendistent, mint Drufian, az állattenyésztés és pásztorok istene, Wogard, a barbár halálisten és Ordinis, az éj, a fájdalom és a szenvedés istennője?
A másik ok: láttam én már nehézkes szabályokkal bíró játékot. Jó játékok is vannak a szabálynehéz rendszerekkel. De ami itt van...
Szóval el kell osztani 220 főérték pontot a 4 főérték között, melyekhez tartozik egy passzív és egy aktív érték is. Ez még semmi. Utána költöd el a 10.000 (tízezer!!!!!) jártasságpontodat. Szükség is lesz rá, mivel itt pl. teljesen külön képzettség (jártasság) a diagnózis, az orvoslás, a regenerálás, a sebkötözés, az anatómia/élettan, a gyógynövényismeret, a gyógyszerkészítés, az ápolás és az életmentés ÉS EZ MÉG SEMMI! Szakmából 15 van, köztük olyan, a kalandozáshoz nélkülözhetetlenek is, mint a szabómesterség, a tímárság és a takácsmesterség. Ha mindig is egy olyan karaktert akartál alkotni, aki tud kenyeret sütni és a lyukas zoknid is megstoppolja, ez a te játékod!

Összegezve: a Káosz szerepjáték nem bevallott célja az volt, hogy ne legyen se D&D se M.A.G.U.S. Ezt a szerepet maradéktalanul betöltötte, de sajnos cserébe a játszhatatlanságig bonyolította a rendszerét. Nagyon egyedi, de egyszerűen sok...

Nagyon jó lett volna szeretni!

5. kedvenc - Chtulhu nyomában (Trail of Chtulhu) 
Nagyon nagy gondba voltam, hogy a Rettenet vagy ez a játék kerüljön-e fel a listára. Mindkettő horror, mindkettő nagyon jó. Végül szegény Rettenet csúszott le, ettől még azt is nagyon szeretem, de egy ötös lista az bizony ötös lista. 
Élt az 1920-as években egy H.P. Lovecraft nevű író, aki elképesztő fantáziával teremtett meg egy horror univerzumot. Az alapja az egésznek az, hogy az emberiség ici-pici porszem az univerzum végtelenségéhez képest, hogy a mindenségben olyan hatalmasságok léteznek, akik azért nem foglalkoznak az emberrel, amiért a legtöbb ember sem sokat törődik a baktériumokkal. A felfoghatatlan, kozmikus rémségek világa ez.
Néha ezek a kozmikus jelenségek mégis nyomot hagynak a világban, hiszen vannak kisebb hatalmú, emberi elme által befogadható rémségek is, a felfoghatóság határán. 
A játékosok nyomozókat alakítanak, akik megkísérelnek a paranormális események után járni. Nem ez az első magyar nyelvű szerepjáték ebben az univerzumban. 1998-ban megjelent magyarul a Cthulhu hívása szerepjáték, mely egy százalék alapú rendszert használt. Sajnos volt egy nagy hibája: ha a karakterek nem dobták meg a nyomozás próbát, az egész kaland megbukhatott. 
Ezzel szemben a Chtulhu nyomában rendszerében a karakterek mindenképpen megtalálják a nyomokat, a kérdés, hogy képesek-e levonni a megfelelő következtetéseket.
Mindkét játékban fontos elem, hogy az életerő mellett az ép eszünkre is figyelni kell, hogy nyomokat kell gyűjteni és hogy nagyon komolyan rá kell hangolódni a horror életérzésre. Főleg a modern kort megelőzően, az 1890-1940-es, de max. a 90-es években tud jól működni, amikor még nincs internet és nem tudunk könnyedén utána járni a dolgoknak.
A Múmia című film egyébként tipikus Chtulhu történet, ami a felépítését jelenti :) Ősi rém felébred, meg kell találni a nyomokat és a megfelelő (mágikus) eszközt a megállítására. És nem beleőrülni.

