Volt szerencsém az egyik szerepjáték csoportban egy csapatkereső hirdetéshez. Ami miatt ez nekünk is érdekes lehet, az alábbi mondat, mely a mesélőre vonatkozó igényt tartalmazta:

"Tudja, hogy ő a játék kalauza aki azért van, hogy színvonalas és hiteles módon szórakoztassa a játékosokat nem pedig azért, hogy ő szórakozzon a játékosok kárára."

Már érintettem ezt a témát a "Mi a mesélő dolga?" című írásomban, konkrétan a második pontjában, de ez az elvárás annyira szúrta a szemem, hogy véleményt kívánok formálni a témában, illetve nem is fejtettem ki kellő részletességgel.

Ez a mentalitás abból fakad, hogy egyrészt ő foglalkozik (jobb esetben) a legtöbbet a játékkal. Másrészt, "a nagy hatalom nagy felelőséggel jár", tehát ő dönt mindenben ("a mesélőnek mindig igaza van"), de ezért cserébe "dolgozzon meg". 

Nézzük, mit gondolok én a mesélő szerepéről!

Legalábbis jobb esetben.

A fenti idézetnek van egy része amivel egyébként egyet tudok érteni: a mesélő ne a játékosok kárára szórakozzon. A "légy a játékos karakterek rajongója" elv szerintem is nagyon fontos. Rémtörténetek tucatjai szólnak arról, hogy a gonosz mesélő milyen ezer és egy féle módon szivatta meg a játékosait, ami azért ostobaság, mert az ő szava minden ami a világban van, a játékosoknak nincs semmilyen eszköze a játék realitásán belül a védekezésre. Ettől persze még sajnos létező a jelenség, ahogy a szemüveges/kövér/sovány/szegény/stb. gyereket is gyötrik időnként az osztálytársaik. Ez is, az is szánalmas.

Érdekes előzménye lehetett annak, hogy ez a kitétel megszületett. Hány mesélő élvezkedett azon, hogy kitolt a JK-kal... jobb bele se gondolni.

Ellenben ez a ló túloldala. A mesélő nem azért van, hogy "hiteles módon szórakoztassa a játékosait". Gyakorlatilag ő is egyike a játékosoknak, csak a feladatköre más. Neki is joga van szórakozni, nyilván nem más kárára, bár szerintem a többi játékosnak sem lenne szabad egymás kárára szórakozniuk, hiába diktálja ezt a hiteles karakter kijátszás.

Sajnos a RÚNA magazinban sok hasznos dolog mellett sok (ma már elterjedt dolog) nem szerepelt, többek között az a szerepjátékos szerződés sem. Aki nem akarja megnézni ezt a közel 39 perces videót, annak gyorsan összefoglalva: ez egy megállapodás a mesélő és a játékosok között, ami arról szól, hogy mind jól fogják magukat érezni, és nem teszik tönkre a többiek szórakozását, illetve felkészülnek a játék előtt. Ennél persze több mindent magába foglal, de a lényege ez. Nagyon nagy kár, hogy ez nincs jobban hangoztatva a szerepjátékos közéletben, mert az ilyen félreértéseket el lehetne kerülni.

A másik dolog, ami miatt fontosnak érzem a címben szereplő gondolatot (miszerint a mesélés nem szolgáltatás, a mesélő nem szolgáltató), az a fórumokon újra és újra feltűnő gondolat, miszerint "de jó lenne főállású mesélő lenni, aki abból él, hogy mesél". Újra és újra megjelenik ez a gondolat, történik egy igény felmérés, én pedig ismét és ismét elborzadok rajta.

Persze elgondolkodni rajta nem az ördögtől való. Én, aki nagyon szeretek mesélni, nem élnék ebből szívesen? Akkor meg mire a hiszti?

A "hiszti" több dolog miatt van.

1. Aggályos jogi szempontból. Még ha full legális vállalkozóként is vagyok kalandmester, felvetődik, hogy ki az én felsőbb szervem? A fogyasztóvédelem? Kinek kell bejelenteni, ha felkészületlenül ültem le mesélni?

2. Meg merek-e ölni játékos karaktert, ha fizetett az élményért, és mondjuk nem Mörk Borgot játszunk, ahol a 2-3 karakterhalál/játékos egy alacsony szám?  

3. Korrekt-e pénzért adni valamit, ami normál esetben pont annyi élvezetet nyújt nekem, mint a többieknek? A szerepjáték alapból a baráti körben játszott hobbi, bár ez ma már megváltozott, főleg az online játékokkal. Akár Kanadából is játszhatok vadidegenekkel, régen legalább a klubbig le kellett mennem :D Erre a kérdésre a legkevésbé egyértelmű amúgy a válasz, mert ha fizetnek érte, miért is ne?

4. Magyarországon ez reális? Hány Forint kérhető el egy mesélésért? Fejenként 2500? De vajon tudok-e annyit mesélni, hogy főállásban csináljam, vagy mellékesként kéne? És úgy marad időm felkészülni, és kicsit minden mesémet az aktuális csapatra szabni? Arról nem is beszélve, hogy a mesélés, sőt, az egész szerepjáték nagyon szubjektív dolog, nincsenek általános szempontok, hogy ki a jó mesélő vagy játékos. Ha jön egy mesélést ingyen is vállaló alak, aki jobban mesél, mint én a pénzükért, az elég kínos...

De igazából természetesen szabad pénzért, szolgáltatásként mesélni, még ha engem a hideg is kiráz tőle. Ez esetben viszont a mesélés már szolgáltatássá válik, a fentiek mind érvényüket veszítik. Onnantól a mesélőnek egyáltalán nem kell élveznie a játékot, hanem teljesen korrekt, csapatra és játékosokra írt, felkészült mesélést kell produkáljon, és őszintén: én nem tudom elképzelni, hogy szenvedély nélkül lehet jót mesélni. Ezen kívül kezelnie kell, ha panasz érkezik rá, adóznia kell a jövedelem után, stb.

Nem leszek népszerű... 
Igazából a pénzért mesélés kicsit a prostitúcióra emlékeztet, és előre is elnézést azokért, akiket most leribancozok, de tényleg így van, Egy kölcsönösen élvezetes aktust (amit normál esetben általad szeretet, vagy legalábbis szimpatikus személlyel ejtesz meg) pénzért adsz olyanoknak, akik fizetnek érte. Az ő élvezetük számít kizárólag, és bár elvben visszautasíthatod a jelentkezőt, de ha túl sokszor csinálod, nem lesznek kuncsaftjaid. Ráadásul hozzájuk kell alkalmazkodj időben is.

Jó lenne leszokni erről.

Összegezve
A címet pontosítanám: a mesélés jobb esetben nem szolgáltatás, és nem is szerencsés akként tekinteni rá. Nézzünk egymásra egyenrangú félként, ahol a mesélő azért hozhat világot megváltoztató döntéseket, mert ezt akarjuk mindannyian.