Igazából nem is akartam minden áron beszerezni, de tetszettek a képek. Meg úgy a hangulata is pofás volt. Így vettem végül meg anno a Kalandhorizont kiadó gondozásában megjelent Blades in the Dark magyar kiadását, melynek a honosított címe Kések az Éjben lett.

Sokat dicsértem ezt a játékot, most nagyon tömören mesélnék is róla.

A világ sokáig egy gépesített fantasy világ volt, aztán egy nem tisztázott katasztrófa miatt dark fantasy világ lett. Kicsit horror, kicsit steampunk. 

Az történt, hogy egyrészt megsemmisült a nap. Örök sötétség borult a világra. Csak gondoljunk bele, mit jelentene ez a mi világunkba (feltételezve, hogy valamiért nem az élet teljes kipusztulását - hé, ez egy fantasy játék...). Másrészt a Halál kapuja szintén megsemmisült, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindenki aki meghal, szellemként végzi. Csakhogy a szellemek nagy része megőrül és életerőre szomjazva végez mindennel ami él...

A világ jelene
Nem megyek bele a világ teljes történelmébe, elég annyit tudni, hogy jelenleg az ismert világ egy nagy, közös Birodalmat alkot, melyet Széttört-szigeteknek neveznek, mivel valóban szigetekből áll. A Birodalom trónján a Halhatatlan Császár ül, egy titokzatos, okkult alak segített megfékezni a dühöngő szellemeket és szabott gátat a káosznak. Dicsőség örökkön élő Császárunknak! Ma már egy villámkerítésnek nevezett erőtér tartja távol a lakott területekről a vad szellemeket, melyeket a mélysötét tintaszerű óceánban élő óriási démonoknak, a leviatánoknak a vérével és persze szellem ektoplazmával működtetnek. 

Minden sötét és komor - ez Doskvol...

Ha valaki meghal, abból szellem lesz. A Kerítés mögött is. Vagyis lenne. Mert amint ellobban valaki életének a lángja, megszólalnak a Harangtorony Krematóriumok tetején a mágikus szellemharangok, egy Halálkereső varjú elindul és felkutatja a halottat. Elindulnak Szellemőrök, kik a Birodalom legelitebb suttogói (erről majd később) és sietve begyűjtik a holttestet, melyet a Krematórium elektroplazmájában megsemmisítenek - szellemestől.

Nem mindenki volt természetesen hálás a Császár védelmező jóságáért. Skovföld fellázadt a jogos uralkodója ellen (mindenféle szabadságról, függetlenségről és más csacskaságról beszéltek). Az Egyesítő háború 36 évig tartott és csak pár éve fejeződött be. Császárunk, bár szíve vérzik, de meg kellett büntesse azokat, akik veszélyeztették az ártatlanokat azáltal, hogy ellene fogtak fegyvert. 

A leviatánokat a Doksvolnak (a régi nyelven a szó Szürkületet jelent) nevezett városból induló gigászi leviatán vadász hajók vadásszák le, így védelmezve a Birodalom lakosait. Igen, még a skovföldieket is, bár nem érdemlik meg. De Császárunk megbocsátó és jóságos. Örökké él a Császár!

Doksvol pedig még egy dolog miatt fontos: ez a játék színhelye.

A karakterek
A Kések az éjben világában bűnözők. Olyanok, akik nem akarnak keményen dolgozni dicső Császárunk Birodalmáért, inkább kevés munkával szeretnének sok pénzt kaszálni, akár nagy kockázat árán is.
Összefoglalva: nagyon bevállalós, nagyon balhés alakok.

A játékban nincsenek kasztok, de nagyon hasonló elven működő szerepek viszont vannak.
Aki közelharcban szereti aprítani az ellent, az válassza a Kaszabolót.
Aki lövöldözne inkább és szívesen szaglászik nyomok alapján, legyen Kopó.
Aki bütykölni szeretne és mellé mások dolgait szabotálni, az legyen a Pióca.
Aki terveket kovácsolna és karizmájával kíván előnyt kovácsolni, annak a Pók való.
Aki aljas trükköket szeretne bevetni és másokat manipulálni, az remek Sumák lehet.
A settenkedő, osonó betörők szerepe a Surranóé.
És végül lehet valaki a szellemi és mágikus világot ismerő nekromanta, a Suttogó.

Ezek kb. megfeleltethetőek kasztoknak. A kaszaboló a közelharcos, a kopó a fejvadász, a sumák a tolvaj, a suttogó a varázsló, stb. de annál sokkal tágabb keretet adnak, sokkal inkább alakíthatók, sokkal kevésbé merevek, mint a hagyományos kasztrendszer.

A Sumákok külseje vonzó, a bensőjük rothadt. 

A karkaterek mind egy alvilági banda fontosabb alakjait testesítik meg. Ez kezdetben elég kis szervezet, szinte biztos, hogy perkálnia kell egy nagyobb csoportnak, ha nem akar a területéért háborút vívni. A bandát éppen úgy fejleszteni lehet, mint a karaktereket, így lesz a szervezet egyre nagyobb és nagyobb és nagyobb...