//Ia, Ia, cthulhu fhtagn ph'nglui mglw'nafh cthulhu r'lyeh wgah'nagl fhtagn// 

4. csalódás - D&D 3. kiadás
Ez a könyv 2000-ben jelent meg magyarul és mint lelkes, de nem túlságosan hozzáértő szerepjátékos, már folyattam is a nyálam, hogy D&D!!!!!!!! Hiszen ez minden szerpejáték atyja!!!!!!!
Ezt a kiadást a mai napig is nagyon szeretik de én sosem tudtam megkedvelni. A legnagyobb bajom vele (ami sokaknak előny), hogy NAGYON matekos, nagyon min-maxolós a rendszer. 
Ennek az előnye, hogy roppant egyedi karaktereket tudsz benne alkotni, a hátránya, hogy tényleg rengeteget kell benne számolni és nem csak karakteralkotáskor. Minden légyfingás módosítókat ad, amit hozzá kell adnod a dobáshoz. A képzettség rendszer brutális... 44 képzettség van benne, kasztonként elsődleges, semleges vagy tilalmas képzettségként kategorizálva, köztük ilyenek, mint az indíték megérzése, a diplomácia vagy az eszköz hatástalanítása. És ha olyan képzerttséget tanulnál, ami nem neked való, akkor drágábban tanulod. Még fél pontok is oszthatóak voltak a képzettségekre. 
A kasztoknál szigorú megkötések voltak, pl. a paladin kizárólag törvényes jó lehetett, míg a bárd pont nem lehetett törvényes. Ha eredményes akartál lenni, akkor az optimális faj-kaszt kombinációt választottad, különben érezhetően gyengébb voltál a többieknél.
Ezt a rendszert használta egyébként a Knight of the Old Republic 1 és 2 című Star Warsos számítógépes játék is. Az egyik karakteremnek sikerült 47-es védettségi fokot összeharácsoljak, ugyanis az értékek, a Hp, Vf, támadás módosító, stb. extrém szinten voltak növelhetők benne.
Hát, mit mondjak... nem nekem való játék. Túl sok szerepe van benne a mateknak, túlságosan is az eredményességre törekszik. Nagyon rugalmatlan, pengére kiszámított taktikai játék. Egyszer volt benne egy fél aranysárkány-fél mennyei lény törvényes jó paladinom, az vicces volt.

Sokak kedvence - nekem nagyon nem.

4. kedvenc - Kazamaták és Kompániák (KéK) 2
Erről a játékról írtam már itt és itt. Bár kell némi buherálás, hogy jól működjön, az alap motorja, a próbadobás rendszere, az egyszerűsége, a hangulata egyszerűen varázslatos.
Nagyon szertenék egyszer ebben is mesélni, méghozzá egy baromi hősies kampányt, mert sokkal hősiesebb úgy beleállni a kihívásba, hogy könnyedén meghallhatunk, mint úgy, hogy sokkal hatalmasabbak vagyunk az átlagnál.
Biztosan sokat fogok még játszani vele.

Ha ebben a rendszerben játszol, nem vagy gyáva.

3. csalódás - Shadowrun 3. kiadás
Szeretem a cyberpunkot, ezt már le is írtam egyszer itt. A fantasyt is. A Shadowrun pedig a kettő kombinációja. Beültetésekkel felturbózott trollok és orkok támadják meg az elf varázslókat, akiket önjáró robotjaik védelmeznek, miközben a humán és törpe hackerek betörnek a hálózatba és már halljuk is a törpe rendőr dühödt kiálltását, akit torkon rúg az adeptus...
De mi a baj?
Egyszer úgy gondoltuk, kipróbáljuk a feleségemmel egy mókás 1:1 játék keretében. Tényleg hangulatos a világ, a képek is meghozzák a kedvet hozzá, hajrá. Csináljunk karaktert.
Aham...
Egy óra múlva még NEM VOLTUNK TELJESEN KÉSZEN. 
Oké, ebben a gyakorlatlanságunk is benne volt, de ez valami félelmetesen bonyolult. 
Sajnos később sem lesz a barátom a rendszer. Konkrét szabályok vannak a gránát repeszei szétszóródásának kiszámítására. 

Párszor játszottam vele, de összességében szerintem játszhatatlan. Ahogy hallom, sokat későbbi kiadásokban sem változott. Ez is egy olyan rendszer, amit nagyon szeretnék szeretni, de esély sincs rá. Nem is írok többet róla, mert így is elszomorít, ha rá gondolok.

Shadowrun: Third Edition (FPR25000): FanPro: 9781932564464: Amazon.com:  Books

Őszintén szólva a sima Cyberpunk 2020 lényegesen jobb játék, ha a rendszert nézzük.

