Rengeteg olyan téma jutott eszembe, aminél eszembe jutott, hogy megérne egy bejegyzést, azonban nincs időm és energiám és kedvem egy teljes értékű bejegyzést szentelni nekik. Úgy döntöttem, hogy összeszedek egy kis csokorra valót, és röviden kifejtem, mit gondoltam az adott témáról.

A bérmesélés intézményéről
Ez egy újra és újra előkerülő téma, ami minden alkalommal heves indulatokat vált ki. Alapvetően három csoportra oszthatóak a vélemények:
1. Vannak (ide tartozom én is), akiknek vérben forog a szeme a gondolatra is, hogy valaki pénzt kérjen a mesélésért. Ennek az oka (esetemben biztosan) nem az irigység, amiért valaki "a hobbijából él meg", hanem mert pofátlanságnak tartom, hogy valamiért, ami pont olyan szórakoztató nekem, mint a játékosaimnak, pénzt kérjek. Ráadásul, mivel szerepjátékos szakma nincs, gyakorlatilag mind egyformán vagyunk képzettek, maximum van aki tapasztaltabb, tehetségesebb, lelkesebb.
2. Vannak, akik őszintén kíváncsiak. Na, ebből lesz-e valami? El tud-e ez a kis ország tartani egy mesélőt? 
3. Vannak, akik remélik, hogy meghonosul a gyakorlat, mert ők is szeretnének ebből élni. Ők azt a logikát követik, hogy ha van rá igény, ha valakik játszanának, de nincs mesélőjük (mert nem akar senki mesélni, nem érzik magukat elég jónak hozzá, nincsenek elegen, stb.), akkor miért ne? Miért lenne bűn, hogy egy igényt kielégítsen valaki pénzért? Nem ezt teszi a balett táncos, a szobafestő, a zenész?

Nekem ez nagyon a prostitúcióra hajaz. Nem azért, mert a mesélés intim dolog (van akinek az), hanem mert valamit, amit szeretetből kéne adnod valakinek, aki viszonozza ugyanazt, pénzért adod. 

A nagy kiadók és a határidők
Csókoltatom a Delta Visiont és a Tuant is. 
Az áprilisra ígért termékek közül reális esély van rá, hogy december közepe tájt meg is jelenik valami. Különösen zokon veszem, hogy nem csak hogy a saját maguk által meghatározott határidőt nem tarthák be (nem tartják be? FÉL ÉVET CSÚZTAK MINIMUM!), de ezt nem is kommunikálják tisztességesen. Simán előfordul, hogy napokkal a "megjelenés" előtt (vagy éppen aznap) lett eltolva pár hónapot. És tudom, háború, papírhiány, infláció, stb. Igaz, semmi olyan, ami áprilisban még nem állt fent. 
És közben a kisebb kiadók (EMDT, Kalandhorizont, Rollins Publisher) bejelentenek termékeket, majd a megjelölt időben kiadják. Nem olyan nagy nevű játékokat. Nem olyan csiliviliket. De jókat, és időben. Az én szememben mindhárom kis kiadó professzionálisabb, mint a két nagy.