A banda típusa lehet a tolvajokat és betörőket tömörítő Árnyak.
Tiltott árukat szállító Csempészek.
A (legális és nem legális) szenvedélyek kiélésében segédkező Házalók.
A zsoldosokra, verőemberekre és gyilkosokra specializálódott Hirigelők. 
Valamely túlvilági hatalom imádata köré szerveződő Kultusz.
És végül személyek likvidálására specializálódótt Orgyilkosok.

Az összes bandára igaz, hogy bármely szerepből álló karakterek helyet kaphatnak benne. Nagyon fontos lehet a banda típusa, hiszen nagyban meghatározza, milyen jellegű kalandok várnak ránk, hiszen az árnyak típusú bandatagok főleg betörni és lopkodni fognak, míg az orgyilkosok banda karakterei leginkább személyeket megölni. De természetesen vannak átfedések és szabad elvállalni más jellegű melót is.

A rendszer
Ez az igazán különleges rész. Alapvetően itt nem képzettségek, vagy jártasságok vannak, hanem cselekvések. Minden karakter ugyanazzal a 3*4 cselekvéssel határozza meg, mit akar csinálni, de persze a hozzáértés mértéke eltérhet. Pl. egy kaszaboló általában magas küzd értékkel bír, míg a suttogó több kockával hangol másoknál. 

A rendszer alapvetően annyi, hogy meghatározzuk, melyik cselekvést alkalmazzuk (pl. ha le akarom vágni a fickó fejét, vagy csak oda akarok ugrani és befogni a száját, az a küzd cselekvés alá tartozik, míg ha szellemeket akarok uszítani egy ellenfélre vagy ektoplazma gömböt akarok hajigálni, az leginkább hangol). Ha ez megvan, fogunk annyi d6-ot amennyi pöttyünk van a cselekvésen (max 4) és dobunk. A cél, hogy minél nagyobbat dobjunk legalább egy kockával, vagy többel hatost. Ha egy cselekvésre nulla kockával dobnánk, kettővel kell dobni és a rosszabb számít. Ez egyébként egyrészt ad egy esélyt, hátha jól járunk, de baromi kockázatos, mert általában nem. De a semminél jobb. 

Azonban mielőtt eldobnánk a kockát, a mesélő meghatározza próba pozícióját. Ez határozza meg, mennyire veszélyes az adott feladat. Lehet biztonságos, kockázatos és elkeseredett. Ez technikailag a bukással járó következményeket befolyásolja.
Utána megállapítjuk a hatásszintet. Ebből megtudjuk, milyen eredményre számíthatunk legjobb esetben. A hatás lehet nagyszerű, rendes, korlátozott, vagy akár semmilyen is. 

Bonyolult? Ezt talán a legnehezebb megtanulni. Had segítsek egy példával.

Vegyünk egy alaphelyzetet: egy tolvaj (surranó) fel akar törni egy széfet.

Ha azt senki és semmi sem védi, akkor a pozíció biztonságos. Ha vannak őrök, de nem gyanakszanak, akkor már kockázatos, míg ha kaptak egy fülest, hogy ma valaki megpróbálja feltörni azt a széfet, akkor elég elkeseredett, hiszen számítanak rá.
Ha a széf zárja gagyi, neki pedig egy mágikus amulett áll a rendelkezésére, melyben egy zárnyitást segítő szellem van bebörtönözve, a hatásszint nagyszerű lesz. Ha nincs ilyenje, de van minőségi felszerelése, akkor rendes. Ha a zár nagyon jó, esetleg mágikus, akkor korlátozott és ha nincs is felszerelése, míg a széfet démoni rúnák oltalmazzák a zár körül, akkor bizony semmilyen hatást nem fog elérni.

Na, nem is olyan nehéz, ugye? :)

Hm... ez tényleg kockázatos... 

Na jó, de ha már eljutott a széfig, elég rossz érzés, hogy nincs esélye sem...

Nos, az esélyeink növelhetők alternatív módokon is. Egyrészt mindenféle képesség és a csapatmunka is segíthet plusz kockákhoz jutni. Ami igazán érdekes viszont az a Túlhajszolás és az Ördögi alku. 

A túlhajszolás annyit jelent, hogy valamit NAGYON akarsz. Annyira akarod, hogy bevállalsz némi plusz stresszt (ebbe nem fogok részletesen belemenni, de ha túl sok  a stressz, az baj. Akár traumákat is kiválthat. Mint a valóságban), de cserébe plusz kockát kaphatsz vagy megnöveled a hatásfokot. Pl. a fenti tolvajunk fogát összeszorítva, minden idegszálával koncentrálva, minden tudását beleadva, mégis megpróbálja egy hajcsattal felnyitni a démonrúnák lakatját... és a hatás korlátozott lett semmilyenről. Huh, de feszült a helyzet...