3. kedvenc - Kard és Mágia
Nem túlzok, ez a játék az egyik oka, hogy én ma még szerepjátékozom. Erről szintén írtam már itt. A játék ingyen van, a D&D 3 jobb elemeit tartalmazza és ami a legfontosabb: volt benne szív, koncepció és hozzáértés.
Rengeteget, de tényleg rengeteget játszottam vele. A szabályok egyszerűen és rugalmasak. Az alap szemlélete nekem nagyon bejött. Ez a játék nem törekszik realizmusra. Itt összecsap a technika és a mágia, itt a pallost lóbáló lovag megküzdhet a lézerpisztollyal rá támadó cyborg harci egységgel. 
Maguk a szabályok annyira egyszerűen alakíthatóak, hogy egyszer lejátszottunk benne egy M.A.G.U.S. kampányt. 
Nem lenne szép tagadni, vannak hátrányai. A négy kaszt (harcos, pap, tolvaj, varázsló) még az alkasztjaikkal és specializációikkal is elég szűkös választási lehetőségeket adnak. A módosítók csak -3/+3 között mozognak (ellentétben a D&D -5/+5 módosítóival), ezért a kockadobás szerepe nagyobb.  
Jelenleg készül a 2.0 kiadás, amit akkor is biztosan megveszek, ha soha az életben nem fogok vele játszani, mert ez a játék megmentett. Megmentett egy elitista, sznob játékstílustól. 
Sajnos a kevés időm mellett nem valószínű, hogy a közeljövőben előveszem, pedig ebben alkottam meg két igen emlékezetes karaktert: Christobalt, a halálfélelmet nem ismerő, veszélytől soha meg nem hátráló Freitan lovagot, aki végzett Olizárral, Xinaf főpapjával, majd az ünnepi berúgást követően eladtak rabszolgának. Végül a lázadás vezetőjeként agyonlőtték számszeríjászokkal a vért nélkül nem túl effektív bajnokot :D A másik Csontvető, az elvtelen tolvaj, aki nem restelte magát kegyvesztett, aszkézist gyakorló Solaris papnak hazudni, akit istene megfosztott a mágiájától. Sárkányfiókák tépték darabokra, miután rálőtt egyikükre. 

borito_meseloi_iranyelvek.jpg

Örök kedvenc marad!

2. csalódás - M.A.G.U.S. Nagy Zöld/ETK
Ez a játék egy dolog miatt szerepel a listán: hatalmas pofon volt, mikor rájöttem, hogy az a játék, ami bevezetett a szerepjáték fantasztikus világába egyszerűen nem jó. Legalábbis vannak sokkal jobb játékok nála. Sőt, még a műfaján belül is vannak jobb játékok. Sőt, még M.A.G.U.S.-ra is vannak jobb játékok. 
Persze elvitathatatlanok az érdemei. Rengeteget játszottam vele és meséltem, talán a legtöbbet még a mai napig is. Vannak elvitathatatlan érdemei, mint a két szintű életerő rendszere, az SFÉ rendszer, stb. De a harc nyögvenyelős, a szabályok kiteszteletlenek, a bestiárium lényei nem kiegyensúlyozottak, stb. Már akkor is háziszabályozni kellett, mikor megjelent és később sem javult. És ismét mondom: egy kalandozó fantasy, ahol a harc annyira bonyolult, annyira elhúzódó, annyira... nem gördülékeny... én ha tehettem, nem meséltem benne harcot, mert egyszerűen eluntam. 
Bevallom férfiasan, én nem tudom nem szeretni ezt a M.A.G.U.S.-t. Hosszasan tudom sorolni a hibáit, de a szívem megdobban, mikor megpillantom a logót. De a tények azok makacs dolgok: akárcsak a D&D 3. kiadása, egy nagyon durván matekos, körülményes, rosszul öregedő rendszerről beszélünk, ami azért népszerű még a mai napig is, mert ezzel kezdtünk.

magus_etk_kezikonyv_kalandozoknak_es_utmutato_kalandmestereknek.jpg

Nagypapa, milyen volt, mikor még számológép nélkül nem tudtál támadásdobást sem tenni?

2. kedvenc - Kések az Éjben
Volt egy időszak, mikor kijelentettem, hogy EZ A VILÁG LEGJOBB SZEREPJÁTÉKA. Azért ez enyhe túlzás, de azt már megkockáztatom, hogy a világ legegyedibb hangulatú játékainak egyike.
Ez a játék mindenben elüt mindentől, amivel eddig találkoztam. 
Már a világa is elég különös. Adott egy kb. steampunk jellegű világ. Kb. a 18. századi Európát képzeljük el. Ahol mindig sötét van, mert megsemmisült a nap. És minden halottból szellem lesz, mert megsemmisült a halál kapuja. 
Szellemekből nyert ektoplazma adja az energiát, amivel világítanak. Hatalmas tengeri démonok, úgynevezett leviatánok vérét ektoplazmával vegyítik, ez tartja fent a szellemeket távol tartó kerítést. A szegények gombákat esznek, a gazdagok még mesterséges, ektoplazmával alkotott UV fényben nevelt búzából sült kenyeret eszegetnek és így nevelt szőlőből készült bort isznak.
A játékosok egy bűnbanda fontosabb tagjait alkotják. Van itt kopó (magánnyomozó és orvlövész), kaszaboló (lemészárol, feldarabol, kibelez) vagy éppen suttogó (szellemeket uraló nekromanta). 
A rendszer elengedi a hosszú tervezgetéssel töltött időt. Az akció fonalát az első akadálynál vesszük fel. Nem kell felszerelést írni, csak döntsd el, mennyit viszel magaddal - amikor szükséged van rá, az pont nálad van, amíg van rá kapacitásod. Mert a karaktered egy felkészült bűnöző.
Az egész játék nagyon filmsorozat szerű. Ha nem várt esemény van, kérhetsz visszapörgetést, aminek keretében elmesélheted, hogy készültél fel pont erre a gondra. 
Persze nem hibátlan. A legnagyobb gondja, hogy nagyon egyedi hangulata nagyon egyedi ráhangolódást (hehe) kíván meg. Mert itt nem lesztek hősök. Itt egy csapatnyi gazember vagytok, akinek az élete a stresszről, a balhéról, a traumáról és a vagyonról - majd a börtönről szól.
Nem mellesleg a feleségem legemlékezetesebb karaktere ma Doskvol egyik rettegett boszorkánya. :) Tisztelet Daava Vey-nek!

