Mátét valamikor a 2000-es évek elején ismertem meg, emlékeim szerint egy MAGUS kártya (röviden: MK) klubnapon. Ezek nem hivatalos alkalmak voltak, csak olyan természetes volt, hogy péntek este a Szellemlovasba megyünk játszani. Játékosként sokszor fogalmaztunk meg kritikát (pozitívat és negatívat egyaránt) a játék akkori kiadójával, a Kétmágus Kft-vel kapcsolatban. Teltek az évek, nekem a kártya hol eltűnt az életemből, hol újra megjelent, Máté pedig tesztelő lett. 
Egyik nap pedig felhívott, akkor már elég rég nem láttuk egymást, és azt mondta nekem: "régen sokat kritizáltuk a kiadót, mert nem volt jó a Ynev hűség. Mit gondolsz, te jobban csinálnád?" Igennel feleltem, és mire kettőt pislogtam, a MAGUS kártya háttér felelősévé váltam. Egy kiegészítő, egy kezdőkészlet és egy alapcsomag elkészítésébe segítettem, amennyire tudtam, én feleltem azért, hogy a lapok megfeleljenek a MAGUS hátterének (kánonjának) és az én dolgom volt (később többedmagammal) a képek leírását eljuttatni a grafikusokhoz. 

Együttműködésünknek a kislányom születése vetett véget, és bár ritkán találkozunk, továbbra is barátomnak tartom Mátét, és ő is engem. De miért írok erről egy szerepjátékos blogon? 

Nos, 25 éves lett idén a MAGUS kártya, én pedig több, mint 15 éves ismeretségünket (fene se számolja) kihasználva interjút kértem Mátétól, mint a kártya képviselőjétől. Ez nem példátlan, adott már interjút a Találkozzunk Torozonnál! Youtube csatornának, és persze a kártya saját oldalán is jelent már meg írásban ilyen beszélgetés (az elég kártya specifikus). Én igyekeztem úgy feltenni a kérdéseimet, hogy azoknak legyen általános szerepjáték vonatkozása, illetve beszélgettünk a MAGUS-ról általában is, amelyről a viszonyomat korábban már megírtam.  

Figyelmeztetés: Máté szókimondó ember, akinek ami a szívén, az a száján is. Ez csúnya szavakat és kendőzetlen véleményt is jelenthet. Nem véletlen nevezik Aquirnak, azaz a MAGUS világának szavával is ölni képes lényei egyikének. Kérek mindenkit, lehetőleg maradjunk meg a kulturált véleményformálás határain belül. Kemény témák mellett pár exkluzív infó is várható, a MAGUS irodalom rajongóinak :)

Máté nem szeretett volna fényképet küldeni nekem, de kijátszottam egy őt ábrázoló kártya grafikával. Ezt a jogot a játékosok szavazatával nyerte el. 

Xinaf: A szerepjátékhoz milyen kötődésed van?
Aquir: Jó, hogy veled kell beszélgetni, mert nem kell annyira figyelnem azokra a dolgokra, amikre szoktam, ezt nyugodtan le is írhatod. A kérdésedre válaszolva: minimális. Olyan szempontból minimális, hogy én nagyon tisztelem, szeretem, becsülöm azokat akik szerepjátékoznak, de engem nem kapott el az a láz, ami őket.

X: MAGUS-sal játszottál, ugye?
A: MAGUS-sal. A MAGUS-ban a történetek, a sztorivonalak, a benne lévő dolgok, stb. nagyon lebilincselőek voltak számomra, de maga a játékrendszer, az nem. MAGUS-on kívül még Vampirrel játszottam, de az se nagyon fogott meg. Azt, hogy kockával dobálunk és meséljük a sztorit, és reagálunk minden helyzetre, amit a kalandmester kitalál, azt egy jó dolognak tartom, értékesnek tartom, de nem az én világom. A kártya, az teljesen más.

X: Hány évesen voltál aktív szerepjátékos?
A: Hát figyelj, 7-es, 8-os voltam? Valahogy így, már nem tudom. Nekem megvették az Első Törvénykönyvet, egy ilyen félig-meddig véletlen folytán. Tetszett, elolvastam, utána jött a Bestiárium, azt is megvetettem. Utána jött a kártya egy évre rá, mondom jó, ezek tök jó dolgok, és ha lesz ilyen könyv azt is megveszem., de az ilyesmik, mint a harcértékek engem nem érdekelnek lapozzunk tovább. Viszont a sztorik, hogy ki kicsoda, meg hogy milyenek az országok, vallások, stb. azt még olvassuk el, mert az tök jó. És hát a kártya egy kicsit jobban megfogott.

X: És mivel adott többet neked a kártya, mint a szerepjáték?
A: A kártyában te döntesz. Az, hogy kiemelkedő legyél abban a játékban, csak rajtad múlik. Tejhát nem az van, hogy dobsz-e egy 00-át. Látod azért megvannak a szabályok, legalábbis az Első Törvénykönyvből. A többi kiadást nem ismerem, nem is játszottam, pl. a D20-at vagy az UTK-t, stb. nem ismerem. Sose felejtem el, volt valami ynevi kóborlásos kaland, amelyikben a Kobráknak van valami verőembere, és az van odaírva, hogy (később olvastam én is el), hogy csak akkor tudja megütni a karakterek bármelyike, ha 00-át dob, különben nem, mert agyon fogja verni őket. (Látogató a Sötétségből, Ynevi kóborlások – Xinaf) És így mentünk neki, majd dobott az egyik kis társam egy 00-át, és leütötte a Kobra verőembert, akit elvben nem lehetett leütni. Én meg mondom, oké, de ez így nem tűnik annyira reálisnak. A kártyában nincs ilyen. Persze van egy minimális szerencsefaktor, de ott mindig arról fog szólni a játék, ahogy te összerakod a paklidat és amilyen döntéseket hozol. Ezeken múlik, hogy milyen eredményt érsz el. Engem még az is zavart kicsikét, és megint csak nem bántani akarom a szerepjátékot, de nekem személy szerint nem tetszett, hogy a támadó értékre és a védő értékre jön egy csomó módosító, pl. meglepetésszerű támadásra +30, vagy rohamnál +20 támadó érték, meg egy csomó hasonló van még. És ugye mindig azzal trükköztünk meg azzal aljaskodtunk, hogy mindenkit úgy akartunk megölni (14 évesen mindenkit meg akartunk ölni), hogy meglepetésszerűen, hátulról támadtunk. És hogy ilyen +40-es támadó értékünk volt, ami nagyon sok. És hát abba általában meghaltak az emberkék. Emiatt elkezdett a kalandmester okosabb lenni, és akkor pár szinttel erősebb ellenfeleket kaptunk, így az nem működött annyira, ami addig. Igen ám, de így meg a normál harcban esélyed sem volt eltalálni őket. Engem ezek az apró dolgok nagyon zavartak, bár az is igaz, hogy nem volt jó mesélőm. Annyira idegesített, hogy nem volt jó mesélőm, hogy inkább mesélő lettem. Viszont egy picit ott azért elvesztette a varázsát a kalandmesterkedés.

