Tavaly december végén írtam pár szót az akkor frissen megjelent Kazamaták és Kompániák (KéK) második kiadásáról.

Azóta futottam is vele pár kört a csapattal és be kellett látnom, hogy nem lett népszerű. Nekem (pár dolgot leszámítva) nagyon tetszett, de a többieknek nem. Ennek sok oka volt, de a rendszer halálossága nagyon nem jött be nekik, továbbá a karkaterek visszafogott képességei sem. (Pl. a pap és a druida első szinten nem tudnak varázsolni.)

Nagy szívfájdalom volt ez nekem. Én rengeteg potenciált láttam a rendszerben, de nem tudtam nem megérteni a többiek gondjait. Kevés a szabadidőnk, ha szerepjátékra szánunk belőle, akkor szeretnék magukat különlegesnek érezni. Olyannak, aki előtt hullanak a szörnyek, mint ősszel a legyek.

Hogy-hogynem, de az OSR képi világában a hősök mindig szarban vannak...

Az egyik szerepjátékos csoportban olvastam egy felvetést januárban, amelyik arról szólt, mennyire kiaknázatlan terep a "horror-fantasy", még OSR stíluson belül is. A pontos szövegre, sőt, a felvető személyére sem emlékszem, de azt tudom, hogy szöget ütött a fejembe. Elkezdtem egy meglehetősen sztereotipikus jellegű rémkastélyt megalkotni fejben, a szokásos klissékkel, mint vámpírok, vérfarkasok, szellemek, stb. Aztán beleraktam néhány csavart. Az alapötlet megvolt, a megvalósításhoz a KéK nagyon adta magát, hiszen a horror egyik fontos eleme, hogy a karakterek nincsenek biztonságban.

A feleségem segített a kastély megrajzolásában. Elképesztően gyönyörű munkát tett elém, egy két emeletes, pincével és tornyokkal ellátott, összesen tehát négy szintes "kazamata" képében, plusz a kastély körüli bejárható birtokkal. Én pedig elkezdtem megtölteni a termeket tartalommal. Csapdák, szörnyek, kincsek, stb.

A karaktereket nagyon magas szintre emeltem. Konkrétan 20.000 tp-s karaktereket lehetett alkotni, ami azt jelenti, hogy a max. 6 szintig kidolgozott KéK-ben az átlag JK 5. szintű volt, kivéve az elf ami 4. és a tovlaj ami 6. szintű volt. Ezen kívül a tulajdonságokat 4d6-tal dobták ki, melyből a legkisebbet levontuk, majd szabadon oszthatták szét a kidobott értékeket a tulajdonságok között. Végül pedig a magas szint miatt mindenki kapott egy varázstárgyat. Volt köztük egyéni igény szerint kidolgozott és véletlengenerátorral kidobott.

A csatlósokat és követőket kihagytuk és kezdődhetett a móka!

Jól sikerült a horror kastély felfedezése.

A részletekbe nem megyek bele, a játék jól sikerült, a halál szelét végig érezték, izgultak és szerencsére mind túlélték, ráadásul tökéletes happy end történt.

Be kell látnom, nem nekem való a valódi OSR.

Az adminisztráció, mikor mennyi fáklyád van, a bérenc menedzselés, stb. nem nekem való. Alapból utálok sok NJK-t kezelni. Az első 1-2 szint ráadásul elképesztően halálos, szóval nem szívesen mesélnék ilyesmit első szinten, mert az nekem is nyüglődés. a HP-nál pedig az első kidobott értéket megengedem, hogy max. legyen.

A játék környezetét is inkább helyezném vadonba, városba, mint klasszikus kazamatába (bár a városok alatti csatornahálózat végül is az :D). De hexek és távolságméricskélés nélkül.

Na de ami tetszik... az nagyon.

Nekem nagyon bejön a korlátozott varázslatszint. Nagyon király világokat lehet úgy alkotni, hogy a mágia nem természetes (D&D 5. kiadásban kis túlzással a sarki zöldségesnek is van mágikus képessége), hanem félelmetes, világot megformázó hatalom.

