Necces téma jön, mert ráhúzható az életünk minden területére. Ez azonban szerepjátékos blog, így csak ebből az aspektusból fogom vizsgálni a kérdést. 

Alap állításom: objektíven jó vagy rossz szerepjáték nem létezik.

Gondoljunk csak bele, ki dönti el, mik az "objektív szempontok"? Általában én, méghozzá szubjektív szempontok alapján. Nincs egy egységes "objektivitást felügyelő bizottság", aki megszabta, mik a jó szerepjátékok ismérvei. Nekem van egy objektivitásra törekvő meghatározásom a jó szerepjáték rendszerre. Én magam (roppant szerényen) nagyon elegánsnak tartom a saját definíciómat, de már találkoztam olyan szerepjátékossal, aki nem értett egyet vele. 

Megfigyelésem szerint azt szoktuk jó szerepjátéknak tartani, ami jó játékélményt adott, vagy feltételezzük, hogy jó játékélményt adna, ha kipróbálnánk. Ugyanígy: azt a játékot szoktuk rossznak tartani, amihez rossz játékélményünk kötődik, vagy feltételezzük, hogy kötődne, ha játszanánk. Fontos, hogy ez a rossz, és nem a "nem jó" játékra vonatkozik, mert pl. nekem a MAGUS-hoz főleg jó játékélményeim kötődnek, és mégsem tartom jó rendszernek, ellenben rossznak sem, csak rosszul öregedettnek.

És most egy szélsőséges példa: a F.A.T.A.L. szerepjáték. 

Igazi negatív legenda a F.A.T.A.L. 

A linkelt ismertető szerzője Aserminio_de_Mueria rendkívül jó stílusban ismertető velünk a rendszer fonákságait. Ő maga "a világ legrosszabb szerepjátéka" cím esélyesének jellemezte, nem véletlenül. Ezer oldalas könyv, melynek fókuszában a céltalan szadizmus és a beteges szexualitás áll. Itt kérem külön értéke van az ánuszunk tágíthatóságának és a pénisz méretének (mellyel sebezni is lehet). Konkrétan szabály van rá, hogy kell kidobni, hogy halva születik-e a gyermekünk, az idegen fajok fő ismérvei közé tartozik, hogy hogyan szexelnek és milyen módon kínozzák az emberi rabszolgákat, stb. Mindenre táblázat van (tényleg mindenre), stb. Olvassátok el az ismertetőt, nagyon szórakoztató. Én magam egyszer átlapoztam a könyvet, és semmi túlzás nincs benne.

Szóval a játék körülményes, nehézkes, undorító és átgondolatlan, pl. mindenki akkor kap tapasztalati pontot, ha a szakmájában dolgozik, és ahogy Aserminio de Mueria írja: 
"A kérdés viszont az, hogy milyen kalandot lehet mesélni ezeknek a népeknek? Ha a kocsmáros csak úgy léphet szintet, hogy piát ad el, miért tenne mást? Ha például a karakteralkotáskor a kocsmárost választod, a két másik játékos pedig a bádogost és cserzővargát, mit fogtok csinálni a kaland alatt? Mert ha valaha szintet akartok lépni, akkor bizony a mesterségeteket kell művelni, azt meg minek? Ha unalmas kulimunkát akarsz végezni, nyugodtam beállhatsz segédmunkásnak bárhová, ahhoz nem kell szerepjáték. Ha meg úgyis mindenki katona és orgyilkos lesz, minek a többi ezer szakma?"
(Kb. 150 szakma van a rendszerben egyébként.)

Tehát objektíven nézve rossz játék a F.A.T.A.L.? 
Nyilván az.
Kivéve, ha saját definíciómat használom. Ugyanis Xinaf szerint:

Akkor jó egy rendszer, ha az általa megcélzott játékstílust rendszerszinten támogatja.

És a F.A.T.A.L. pontosan ezt teszi. Az általa megcélzott játékstílus undorító, sőt, gyomorforgató. Erősen épít a nemierőszakra. Minden szempontból egy hányadék. De a rendszer ezt rengeteg eszközzel támogatja, szóval vulgárisan szólva: nabazdmeg, saját definícióm szerint a világ legrosszabb szerepjátéka egy jó játék...

Ezért tartom hamis illúziónak, hogy objektíven eldönthető, jó-e egy szerepjáték. A másik oldalról ott a D&D 3(.5) és az 5E. "Objektíven nézve" a 3. kiadás és leszármazottai tök jók, de nagyon sok pénzt kéne fizetni (vagy egy szerettem biztonságával zsarolni), hogy én azzal játszak, míg az 5. kiadást az egyik legjobb rendszernek tartom amivel valaha játszottam. És a legszebb, hogy a két kiadás rajongói "objektív" szempontokkal érvelnek a saját igazuk mellett...

Oké, de ha valójában nincs is, miért kardoskodunk az objektív igazunk mellett?
Nem egy fórumos vitát láttam már, ahol valaki a vita partnere józan eszére próbált hatni, és abból a kiinduló helyzetből érvelt, hogy objektíven is igaza van, a másik azért nem látja be, mert... ide illeszd be ami szerinted megfelelő jelző.

Nos, nem vagyok pszichológus, de szerintem az motivál ebben, hogy szeretnénk az igazság oldalán állni. Ha én szeretem a Kard és Mágiát, akkor nekem ilyen az ízlésem. De ha én azért szeretem a Kard és Mágiát, mert "objektíven" jó játék, akkor viszont egyfajta emelkedett oldalon állok, valami féle magasabb rendű ízléssel. És a velem egyet nem értüknek nem más az ízlése, hanem rosszabb (szigorúan objektíven ugye). 

Személyes javaslatom: engedjük el, hogy amit szeretünk, az tényszerűen jobb, mint azok, amiket nem szeretünk. Nekünk jobb, mert jobb érzés játszani vele, kiszolgálja az ízlésünket, a stílust amiben konfortosan mozgunk, vagy csak ezer éve ezt játsszuk, ezért ismerjük nagyon. Semmi, de semmi baj nincs azzal, hogy szubjektív szempontok szerint alkotunk véleményt. Ugyan nem tűnünk tőle valami féle magasabbrendű ízléssel rendelkező alaknak, de szerintem akkor sem, ha objektivitásra hivatkozunk Legalábbis a vitapartnerünk tutira nem csap a homlokára, hogy "oh basszus, igaz, a MAGUS mégis tök szar, hiába játszom boldogan 20 éve, meggyőztél". 

Mindenkinek jó játékot kívánok :)