A kultikus leírás. 

X: Készül az MKK, amit sokan nagyon várnak, mások inkább szkeptikusak. Ott van egy olyan alapfelvetés, hogy lehetőleg ez valahol mindenkinek feleljen meg. Ez szerinted működhet? Van erre bármi esély?
A: Nem hiszem, hogy erre tudok érdemben válaszolni. Figyelj, két szerepjátékos rendezvénnyel a hátam mögött nem szabad beleokoskodnom egy olyan dologba, amit nem látok át teljes mértékben. Az a baj, hogy a MAGUS közösségével nagyon nagy gond van. Ha az összefogás szónak keresnéd a szinonimáját, a MAGUS lenne az utolsó, ami eszembe jutna. Az utolsó. Tehát azt mondom neked, hogy ha két etnikum aki nem szereti egymást a való világban, hamarabb összefogna, mint a MAGUS rajongói. Ezt komolyan mondom. Amit ti, szerepjátékosok csináltok, egyrészt csodálatos, mert alkottok a világhoz, egy csomó jó kezdeményezés van, pl. ajándék tárgyakat készítetek, ez nagyon tetszik. Ez tényleg nagyon jó. Viszont a másik fele meg borzalmasan riasztó. Lehet azt mondani egy-egy kiegészítőre a MAGUS kártyában is, hogy ez nem sikerült jól, ez a másik meg jó kiegészítő lett, persze. De nálatok ez vérre megy, én meg nem akarok kést rántani azért, mert az előző kiegészítő jobb lett, mint a mostani. Most persze megint csak túlzok, de érted mit akarok mondani. És én ezt látom, sőt, nem csak én látom ezt, hanem a legtöbb kártyás is. Nem véletlen nem mennek el hozzátok rendezvényre, pedig vannak akik szerepjátékoznak is.

X: Látsz rá esélyt, hogy ilyen téren pozitív változás történjen a közeljövőben?
A: Hát, ezen dolgozunk. Ezért jelentünk meg a Lumina Cornunál, ezért jelentünk meg a Krónikásoknál, ha lesz további felkérés, oda is megpróbálunk elmenni. Meglátjuk mi lesz ebből. Lehet, hogy rossz híre van a kártyának a szerepjátékosok körében, de ez fordítva is igaz. Hosszú távon fognak majd érdeklődni a kártyáról a szerepjátékosok is. Nem azért, mert játszani akarnak, hanem mert pl. vannak képek, amiket felhasználnának kalandmodulhoz, vagy bármihez. A kártyákon azért nagyon sok minden meg van rajzolva, szóval tudnak ihletet meríteni, ha látnak egy képet. Biztosan lesz egy ilyen jellegű közeledés, de az, hogy ez a két ág találkozzon esetleg úgy, hogy baráti jobbot nyújtsanak egymásnak, ahhoz még hónapok, ha nem évek kellenek.

X: Említetted a kártya rossz megítélését a szerepjátékosok körében. Mi szerinted a kártya helyzete a MAGUS-on, mint branden belül?
A: Van néhány MAGUS csoport, ahol fogalmazzunk úgy, hogy nem látják tisztán, hogy mit képviselünk mi a MAGUS terén. Konkrétumokat nem fogok mondani, mert nem akarok senkit sem megsérteni. Ez oké, viszont azt nem értem, hogy miért kell ellenségesen állni egy olyan játékhoz, a brandnek egy olyan ágához, ami nem kért tőled semmit. Én és azok az emberek, akik együtt dolgoznak velem, azok a kapcsolatok, amiket én, egyéni vállalkozóként kiépítettem, mindig segítettünk annak, aki kérte... legalábbis, ha nem olyan hülyeségeket kért tőlem, hogy „te figyelj, add már ki a Deltás képanyagot, mert hogy én lebeszéltem ezzel meg azzal, hogy meg fog jelenni egy szerepjáték kiadvány”. Én meg mondom, hogy oké, én értem, de azért leinformáljuk, hogy ez így van-e jó? És akkor kiderül, hogy a kiadóban nem tudnak róla.

X: Sok ilyen van?
A: Nagyon sok. Ha valakinek, bárkinek segítségre volt szüksége a MAGUS-sal kapcsolatban, én mindig azt mondtam, hogy nagyon szívesen segítek, és ha meg tudom oldani, hogy nekem ne kerüljön komoly anyagi ráfordításra, akkor azt akár ingyen megkapod. Ha valami olyat kértek, ami egy komoly pénzösszegbe kerül, akkor mondtam, hogy „figyelj, kb. ennyi lesz a számla, ez így rendben van?” És most nem arra gondolok, hogy kell nyomni még három posztert, mert amikor rendezvény van, egy csomó dolgot kiosztogatunk, odaadunk az embereknek amúgy is. Akkor azt mondom, az a pár darab plusz példány belefér. Ember kell aki ért valamihez, és neked nincs hozzá kapcsolatod? Segítünk. Sose kértem senkitől semmit ezért. Nem lesz túl népszerű ez a mondatom, de attól még így van, és ezt nyugodtan idézheted szó szerint: lehet mondani, hogy a kártya egy faszság, de nézzük már meg az elmúlt 15 évben, mi működött? A szerepjáték az nem. Az irodalom? Az sem. A kártya meg igen. Akkor miről beszélünk? Én tudom, hogy a mai világban mindenki ki akar használni mindenkit, meg mindenkinek van valami hátsó, mögöttes szándéka, de én egyik csapattól sem kértem semmit.