Az oldschool stílusról pár gondolat
Mostanság sokat foglalkoztam oldschool tartalmakkal, és egyre inkább kétségeim vannak a "játékosi lelemény" működőképességéről. 
Ennek a csapdakeresés az egyik eszenciája. Alapvetően semmi sem indokolja, hogy a játékosok (mondjuk az első csapdába sétálás miatt megtörtént karakterhalál után) ne kutassanak át minden termet és folyosót lépésről lépésre, centiről csentire, másfél méter hosszú botokkal tapogatózva maguk előtt. Ezt hivatottak a véletlen találkozásokra dobás korlátozni, aminek kb. az elve az, hogy nyugodtan kutakodjanak, de X időnként dobunk 1d6-tal, és 1-es dobás esetén jön valami szörny/történik valami esemény..
Itt vélek ellentmondást felfedezni a régi iskola szerelmeseinek ezen módszere és azon nézete között, hogy a halálhoz általában a játékosok rossz döntései kellenek. Ennek egyik érve, hogy először is kell egy szerencsétlen véletlen találkozás dobás, majd egy szerencsétlen reakció dobás. Nos, ez elég sok dobás, ami nekem azt sugallja, hogy konkrétan tényleg jobban megéri atomról atomra haladva felkutatni a csapádákat, kockáztatva az esetleges véletlen találkozást esetlegesen ellenséges lénnyel, mint belegyalogolni egy csapdába, ahol az életünk azon múlik, hogy tudunk-e d20-al 12 fölé dobni (ami kevesebb, mint 50% esély). Viszont ez a kényszeres csapdakeresés minden lesz, csak szórakoztató nem.
Lehet nincs igazam, nincs sok tapasztalatom az oldschool játékokban (ami van, azt meg nem pont úgy szoktam játszani, mint az eredeti szándék), de ez a rész nekem elég homály. Mindezt amellett, hogy nekem pl. a KéK rendszere nagyon tetszik. :) 

A D&D vs igazzy szerepjátékok
Mostanság több helyen találkoztam azzal a nézettel, hogy az emberek addig szeretik a D&D-t, ameddig nem ismernek meg igazzy, minőségi szerepjátékokat, illetve amíg fel nem nőnek hozzájuk/meg nem érnek rájuk.
Ez a gondolat abból táplálkozik, hogy a D&D-t nem tartják jó játéknak vagy szerepjátéknak, ellentétben a... (és itt mindenki beillesztheti a maga kedvenc igazzy szerepjátékait). 
Szerintem hibás az alaptézis. Szerintem ugyanis a D&D jó játék. Az 5. kiadás az, amit igazán szeretek, és engem bizony lenyűgöz az eleganciája. Igen, szerintem elegáns megoldás, hogy a varázshasználók és a fegyverforgatók "harcértéke" ugyanazon az elven épül fel (jártasság bónusz + releváns tulajdonság módosító). És rengeteg hasonlóan egyszerű, de nagyszerű megoldása van. Mellesleg azért, mert mainstream, nem lesz semmi rossz. Jó sem persze. 

A MAGUS, mint érzelmi valami
A RÚNA magazin fonákságait bemutató írásom miatt ezt már régebben is megtapasztaltam, hogy pár ember a MAGUS-t érintő legkisebb kritikára is úgy ugrik, mint ha meggyalázták volna valamely kedves ismerősét. A hasonlat azért is fájdalmasan helytálló, mert sokaknak az A szerepjáték, azzal kezdték kamaszként, és kb. a fiatalságuk szimbóluma. 
Ugyanolyan nevetséges ez is, mint a MAGUS lelkes gyalázása. 
 Ez annak kapcsán jött elő nálam, hogy egy tök pozitív hangvételű cikkben szerepelt egy kritikus félmondat Kornya Zsolt alkotói munkásságáról, amire nagyon heves reakció született egy MAGUS iránt elkötelezett (és egyébként általam is kedvelt) személytől, ami engem személy szerint meglepett. Mondjuk ez még visszafogott reakció volt, hogy a fent említett Rúnás cikkem miatt olyan ember tiltott le a közösségi platformon, akit több, mint tíz éve ismerek :D 

A Kések az Éjben kampány
Nagyon menő, hogy már 7 játékalkalmunk volt a mostani csapatommal a Kések az Éjben rendszerében. A Szarkák krónikája folytatódott, de most nem én, hanem játékosaim írják a beszámolót, hangfelvétel alapján. Lehet, radikálisan rövidítenem kell majd, de tutira pontos lesz. 

Hírtelen ezek jutottak eszembe. Ez most egy ilyen ömlesztett, nem illusztrált írás lett, sajnos a munka, magánélet és szerencsére a szerepjáték mellett kevesebb időm van blogolni :)