Iszonyatosan tetszik a mentők rendszere. Hogy hiába a rengeteg HP, ha megmar a csörgőkígyó, abba bele lehet halni. Tehát NE nyúljálj mindenféle üregben. És király, hogy ez mennyire egyszerű. (Nagy kedvenc varázstárgyam a kockázatos gyógyvíz, avagy az Utolsó Esély Itala. Ha iszol belőle, dobnod kell méreg elleni mentőt. Ha megdobtad, maxra gyógyít. Ha nem, meghaltál.)

NAGYON bejön, hogy nincsenek képzettségek/jártasságok. Néhány ilyesmi jellegű képesség van, de alapvetően inkább a játékosok képességei és ötletei a mérvadóak.
(Megtörtént sztori:
- Gondolhatja a karakterem, hogy XY egy vámpír?
- Ha szerinted igen, akkor gondolhatja.)
Tetszik, hogy nem dobhatnak meggyőzésre, megfélemlítésre, stb. Én eredetileg azt a (logikusnak tűnő, de téves) következtetést vontam le, hogy a KéK nem alkalmas mély karakterközpontú játékra. Nos, ez nem így van. Alkalmas. Alkalmas, mert rákényszerít, hogy a karaktered bőrén keresztül szerepet játszál. Hogy ha nem vagy valami nagy szónok, de legalább elmond, hogy "ezeket és ezeket az érveket hozom fel, miért nem lehetek áruló". Én mesélőként élvezem, hogy dobás nélkül mérlegelem, mennyire jól az érvek, ileltve hogy egy varázsló (mágiaismeret dobás nélkül) átlátja-e, mire való az a titokzatos szimbólum a falon?

Nincs jobb, mint 3. szinten felébreszteni a 8 HD-s Holtak urát :D

Tetszik, hogy nincs kiegyensúlyozva. Hogy a játékosok könnyedén beleszaladhatnak olyan lénybe, amit nem győzhetnek meg erőből. Persze ehez kell, hogy nem feltétlen akarja minden szörny minden esetben a vérüket. Mert egy kiéhezett medve pár valószínüleg ölni akar, de a sárkány lehet, hogy akár küldetést is adhat.

Azt, hogy gyors, egyszerű, pörgős, nagy előny, de mondanom se kell :) Ezek ismert előnyei.

 Öcsémnek írtam ezt nemrég:

Tudom, anno azt mondtam, hogy nem érdemes a karakterekhez kötődni, de ez nem kell így legyen. Viszont a képzettségek hiánya, hogy a következtetéseidet játékosként vonod le, és hogy a halál sok HP mellett is ott van (méreg), k.. sok szerepjátékra ad lehetőséget.

Pl. az ostromlott városból a titkos alagúton menekülve beleszaladni alacsony szinten a múmia királyba, kit átok köt a járatba és nem hagyhatja el, remek lehetőség, hogy a karakterek

- megalázkodjanak előtte

- megalkudjanak vele

- kegyelemért könyörögjenek

- megpróbálják kikerülni

- megpróbálják megölni
Ez utóbbi esetben jó eséllyel meghalnak, mert a 2. szintű csapat simán találkozhat 7-8 HD-s lénnyel. De most őszintén, ez nem egy remek lehetőség? Nekem az is tetszik, hogy nem, nem dobathatsz meggyőzésre. GYŐZD MEG A MESÉLŐT, hogy a karaktered megdobta a próbát.Ha nem vagy jó előadó, mond el, milyen érveket sorol szenvedlélyesen a karaktered. 

Összefoglalás: nem való nekem a klasszikus OSR. Nem az én világom. De némi házibarkáccsal biztos vagyok benne, hogy fogok még NAGYON hangulatos kampányokat is mesélni KéK-ben. Hiába, hogy pont a Kazamaták és a Kompániák kerülnek kihagyásra, az alap motor nagyon a szívemhez nőtt :)

Aki az én KéK világomban kalandozgat, az igazán kemény arc!