X: Ennyire negatívnak látod a MAGUS közösségben a kártya megítélését?
A: Van ilyen is sajnos. Az a baj, hogy van ez a fajta emberi hozzáállás, hogy ha valamit nem ismersz vagy nem értesz, akkor az rossz. Van pár kivétel, de alig egy-két embert vette a fáradtságot a MAGUS csoportok prominens tagjai közül, hogy „te figyelj, lesz egy kártyás rendezvény, elmegyek, megnézem mit csinálnak. Beugrok egy órára”. Azért egy órát mindenki rá bír szánni az életéből valamire, ha fontos neki. Nem egy egész napot, csak egy órát. Ha egyszer eljönnének, látnák, hogy amiket összehordanak rólunk, azok pont olyanok, mint mikor a 90-es évek közepén írtak a „sátánista szerepjátékosokról”. Persze egyik sem volt sátánista, csak hülyék voltak az emberek. Ugyanez van a kártyával is. Nem ördögöt idézünk, nem hülyeségeket csinálunk, nem szidjuk az aktuális kiadót, meg az előzőt, meg az azelőttit, stb., hanem játszunk. És nagyon jól érezzük magunkat, hála az égnek. Sokan vagyunk, nagyon lelkes táborunk van. Mindenki nevet a versenyeken, aki nem oda való, azt nem engedjük oda. Ha bejössz nézőnek, hát gyere nyugodtan. Nem kell beülni kártyázni, nem kell neked semmit, csak nézzél szét. Annyit kérek, hogy jelentkezz le kérlek a szervezőnél, mert azért ezek magánrendezvények, de ennyi.

X: A MAGUS nem hivatalos, de nagyon is jelentős alakjaival, mint pl. a kronkak.hu, kalandozok.hu, stb. csapatával milyen a viszonyod?
A: Hát, nem egyszerű a dolog. Ahogy meséltem, nemrég összeszedtem az embereket, akik prominens személyiségek voltak. Én nem tudom kik ők, mik ők, mivel foglalkoznak, miből élnek, és nem is érdekel. Viszont MAGUS-sal foglalkoznak, engem ez érdekelt. Annyi volt a gesztus lényege, hogy „Gyertek gyerekek, nyújtsunk békejobbot, és segítsünk egymásnak.” Erre jöttek ezek a hülyeségek, hogy „te meg miért segítenél”? Volt olyan is, hogy „biztos szeretnéd az MKK-t promózni!”, vagy „biztos MAGUS kártyát akarod ránk erőltetni.” Nem is értettem a dolgot...
Négy ember maradt ezekből a brigádokból, akik azt mondták, hogy „figyelj, ez a srác nem akar semmit tőlünk, csak úgy segíteni szeretne”. Erdei Gábor, a Lumina Cornu vezetője. Nagy Andor Debrecenből. Gulandro és a Magyar Gergő a kronikak.hu-tól. Ennyi. Nem is veszem a többit komolyan egyelőre. Minek? Én nem kértem tőlük semmit. Ha jöttek, hogy segítséget szeretnének valamiben kérni, akkor a legjobb tudásom szerint segítettem nekik. Sőt, amikor én kértem segítséget valamiben, egyszerű dologról van szó, semmilyen nagy dologra nem kell gondolni, akkor ők is megpróbáltak segíteni. Andor Debrecenbe még MAGUS kártyázni is elkezdett, ott próbálja építgetni a régiót. Gulandro írt nekünk egy tök jó kis novellát az el nem készült, MAGUS kártyához tervezett könyvünkben. Gergő térképet készített nekünk, Erdei Gábor felajánlotta a rendezvény helyszínét, hogy legyen ott egy Luminás kártyaverseny is. És nem azért csinálták, mert én annyira akartam volna, hanem maguktól. Én is próbáltam nekik adni dolgokat a békejobb mellett, és ezt meghálálták. Na most, a többi, „biztos, hogy ezt akarod, meg azt akarod, meg hülye vagy”, menjen a francba. Nekem nem kellenek, nincs szükségem rájuk. Ezek az emberek, akik azt mondták, hogy én biztos jól át akarom őket verni, ki akarom őket használni, mostanra jöhettek rá, hogy ez nem így van. Hogy van ez a csávó, ez a Magyar Máté, akit Aquirnak hívnak, megkeresett minket, és mi hülyék, nem kértünk a segítségéből, pedig nem kért semmit érte. Most meg el lehet gondolkodni rajta, hogy talán egy lépést vissza kell lépni, pl. hogy „bocs Máté, én tényleg azt hittem, hogy ki akarsz használni”.

X: Ha ezt meglépnék, lehetne még együttműködés?
A: Én nem fogom senki előtt sem bezárni az ajtót. De az kell kezdeményezzen, akivel összevesztem, mivel én nem fogom megkeresni. Ahhoz túl büszke vagyok.

Mémesítettem az elhangzottakat:) 

X. Evezzünk vidámabb vizekre: mi az, ami miatt a kártya jól megy, míg az irodalom és szerepjáték már kevésbé? Mi a titkotok?
A: Erről szerintem mindenkinek megvan a véleménye, és nem mindenkinek ugyanaz, mint az enyém. Ha nem te teszed fel ezt a kérdést, lehet nem is válaszolnék ennyire nyíltan rá. Nem baj, egyszer még hozlak én ilyen helyzetbe, Gulandronak is megígértem anno… Szóval, ez egy borzalmasan hatalmas puskaporos hordó. Már a Valhalla idején is elkezdtek ilyen klikkek kialakulni, majd utána még jobban kialakultak, jött új kiadó, azután még több klikk lett. Nagyon sok érdek jött elő, és az a baj, hogy ezek miatt az érdekek miatt bármit csinálsz, akármilyen terméket dobnál a piacra, több mint valószínű, hogy a tábornak az egyik felét rögtön elveszíted. Mindegy, hogy az milyen rendszerbe fog készülni, mindegy hogy az jó, nem jó, a tartalom hasznos vagy sem, hogy a külcsín az okádék vagy gyönyörű szép festmények vannak benne, hogy szép papírra, vagy ócska papírra van nyomva, stb. Tök mindegy, mert a közösség fele azt fogja mondani, hogy rohadjon meg mindenki.