Mindenképpen tervezek mesélni egy igazi, komoly kampányt benne, ahol a játékosaim Doskvol utolsó csicskáiból a helyi alvilág prominens alakjaivá vállnak!

A vicc, hogy eredetileg meg sem akartam venni. De örülök, hogy így döntöttem.

1. csalódás - MKK, avagy MAGUS Narratív
Jaj, jaj, jaj... 
Ebben a játékban vannak jó ötletek. Van benne munka. Van benne szív.
Miért van akkor itt? Ráadásul a lista tetején?
Leginkább azért, mert reméltem, hogy egy modern, pörgős, narratív jellegű, akciódús játékot kapok. Egy D&D-Kések az éjben félvért.
Csak a tesztverzióhoz volt szerencsém, de nekem nem adta amit ígért. A tesztelők egyszerűnek mondják a rendszert, de szerintem igazából nem az. Rengeteget kell benne matekozni, taktikázni. A teszt alapok több száz oldalasak, mindenféle grafika és hangulati elem nélkül. Nyilván az is közrejátszik, hogy nekem egészen más jelenti a M.A.G.U.S. életérzést, mint a jelenlegi hivatalos, kiadói irányvonal. 
Az MKK nem rossz, hanem nagyon nem engem célzott meg. Ott realisztikus, ahol nekem nem hiányzik, ott egyszerű, ahol elbírnék egy kicsit összetettebb részt és ott bonyolult, ahol egyszerűséget keresek. 
Én nagyon nyitottan álltam hozzá, de miután olvastam majd belekóstoltam, keserű maradt a szám. Lehet vele jót játszani. Lehet vele jót M.A.G.U.S.-ozni is, ebben biztos vagyok. De engem nem tudtak meghódítani.
Remélem sikerül végül megjelentetni és sokan fognak sok örömöt találni benne. 

MAGUS Kalandozók Krónikái - Home | Facebook

Jó lett volna, ha a D&D evolúciója megy végbe a M.A.G.U.S. -ban is. Sajnos nem így lett. 

1. kedvenc - D&D 5. kiadás
Hosszan ömlengtem róla itt. Az érzéseim nem változtak. 
Rengeteg lehetőség, rugalmas keretek, izgalmas, pörgős harcok. Jól kitesztelt szabályok, amik nem, azt könnyű háziszabályozni, vagy már javításra kerültek.
Amikor 13 évesen elkezdtem szerepjátékozni, már akkor is ezt a játékot kerestem. Sok kritika éri, hogy túl egyszerű, hogy nem elég részletes, hogy nem reális, stb.  Engem ez nem nagyon érdekel. Nagyon várom a magyar kiadást, amit minden erővel akadályoznak, mert hol covid van, hol a kiadók esnek egymásnak.

Én törhetetlen lelkesedéssel várom.

Mert ez A játék.
Amit kerestem.
És amit megtalátlam.

Nekem a közösség kevéssé nagy jópont, mint másoknál. Én szerepjátékozni a barátaimmal és szeretteimmel szeretek. De ezt akár idegenekkel is kipróbálnám, mert annyi karakteröltetem van, hogy egyszerűen életem végéig nem lesz időm mindegyiket kippróbálni. 

Nem is szaporítom a szót. Ez a kedvencem. És emiatt lesz aki elkönyvel "agyatlan déendésnek", de ez szíve joga.

jatekosok_konyve_1.jpg
Nem volt kérdés, mi kerül az első helyre. 

Címkék: ismertető lista