A másik mókás dolog az ördögi alku. Ez esetben kaphatsz egy bónusz kockát, ha... és itt a baj. Ugyanis a mesélő itt élheti ki perverz, szadista vágyait. Pl. azt mondja a tolvajunknak: "Hm... kaphatsz egy plusz kockát a bütyköl dobáshoz (hiszen zárat tőr fel...), de akár sikerül, akár nem, az őrszemként ideállított szellemek megjegyeznek maguknak..." És a játékos mérlegel. Jelentősen megnövelheti az esélyét, ha bevállalja, de később megütheti a bokáját. Hiszen az alku tényleg ördögi...

Még két dolgot ki kell még emelnem a rendszer zsenialitásából:

Az egyik, hogy itt nem megy el a játék idő jelentős része olyan lehetőségek tervezésével, amiknek a 90%-a nem kerül elő. A Cyberpunk és Shadowrun játékokra jellemző főleg, de máshol is előfordul, hogy a betörés, behatolás megtervezésénél megpróbáljuk kitalálni, hogy jussunk be, vajon hány őr van, milyen útvonalon járőröznek, hol lehet elrejtőzni, milyen csapdákra lehet számítani, stb. A mesélő legyen a talpán, aki akaratlanul is nem nehezít vagy könnyít az eredeti tervein, mikor hallja, hogy akarják elrabolni a Vérgrófot a lakosztályából... főleg, ha olyan ötlet merül fel, ami eszébe sem jutott. A terv pedig vagy nem elég jó és kárba vész a sok tervezés, vagy túl jó és sétagalopp.

A Kések az éjben abból indul ki, hogy ellentétben a játékosokkal (akik remélhetőleg nem profi bűnözők) a karakterek igazi tapasztalt gazfickók. Azaz ők összeültek és kitervelték az akciót. Nem is kell hát meghatározni, mit találtak ki, bizonyos szempontok alapján meghatározzuk az akció nehézségét és dobunk. Ez a dobás meghatározza, hogy mennyire ment simán a dolog. Azaz: akkor vesszük fel az akció fonalát, mikor az első akadályba, nem várt eseménybe, komplikációba, stb. botlottak (anti)hőseink. Nem meséljük le, hogy jutottak be a tervek szerint sikeresen a titkos laborba. Akkor kezdjük el a tényleges játékot, mikor a mágikus házőrző démonkutya kaffogó ugatását meghallják...

A fent leírtak szellemében nem kell előre meghatározni a balhéhoz elhozott felszerelések listáját sem. A játék feltételezi, hogy a karakterek felkészültek, ezért csak azt kell eldönteni, mennyi cuccot cipelnek magukkal. Ez ad egy mennyiséget, amit elhasználhatnak a balhé alatt. Így hogy, hogy nem, de pont az a felszerelés van náluk, ami éppen kell - amíg van szabad felszerelés hely. Persze a túl sok cumó pl. akadályozhat a mozgásban...

Egy két penge biztos akad a köpenyed mélyén... 

A másik remek dolog a visszapörgetések.

A Kések az éjben játék olyan, mint egy izgalmas bűnözős filmsorozat. Megvan az a tipikus jelenet, mikor a tolvaj átlendül a kerítésen és meghallja maga mögött a kutya morgását, majd vágás... 
... a múltban vagyunk, egy visszaemlékezős snitben. Látjuk, hogy a tolvaj már járt itt pár órával az akció előtt és altató porral bekent húst dobott a kutyának...
,,, vágás és ismét itt vagyunk a jelenben. A kutya laposakat pislog és csendben elalszik.

A visszapörgetés nem változtatja meg a jelent. Nem mondhatja a tolvajunk, hogy megölte és feldarabolta a múltban a kutyát, hiszen a mesélő már mondta, hogy itt van és morog. De azt elmondhatja, mivel és hogyan készült fel erre az eshetőségben az akció előtt. Persze ez néha stresszes...

Összegzés
Ha szereted a sötét, komor hangulatot, ha szívesen alakítanál dörzsölt bűnözőt, ha sosem élvezted a hosszú tervezgetést, ha szereted kreatívan használni a szabályokat, akkor játszál Kések az Éjbent, mert az jó és mert magyarul is kapható a kalandhorizont.hu oldalon. Egyszerű, pörgős és annyira halálos, amennyire ti akarjátok! Ráadásul a hangulat egyedülálló. Nincs jobb, mint szellemgolyókat lőni a pisztolyból, miközben egy vámpír tőr ránk, de ekkor a társunk elektroplazma hálót dob rá... közben már halljuk a Kékkabátosok csizmáinak hangját... ajaj, ez a kaland a sitten fog végződni... vagy inkább folytatódni. Mert itt minden csak egy lehetőség. Basszus, ha meghalsz de a társaid elrejtik a hullád, még mindig lehetsz szellem. Ha találsz friss tetemet, vámpírként folytathatod, vagy ha megfelelő eszközt, gólemként. 
Azt hiszem, itt tényleg végtelenek a lehetőségek :)