X: Jól értem-e, hogy a MAGUS legnagyobb hibának a megosztottságot tartod?
A: A megosztottság nem jó szó rá szerintem. Arról van szó, hogy nagyon sokféle MAGUS-t játszó ember van, a legtehetősebb emberektől kezdve, a szegényebb rétegekig mindenkit érdekel a MAGUS. Mindenki a saját szintjén próbál erre áldozni, ami tök jó. De azt is látom, hogy a mindennapi frusztrációjukat, ami ugyanúgy megvan egy nagyon jól kereső orvosnak, és egy nem annyira jól kereső segédmunkásnak is, a fórumokon, szerepjátékos csoportokban vezetik le. Az internetes kommunikáció sajnos azt idézi, ami régen volt az LFG (akkor még rpg.hu) fórumain, de még a kártya topicokban is. Volt az a divat, hogy jött mindenféle jóember egy nicknév mögé bújva, és elkezdte fikázni az akkori kiadót (akkor még Kétmágus Kft. vitte a kártyát). Aztán csatlakozott még egy ember, még kettő, még három, és ha felmentél erre a kártyás fórumra, azt láttad, hogy szar minden. Pedig nem volt minden szar akkor sem, de persze voltak dolgok, amiken lehetett volna javítani. Ha elkezdesz minősíthetetlen stílusba beszélni valakivel, akkor ne várd azt, hogy az a valaki akkor megváltoztatja a te minősíthetetlen stílusodban felrótt dolgokat. Van erről egy nagyon érdekes gondolatom: szokták mondani, hogy „ azépítő kritika a fontos”. Szerintem nincs olyan, hogy építő kritika. Kritika van. Meg lehet fogalmazni azt szépen, meg lehet fogalmazni azt úgy, hogy elgondolkodj rajta, de ez az építő jellegű kritika, ez hülyeség. Csak kritika van.

X: Ha azt mondom, hogy MAGUS, mit jelent a te életedben?
A: Elsősorban a kártyát. Reggel felkelek nyolc környékén, és így éjfélig általában fent vagyok. Ez aktívan telik, tehát játékfejlesztés, játéktesztelés, a grafikai koordinálástól kezdve a Delta Visionnel a kapcsolattartáson át, különböző kiadó kéréseknek a kielégítéséig, stb. mind, mind rám hárul, és ez nem nyolc órás, hanem inkább tizenkét órás munka. Olyan szempontból kötetlen, hogy tudom azt, hogy amennyiben valami fontos dolgom van, pl. most hogy eljöttem hozzád megcsinálni ezt az interjút, én ezért tegnap éjfélig dolgoztam. A kollégámmal Tóth Zoltán Józseffel (legalább megjelenik a neve valahol, mert egy csodálatos tesztelő) végig nyomtam az egész délutánt Discordon, mert lapokat kellett áthelyezni ide-oda, sorszámokat megnézni, meg egy csomó hülyeséget kellett csinálni, ami amúgy fontos, csak rohadt időigényes. Elment az egész napom rá. És amikor ezzel végeztünk este hat körül, akkor jöttem rá, hogy ma még egy percet sem foglalkoztam az itthoni életemmel, a magánszférámmal, és hogy ma már nem is fogok. Nagyon necces amúgy, sokszor érzem azt, hogy nem is bírom ezt így csinálni.

X: Akkor a kártya a te életedben már csak munka, és elvesztette hobbi jellegét?
A: Ez egy nagyon nehéz kérdés. Én nagyon szeretnék kártyázni, és konkrétan jó is voltam benne. Nagyon büszke vagyok, hogy több, mint 40 trófeám van otthon. Csak az a gond, hogy ahhoz, hogy te jó játékos legyél és versenyeket nyerjél, az olyan, mint mikor bármilyen sportot versenyszerűen űzöl. Ha odamész felkészületlenül egy teniszversenyre, azt nem fogod megnyerni. Hogy a legmagasabb szinten teljesíts, ahhoz gyakorolni kell, foglalkozni kell vele, gondolkodni kell sokat rajta, és nekem erre már nincs időm sajnos. Én már csak olyan eseményeken játszom leginkább, ahol pl. megmondják a tesztelőknek, hogy milyen kalandozóra csináljanak paklit, mert nem érzik elég erősnek, kíváncsiak mi volt a mi elgondolásunk arra, hogy ez működjön. Nem is tudom, mikor voltam utoljára normális versenyen, de régen.

Máté nem túlzott. Tényleg ipari mennyiségű serlege van.

X: És a kártyán túl mi még számodra a MAGUS?
A: Bár mondhatnám, hogy a MAGUS egy csodálatos, aranyszínű, csillogó valami, ami beragyogja az ember életét mint a nap. Sajnos nem így van. Az a baj, hogy ha embereknek arról beszélsz, hogy vezető pozícióban vagy a MAGUS-sal kapcsolatban, ez önmagában egy rohadt nagy hátra arc nagyon sok ember szemében. Nem is irigylem a Raont (a Delta Vision irodalmi vezetője, és a MAGUS terén a fő döntéshozó – Xinaf) ilyen szempontból. Szóval vezető vagy egy MAGUS-hoz köthető dologban, és hallod az emberek mit mondanak, mit gondolnak a rajongók. Látod leírva ezeket a dolgokat, és nem tudom azt mondani a MAGUS-ra, hogy ez egy csodálatos dolog. Az lehetne. Ha lenne egy szemléletváltás, akkor az lenne. Sőt, mi több: komolyan mondom, én lennék a legboldogabb, ha büszke lehetnék arra arra, hogy MAGUS-os dologgal foglalkozom. Mindenhova MAGUS logós dolgot raknék fel, de még a playmatem is MAGUS logós lenne (aki nem tudná, az egy szőnyeg, amin kártyázni szoktunk). De nem így van. A MAGUS olyan, mint egy celeb. Van, hogy minősíthetetlen stílusban tud kommunikálni, nagyon idióta dolgai vannak, de mellette van egy tök jó oldala, ami miatt nagyon sokan szeretik. És ez a kettős érzés ott van benned, hogy „illik őt kedvelni? Illik őt követni? Illik vele foglalkozni? Elismerem egy baráti társaságban, hogy én amúgy őt csípem? Vagy hallgatom a zenéjét? Vagy olvasom a blogját?” Ez a MAGUS ma. Nem tudsz teljesen büszkének lenni rá, mert hogy nincs mire büszkének lenni. Legyek büszke arra, hogy egymást basztatják a fórumokon, hogy UTK vagy ETK, holott nem fér el egymás mellett a kettő? Ha ezt akarod játszani, játsszad ezt! Kit érdekel? Hajrá!

X: Menjünk ismét vidámabb témák felé: van kedvenc regényed, regényszereplőd a MAGUS-on belül?
A: Igen, van, nem is egy. De ezek általában nem a jóságos oldal követői. Büyüköt nagyon csípem, meg az A’eumot. A Barag is egy nagyon nagy karakter szerintem. Ők mind a hárman a Pokol szereplői. Aurri szintén egy olyan karakter, akire azt mondom, hogy le a kalappal, csak sajnálom ami vele történt. Vyergast is nagyon kedvelem, és Bezak comturt is Kornya Krán történeteiből. Ha már itt tartunk, akkor Mei a másik akit nagyon csípek. Amúgy ezek kivétel nélkül ki lettek adva kártyára. Vajon miért?
Nevetés

Sokan Raul Renier legjobb regényének tartják, az én szívemhez annyira nem áll közel. 

