A sikeres rokonmentés után Inyene elhatározta, hogy ő most továbbáll Doskvolból, mely az ő ízlésének meglehetősen zsúfolt, koszos és büdös volt. A csapat többi tagja azonban barátságosan tájékoztatta, hogy amíg nem segít nekik megtalálni Vanakot, addig az adósuk, szóval ugyan segítsen már. 
Bár ezzel annyira Tüske nem értett egyet, de Noe-ra való tekintetettel, meg végül is miért ne, úgy döntött, hogy még ebben kisegíti a csapatot. Ennek érdekében utasította is vámpír papagáját, hogy ugyan, próbálja már meg megtalálni az eltűnt társat.

//Inyene és Vanak karakterének ugyanaz a játékosa.//

A tőr-szigeteki vámpírpapagáj később is fontos mozgatója lett az eseményeknek.

A csapat kutakodása felemás eredménnyel zárult. Egy selyemparti bordélyházig sikeresen követték Vanak nyomát (a markáns férfi nem szexuális örömökért, hanem kábítószerért látogatta a helyet), de csak annyi vált bizonyossá, hogy onnan már nem jött ki.

Dr. Artemissia találta meg végül a legforróbb nyomot, azonban ezért súlyos árat fizetett: pár idegen elkapta egy sikátorba és kegyetlenűl összeverte, majd közölte, hogy a Kuwata kaszinóba eljöhetnek Vanakért... legalábbis ami maradt belőle. A Kuwata kaszinó a Lámpaoltogatók területén feküdt, az üzenet egyértelmű volt: Bazso Baz elkapta egykori pasiját, és igencsak dühös. 
A dühöngő professzorasszony viharként söpört végig Stázia patikáján, és sosem látott vehemenciával kezdett tervet kovácsolni...

Végül két részletbe érkeztek meg az egyébként jól működő és rejtett (!) kaszinóba. Először Vey (a suttogó gúnya nélkül, mivel az arcát nem ismerik az alvilágban) és Inyene (aki pedig amúgy sem Doskvolban él) érkeztek először, és gyorsan fel is mérték a terepet. Pár őr felügyelte a kaszinót, de a VIP részleg előtt állomásó, mázsás hústorony tűnt egyedül igazán veszedelmesnek.

A Naria, Noe és a Professzor voltak a "hivatalos" delegáció, akiket azonnal Bazsohoz és az alvezéréhez, továbbá az ájult (és alaposan megdolgozott) Vanakhoz, és négy őrhöz kísértek. A fegyvereiket persze elvették tőlük //ez egy visszapörgetésnek hála az egyik legmenőbb jelenetbe torkollott, lévén kiderült, hogy ravasz módon bőrön át lassan felszívódó kontakt méreggel preparálták azokat, ennek eredményéről később//, de kőkemény arroganciával, a túlerővel mit sem törődve vágtak bele a "tárgyalásba", azaz egy ideig ment az adok-kapok. Az gyorsan kiderült, hogy Bazso alvezére, Picket az első gyanús jelre elvágja a fogoly torkát, és az is, hogy itt Bazso szeretné diktálni az ütemet (egy torony kifosztására akarta őket rábírni).

Az események elképesztően felpörögtek. 

Egyrészt Tüske és Visszhang sikeresen (és észrevétlenül) kinyírták a nagydarab őrt, és megszerezték a szellemét amolyan fegyver gyanánt.

Másrészt a négy őr a szobában saját hányásába kezdett a méreg miatt fetrengeni. Ekkor a Professzor megkísérelte a maguk oldalára állítani Picket, majd mikor ez nem sikerült, a hajába rejtett mérget az arcába hajította (közben pedig megsérült az alvezért aljasul elhajított tőrétől. Naria ekkor előre lendült, és szó szerint értelmezett tűsarkú cipőjével alaposan megsebesítette Bazt is. A riadó elkezdődött, és a Lámpaoltogatók emeleten rejtőző elit gyilkosai és suttogói elkezdtek özönleni lefelé...

... egyenesen a halálukba. Ugyanis (ismét egy mókás kis visszapörgetésből derült ki) Köd és Tócsa még az akció előtt alaposan aláaknázták csapdákkal a kaszinót rejtő pincébe vezető lépcsőt. A csata egyre kaotikussabbá vált... //Pengék, lövedékek, trükkös fegyverek, szellemek, alkimista szerek, kb. minden előkerült. Sebek, stressz, ellenállás dobások váltogatták egymás, sajnos egyszerűen képtelen vagyok teljesen felidézni, de baromi jó és izgalmas harc volt, ebben a rendszerben ezt egyébként nehéz mesélni, nem D&D, na :D //

Végső elkeseredésében Bazso egy kis üvegcsét magasba emelve próbálta felhívni a figyelmét a Szarkáknak, hogy ha ez valamiért eltörne (pl. mert elesik) akkor nagy bajba kerülnek (nem hazudott, a kis üvegcse gyakorlatilag nitroglicerin volt). A helyzetet végül Vey oldotta meg, aki konkrétan kitépte Bazso szellemét a testéből, miközben a hős papagáj megszerezte az üvegcsét, mielőtt eltört volna.
//Élő testből szellemet kiszedni, nehéz és NAGYON kockázatos (elkeseredett) dolog. De Vey elképesztő hatalmú suttogó, az eredendően koncepcióm volt, hogy a banda tagjai mind kiemelkedő figurák.//

Ekkor érkeztek meg a Lámpaoltogatók túlélői. Herbert (aki átvette a banda vezetését) alapvetően egy "elengedlek titeket" jellegű engedményt akart tenni...

... ám Voras Professzorból kitört az elmúlt napok feszültsége. A legszigorúbb tanárnéni hangján üvöltötte le a Lámpaoltogatókat, akik a monológ hatására kb. három másidperc alatt élték át a gyász öt fázisát (Tagadás: nem ti parancsoltok!; Harag: hát mit képzel ez a nő?; Alkudozás: de hát elmehettek, és nem bántunk titeket...; Depresszió: hát nem igaz, hogy elvertek minket a saját területünkön...; és végül Elfogadás: na jó, menjünk.) Végül megszégyenülten elkullogtak, a Szarkák pedig átvették a Kuwata kaszinó vezetését. És még Vanak is túlélte, Inyene pedig boldogan visszatérhetett a hajójára.

A néhai Bazso Baz

Ugyan később a Ködkutyák nevű csempészbanda, akik szövetségesei a Lámpaoltogatóknak, lefutották velük a kötelező befenyítő rítust (azaz lesápolták őket némi pénzzel, mert hát büntetlenül ne csináljanak már ilyeneket), a banda hírneve egyre nő, a tagok pedig egyre hatalmasabbak. De most olyan dolog közeleg, amely még őket is próbára heteti, mivel egy császári lobogó tűnt fel a horizonton... rajta pedig Patrícia Rhinbeck, a császári udvar egyik főnemese, aki azért érkezik, hogy előadjon a doskvoli akadémián... és a Welker rezidencián fog megszállni. Pontosan ott, ahol a Nariát kisemmiző féltestvérei élik fényűző és gondtalan életüket. 

Talán itt a bosszú ideje?

//Összegzés: erre a játékra kevesebb időnk volt, de így is remekül sikerült. A játékosok mostanra fejlődtek fel elég magas szintre, hogy kiemelkedően veszélyes kalandokba is vághassunk. D&D-ben most lépték volna át a 10. szintet. :) //