X: Neked fontos, hogy ezek az általad is kedvelt szereplők erős lapok legyenek?
A: Várjál, van egy kis átkötésem ehhez. Kornya Zsoltit kedvelem, őt tartom a legtöbbre az egész írói brigádból. Sajnálom, ha ezzel valakinek a lelkébe gázolok. Azt mondom, hogy ha MAGUS-ról van szó, az Kornya Zsolt. Magasan. Mindenki utána jöhet. Én nagyon tisztelem az Andrást (Wayne Chapman – Gáspár András), ő már sajnos nincs köztünk. Az összes többi írót is tisztelem. Booment (Jan van den Boomen – Gáspár Péter), Dio-t (Malcolm J. Hunt – Szép Árpád), Sherwoodot (John J. Sherwood – Molnár B. Gábor), stb. De nekem magasan Kornya a legdurvább. Kiemelkedően. Olyan, mint mikor van a felhőkarcoló és van a tíz emeletes ház. Mind a kettőben tök jó lakni, de a felhőkarcolóból szebb a kilátás. És van egy nagyon beteg karaktere, akit imádok: Iglat Berval a Bíborgyöngyökből. Ő nem jelent meg kártyán, de nagyon szeretném előbb-utóbb kiadni. Itt kötök vissza a kérdésedre: nem az számít, hogy erős legyen, az Aurri meg a Vyergas. Őket is ki lehetett volna adni a kezdőkészletbe úgy, hogy leborulsz előttük. Nem lettek annyira erősek, mert szerintem annyira ki van találva a karakterek háttere a Zsolt írásaiban, hogy sokkal fontosabb volt, hogy olyanok legyenek a kártyán is, mint a regényben.

X: Van olyan képesség, ami kifejezetten a szerepjáték örökségből táplálkozik?
A: Egy példa erre: nemrég lelepleztem két új kulcsszót, és az egyiket pont a szerepjáték ihlette. Az a neve, hogy „Életút” és egy fejlődést mutat be, szóval ez valóban az életút játékból jött. Nagyon röviden annyi a lényeg, hogy egy kisebb kalandozóból egy tapasztaltabbat tudsz csinálni. Ezért lesz pl. kettő Tier Nan Gorduin, mert van akit ismerünk a regényekből, és van akit nem ismerünk a regényekből. Az életútja az, hogy át fog alakulni az idők folyamán, azzá a Tierré, aki majd gyilkolni fog és halál jellemű, mert megszállja az agyát a Nokturna. Ebből lehetne akár egy harmadik Tiert is csinálni, hisz amikor Tristana elkezdi megkeresni a Tier Nan Gorduint, kiűzik belőle a rontást, tehát újra visszaalakul, és egy újabb, fogalmazzunk úgy, élet jellemű Tier Nan Gorduin lesz, akinek még el kell mennie az Égihajóval a „messzi partra”. De pl. életút karakter, lehetett volna a kezdő Tier Nan Gorduin, aki még Halandók tagja, Haygar Brish tanítványa, és akkor onnan indult volna el. Ugye a MAGUS kártyában, ahogy a szerepjátékban is, a kalandozóknak vannak szintjei. Az 1. szint a nagyon gyenge, a 7-es viszont már félisteni erejü. Egy 4-es szintű Tier Nan Gorduinból lehetne egy 6-os, 6-osból egy 7-es, 7-esből meg egy másik 7-es, más jellemmel mondjuk. Az életútnak ez a lényege. Ez teljes egészében a szerepjátékból van. És mielőtt félreértés lenne, szeretném jelezni, hogy egyelőre két Tier Nan Gorduin jön, egy élet és egy halál jellemű. A fentieket csak példának szántam.

X: Szerinted mennyire fontos szempont (és ebbe neked elég komoly beleszólásod van), hogy a régi, szerepjátékos hagyományokat, pl. a papi szférák, a varázslók őselemi formázásai, stb. megőrizze a játék?
A: Ezeket legszívesebben kidobnám. Csodálatos dolog szerepjáték szempontból, hogy Adronnak van Élet és Lélek Szférája, vagy Arelnak van összes szférája, de kiderül később, hogy három irányzat közül a Természet közös, és mind a háromnak másik szférája van mellé. Ez nagyon jó amúgy, de még jobb lenne, ha a szerepjátékban maradnának, és nem kerülnének át a kártyára. A szférára sajnos nincs ötletünk, hogy tudnánk kiszedni a játékból, a formázást a varázslóknál hál Istennek már el tudtuk törölni. Megmondom őszintén, pont emiatt nem is csinálunk túl sok papot.

X: Más kártyajátékokhoz képet milyennek ítéled az MK grafikai színvonalát?
A: Olyan furcsa, hogy pont te ilyen kérdést teszel fel úgy, hogy ezt full tudod, hiszen grafikus előkészítőként ilyenekkel szoptál… figyelj, én alapból teljes egészében elégedett vagyok az MK grafikai minőségével. Nagyon nagyon nagy és komoly művészek dolgoznak nekünk, a befutottak közül csak kettőt említsek: Szendrei Tibor, vagy Bodnár Balázs. Vannak a feltörekvő, csak pár éve grafikusként dolgozó tehetségek, mint Nagy Gergő, de vannak teljesen újak, és olyanok, akik csak egy éve rajzolnak nekünk, de ők lesznek a következő Nagy Gergők pár éven belül. Felsorolhatnék 15-20 nevet, de nem akarok. Ez tök jó amúgy, csak hát Magyarországon a magyar piacon vagyunk, magyar fizetésekkel. Azért ezek az emberek elkezdenek majd más játékoknak is csinálni képeket, és most nem pont a magyar piacra gondolok, mert itthon szerintem nem fizet többet senki nálunk kártyagrafikáért. Tegyük fel, hogy azt mondod a festőnek, hogy szeretnél kérni tőle nyolc képet. Megcsinálja a nyolc képet az első évben tök frankó. Második évben is mondod neki, hogy szeretnél kérni nyolc képet. Nem tudod, de neki már van öt megrendelése, máshonnan, meg három és már tizenhatnál jár. Jön a harmadik év. Azt mondod, hogy szeretnél kérni megint nyolc képet. Számolgat, hogy itt van nyolc, ott van kettő, ott van öt, ott van négy, ott van… már negyven képe van, ebből pedig már csak nyolc a kártya. Jön a következő év, ott már megmondja, hogy „te figyelj, tudok nyolc képet vállalni, de két hónap múlva tudom csak elkezdeni”. Na, ott már fejvakarás van. És ahogy haladunk tovább, egyre inkább azt látod meg, hogy ha az USA-ban eladsz egy képet egy nagy fantasy stúdiónak, azért nem nem magyar pénzt fogsz kapni, és nem annyit, mint ha itthon kapnád. Van egy személy, akinek személy szerint segítettem a grafikusi pályára állni. Mondtam neki, hogy gyere, adok megbízást, gyakorolsz, fejlődsz. Aztán két évvel később azt mondta, hogy nincs neki ehhez kedve, meg nem jó a pénz. Hálátlan volt, na ezt nem szeretem. Amikor elfelejti azt, hogy honnan jött, úgy, hogy én segítettem neki, hogy grafikus legyen, az zavar azért. Látni kell, hogy amikor befut négy-öt év után egy művész, utána jóval kevesebb képet fog elvállalni. Azért vállalja el azt a kevesebbet is, mert tudja, hogy a kezdetek kezdetén adtál neki egy csomó munkát, hogy ő művész, igazi nagy művész lehessen. Az viszont szomorú, mikor elfelejti, hogy ő honnan jött. Az nagyon nagy probléma szerintem.

Kivételesen aprólékos ennek a teremnek a kidolgozottsága. Ennek is én adtam ki a leírását, de Nagy Gergely felülmúlta a várakozásomat.  

X: Ha valakinek megtetszik ez a játék, hogyan érdemes elkezdeni, és nagyjából mit jelent anyagilag?
A: Ezt csak tanácsként tudom mondani: mindenképpen gyere el megnézni egy ilyen versenyt egyszer. Van egy Facebook csoportunk, van egy e-mail címünk (feketehatarszindikatusa@gmail.com). Lépj be oda, vagy írj egy e-mailt, hogy „Sziasztok, Kis Pista/Lujza vagyok, szeretnék egy ilyen versenyt megnézni nézőként. Esetleg ha van egy kölcsön pakli, ki is próbálom”. És akkor azt mondjuk, hogy gyere haver, adok egy kölcsönpaklit, és játszol egyet. Tét nélkül, minden nélkül, csak gyere. Aztán eldöntöd, akarod-e ezt játszani. Ha úgy döntöttél, hogy el akarsz kezdeni játszani vele, akkor viszont csak olyan dolgot vegyél, amit ajánlunk. Ne azt, amit te magadtól vennél, mert az lehet nem lesz jó semmire. Nem azért ajánljuk azt amit, hogy eladjuk, hanem hogy te boldog legyél. Én nagyon más elveket vallok, mint a legtöbb kiadó, és a Deltánál sikerült ezt az egész álláspontot meghonosítanom. Megértették, és magukévá tették. Nem az a fontos, hogy minél több pénzt költs el, hanem hogy hasznosan költsd el a pénzedet. Ha pénzt költesz erre a játékra, márpedig pénzt fogsz költeni (ez nem egy olcsó játék, ezt tudnia kell mindenkinek), akkor a lényeg az, hogy amikor megvetted a dolgaidat, azt érezd, hogy kaptál valamit a pénzedért. Élmény van érte és olyan rendezvények és olyan közösség, ahová szívesen jársz, amit szívesen ajánlasz másoknak, esetleg elviszed a fiadat, lányodat is, mert ugye kislány, kisfiú is van MAGUS kártya versenyen. Vigyázni is kell, pl. hogy ne káromkodjak, ami amúgy néha nagyon nehéz.
Az ár esetében nagyon fontos, hogy mi a cél? Ha versenyt akarsz nyerni, akkor éves szinten egy kétszázezer forintot biztosan el fogsz költeni. Ha csak pötyögni akarsz, meg jól érezni magad, akkor ennek a töredékéért is tudsz játszani. De az biztos, hogy ez nem egy Monopoly, hogy megveszem x ezerért a játékboltba, és akkor megvan örökre. Nem, mert ez egy folyamatosan változó játék, ami mindig megújul, és pont ezért nem lehet megunni. Cserébe jönnek új kiegészítők, abból is vásárolni fogsz, ha jön egy új megjelenés, bele fogsz vágni súlyos tízezreket is akár.

X: Van kedvenc pillanatod, vagy pillanataid az alatt az X év alatt, amióta átvetted ennek a vezetését?
A: A sikerek pillanatai, és abból hál Istennek, nagyon sok volt. Nyolc terméket csináltunk eddig, és az összes elsöprő siker volt, anyagilag is, kritikailag is. Persze, van akinek nem tetszik egyik-másik termék és akkor lesz kritikája, de ez normális dolog szerintem. Nagyon sok sikeres pillanat volt, én mindig nagyon örülök és mindig nagyon büszke vagyok. Nem tudok egyet kiemelni, mert rengeteg ilyen volt. És ezért csináljuk. És amikor kapunk egy visszajelzést, hogy faszagyerekek vagytok, az nagyon jó érzés. De hát te is részese voltál ennek, tudod miről beszélek.

X: Mit szeretnél elérni a játékkal 5-10 éven belül?
A: Dupla ennyi embert a ranglistán, az biztos. Ha a ranglistán dupla ennyi ember van, akkor a gyűjtők és otthon ülő játékosok száma is simán duplázódhatna (őket régen a Kétmágus „névtelen tömegeknek” nevezte), akkor akár ezer fős közösség is lehetséges lenne. Ez a legfőbb célom tulajdonképpen.

X: És erre van reális esély?
A: Ez után a két év után ki tudja megmondani, mire van esély? Jelenleg is zajlik egy háború a szomszédban. A számaink jók, látszik egy felfele ívelő spirál, végre felfele megy a grafikon, ennek örülök, mer a Covidnál nagyon lement. Végre felfele megyünk újra, elértük azt, ahol a Covidnál abbahagytuk. Igen, az esély megvan rá. Csak jó termékek kellenek. Figyelj, két olyan termék jön a következő két évben, hogy sírva fakadtok, ebből a szempontból valószínűleg van realitása. Jön egy Krán kiegészítő, megyünk majd le a Kornya Zsoltihoz beszélgetni, meg azért egy „Bambit” meginni Debrecenbe, utána jön a jelhordozókról szóló kiegészítő, azért sok igazán nagy durvaság van. Nem kell messzire menni, most lett leleplezve nemrég. hogy Olwen (Olwen Gilad-Aringorn - Xinaf) jelhordozó, és ezt az MK jeleníti meg először, szóval hasonlókra kell számítani ebben a két kiegben is.

X: Ezt nem tudom kihagyni: mit kell tennem azért, hogy valamilyen kulissza titok az én blogomon jelenjen meg először, itt és most, ebben az interjúban? Nem kifejezetten egy lapot szeretnék, mivel ugye az olvasóim nagy része nem kártyás.
A: Meg fogod még fizetni az árát, de tessék: annyi bizonyos, hogy a MAGUS kártyában ki van adva a hetedkori jelhordozók közül néhány. A jóslat soraiból minden hiányzó ki fog jönni.

//Xinaf közbevetése: a jóslat és akik ebből már kijöttek kártyán:

„Bizonyság lesz egykor a Smaragdurak léte
örök álom száll majd Hercegre, a Kékre – Eligor
Megtér árulója ős császári vérnek
Sárkányfejedelme jő a Szépek Népének
Töretlen lesz majdan az Ősmágus magánya
Egy a Hetek közül sós tengerre szálla – Olwen Gilad-Aringorn (ő még csak "nem jelhordozóként" jelent meg)
Szerzetesek nagyja rejtelmeket felfed – Titkos Szekta Nagymestere
Hazatart Mogorva élén sok ezernek – Mogorva Chei
Utolsónak marad a fekete dalnok
égi hajóhídról keres messzi partot.” – Tier Nan Gorduin

Ez alapján még öt jelhordozóról hullik le a lepel.//

Az obszidián elfek teljes sztorija is ki lesz bontva a kiegészítőbe. Ott nagyon sok érdekes dolog van, kezdve a Néma Nagymester némává válásával, hogy az miért történik. A Quirrta Khinn lovagok Néma Nagymestere nem azért lesz néma, mert bemegy a Halott Sóhajok Erdejébe, és hírtelen némává válik, hanem olyan titkot tud meg az elfek társadalmáról Kránban, ami azért elég vad.
Még egy: van a Tizenhármak között egy kalandozó, Estelle Zenobia Di Magnamurio. Ő, aki egy kurva shadoni bajvívó, hogy emelkedhet fel a Kráni Tizenhármak közé, még ha wier is? Azért érted, a Summárium szerint Gabhurgatol ellen elment a démonsereg és kb. fél óra alatt elpusztult. A démonsereg, ahol a hadnagyok tiszta vérű aquirok voltak, és porrá omlottak. Akkor Estelle hogy a francba emelkedhetett a Tizenhármak közé? Lehet, hogy véletlen, vagy olyan, mint mikor a Káosz világán a kermont megkapja Skandar Graun és Drénia királya lesz. Ez egy izgalmas dolog, és ezt senki sem tudja, még én sem. Viszont megkaptam a Zsolttól az ígéret, hogy ha lemegyek Debrecenbe, akkor mindent megtudok.

X: Milyen fantasy világokat ismersz a MAGUS-on kívül?
A: Sokat. A Káosz világát, Dragonlance-t (Ó, neked megvan a Dragonlance eredeti hármasa?
X: Igen. Hihetetlenül jó, néhány évente elolvasom :)
A: Nekem csak a Deltás kiadás van meg, de ezek relikviák. Bocsánat, folytatom.) Ismerem a Vampire-t, Brandon Sandersont. a Forgotten Realms-t, stb. Az ilyen százezer év múlva játszódó, tankos romantikus dolgokat viszont nem szeretem. A Warhammer pl. engem nem tudott beszippantani, az tőlem nagyon távol áll. A sci-fit sem szeretem, sőt, mi több: a Star Warst sem.

Igen, nekem megvan :)

X: A MAGUS mivel emelkedik ki a rengeteg különböző fantasyt közül?
A: A rengeteg botrányon kívül?
X: Most inkább az értékekre helyezném a hangsúlyt.
Nevetés.
A: Mivel emelkedik ki a MAGUS? Hát, megint nem tudok szépet mondani. Nem gondolom azt, hogy bármiben is kiemelkedne. Nem mondom jobbnak, vagy rosszabbnak a többinél. Persze szeretjük, hisz magyar, hisz a mi kutyánk kölyke, de most őszintén, azért más húsz évesen olvasni az akkori MAGUS regényeket, mint közel a negyvenhez. Ha leveszek a polcról egy Brandon Sandersont (nagyon szeretem az írót) és elolvasom tőle az Elantrist, ami a leggyengébb könyve talán, így is köröket ver rá majdnem mindegyik MAGUS regényre. A MAGUS a 90-es években között azért volt ennyire népszerű, mert, mert nem volt igazi kihívója. Ha a legeslegjobb piacon fellelhető termék a tablettás bor, akkor eszed ágában sincs megkóstolni a Tokaji Aszút, mert nem tudod, hogy van. És igazából nem nagyon volt más, így nem volt nehéz piacvezetőnek lenni. Viszont meg is kell védenem az elmarasztalás mellett a MAGUS-t, mert nagyon sok jó könyv is született. Pl. a Karnevál két része szerintem zseniális, a Pokol zseniális, és most még csak a Valhalla Páholyos időszakról beszélünk. Nekem nem tetszett annyira a két Airuin al Marenes történet (Ray O’Sulivantől a Sötét térítő és a Sötét zarándok), de nagyon sokan imádják, úgy hogy valószínűleg azok is jók, csak engem nem fogtak annyira meg. És van egy csomó ami még jó lett, de nagyon sok olyan van, ami viszont nem jó. Napjainkban külföldi nagy szerzők könyveit is tudod olvasni, pl. Salvatore az első pár Drizzt könyve a fantasy csúcsa szerintem. Az utána jövők már nem annyira, de az elsők azok nagyon erősek. A Dragonlancenek az eredeti trológiája is nagyon durván jó, bár utána azért ott sem minden tökéletes. Viszont ezek nem voltak annyira ismertek abban az időben. Volt egy pár, de ha MAGUS logót láttak, azt megvették, a Dragonlance-t nem biztos. Ilyenek vannak már azóta, mint a Trónok harca. Ezzel hogy versenyezzen egy MAGUS? Terenyei Robi szokta azt mondani amúgy, hogy „kicsit sárgás, kicsit savanyú, de a mienk”.

X: Az írók, akik jelenleg is tartalmat állítanak elő, hogy állnak a kártyához, illetve neked milyen a személyes kapcsolatod velük?
A: Erre tudok mondani egy nagyon durva spoilert. Amikor a MAGUS kártya megkereste az írókat először Gáspár Andrást, még 2017-ben, nem mondom, hogy lelkesedés volt az első reakciója, mivel nem vette komolyan a dolgot. Aztán eljött, találkoztunk, látta, hogy komoly munka folyik. Mondtam a Robinak (Terenyei Róbert - Xinaf), hogy erősítsd meg, hogy egy csapat vagyunk, és mond neki, hogy tényleg fontosnak tartjuk ezt a dolgot. Ő is beszélt vele. Onnantól kezdve András 180 fokot fordult, és azt kérdezte: mire van szükségetek? Azzal kezdte, hogy a következő megbeszélésen, ahol ott voltál te is, leleplezte a Sápadt Angyal – Arctalan Vándor – Gát szörnyetege hármast. Emlékszem, ott ültünk, és kicsikét megremegett a lábam. Nagyon sokáig a többiekkel ez nem jött össze. Kornya Zsoltot elérni borzalmasan nehéz, szerencsére most már megvan a telefonszáma és az e-mail címe. Le kell még egyeztetni, hogy mikor megyünk le Debrecenbe „MAGUS-ról beszélni” (kacsint, kacsint), szóval azok az írók, akik most aktívan alkotnak vagy foglalkoznak a MAGUS-sal, ugye Heidel Danról, azaz Raonról, Malcolm J Huntról, John J. Sherwoodról, Jan van den Boomenről, van szó. (+1 Weisz Attila, de ő kártyázik is, meg tesztelő is volt, sőt, lapokat is tervezett, ki is érdemelte a Csatavesztés nevet kártyás körökben - Aquir és Xinaf.) Ők nagyon sokáig nem nagyon tudták, mit kezdjenek a MAGUS kártyával, aztán ahogy teltek a hónapok, szép lassan elkezdtem felvenni a kapcsolatot mindegyikkel, kaptam egy telefonszámot, beszéltünk kicsikét, egyikkel-másikkal találkoztunk, és ahogy egyre sikeresebb lett a játék, egyre jobban kezdtek ők is foglalkozni velünk. Azért azt tudni kell, hogy most évekről beszélünk, nem hetekről. Mára ott tartunk, hogy hála az égnek, kedves ismerésként, haverként, barátként üdvözlöm őket, és úgy gondolom ők is engem, meg a tesztcsapatot. Ez nagyon fontos dolog. És ott tartunk már, hogy lesz közös projektünk. Vannak olyan karakterek a mostani MAGUS kártyában, meg a következőben is lesznek, amihez mindenképpen írói hozzájárulás kell, de nem elég annyi, hogy „jó lesz a név”, hanem egy Ynevi arcképcsarnok szerű leírásra lesz szükség, hogy ki ő, mi ő, miért van ott, stb. Most indult ez az együttműködés, de nem árulok el sokkal több dolgot róla, mert még nem lehet. A MAGUS kártya hátteréhez jóval nagyobb hozzájárulást fognak adni innentől kezdve, még az eddigihez képest is. Azt hiszem, hogy ők nem tennék meg ezt, ha nem gondolnák úgy, hogy fontos ez a projekt. 

X: Záró kérdés: ha valaki az interjú olvasása alapján úgy dönt, szeretne valamilyen együttműködést MAGUS vonalon, hol tud téged megtalálni?
A: Attól tartok, túl sok helyen lehet engem megtalálni…

X: Akkor, hol szeretnéd, hogy megtaláljanak?
A: Az a baj, hogy kiadták az e-mail címemet. A Facebookon nagyon sokan ismernek, és sok ember rám ír ismeretlenül is. A fenti elérhetőségeken, de akár rajtad keresztül is megkereshetnek felőlem.

X: Köszönöm az interjút.

Az első kiegészítő, amiben aktívan segítettem. 

Be kell vallanom, amikor interjút kértem, reméltem, hogy egy kicsit kritikusabb hangokat is elő tudok csalni Mátéból. Ez a várakozásom sokszorosan teljesült. Kicsit el is gondolkodtam a fent elhangzottakon. Nem mindenben értek egyet feltétlenül vele, de jó pár dologban igen. Én elsősorban mindig szerepjátékos voltam, mindig csak másodsorban kártyás. MAGUS-osnak már rég nem mondhatom magam, közelebb áll hozzám a D&D, a MAGUS pedig a legnagyobb csalódásaim közé került. De azért fontos nekem, és tényleg fájdalmas látni, olvasni, mennyi indulat, sértettség, harag bújik meg emberekben, akik szintén nagyon szeretik... csak éppen mást szeretnek benne.

Ha érdeklődnél a játék iránt, látogasd meg a honlapját!
Ha vásárolnál, azt megteheted a legtöbb fantasy boltban, de érdemes a kedvezményes árért a kiadó honlapját felkeresned! Javasolt előtte egyeztetned régebbi játékosokkal, vagy konkrétan Mátéval, ahogy fent javasolta is. 
A közösséggel felveheted a kapcsolatot Facebookon a Társalgóban vagy a Kezdők, újrakezdők csoportban!
A játék országos. Szinte minden nagyobb városban megtalálható kártyás közösség, és néhány kisebb településen is. A versenyhelyszínek listáját itt találod. 

A kártyaverseny hangulatáról és közösségéről egyébként egész jó videót készített az M2 Petőfi Tv.

Amit mindenképpen le szeretnék még írni: ez egy remek játék, és remek közösség. Én is elkezdtem lassan, apránként visszatérni. Nem olcsó, ez tény, de a legtöbb hobbira ez igaz sajnos. Viszont itt a kezdők mindig rengeteg segítséget kapnak, akár ingyen lapok tömegét is.

Amikor interjút kértem tőle, Máté nem értette, mit adhat ő és a kártya, mint téma szerepjátékosoknak? Én azt mondtam, volt már olvasóm is, aki kérte, hogy írjak a kártyáról (a feleségemről szóló bejegyzés alatt történt), de ahogy írtam a Cyberpunk 2077-ről is, úgy gondolom, hogy ebben a blogban minden kockaságnak helye van, amit szeretek. És én az MK-t szeretem. Remélem lesz, aki emiatt az interjú miatt talál új hobbit :) 
A kártyáról később tervezek külön ismertetőt is írni.