A banda pontosan érkezett meg az Éjpiac egyik újonnan felhúzott, rendkívül modern, de közben impozáns épülete elé. Itt várta őket pártfogójuk, az igen rossz hírű Lord Scurlock, aki a kezdetek kezdetén felkarolta Vey Haig-ot. 
Scurlock nagyúrnak érdekes híre van Doskvolban. A csapat gyakorlatilag tényként kezelte, hogy nagyhatalmú vámpír, de előzetesen megállapodtak, hogy erről NEM beszélnek, mert addig jó, míg a nemes szimpatizál velük (a vámpírság itt érzékeny téma, mivel illegálisnak minősülnek a császári törvények értelmében).

Az ajtót Scurlock inasa, Mauricius nyitotta ki a csapat előtt. Ő teljesen néma, ezen kívül egy szőrszál nincs a testén (szemöldöke sincs), és teste minden milliméterét tetoválás fedi (a szemhéjét ás az ajkait is), mosolya pedig láttatni engedi dárdaformára csiszolt ragadozó fogazatát (talán tycherosi?). A hűséges szolga egy festményen dolgozott, ami egy távoli tájképnek tűnt (rendkívül absztrakt módon ábrázolt hegyeket vettek ki belőle). A képet többen is megvizsgálták, sőt, a Visszhang rá is hangolt (a sok durva vonás valójában mágikus szimbólumokká állt össze), így kiderült, hogy egy Ilaine nevű nő könyörög a képből, hogy szabadítsák ki. Ezt egyelőre figyelmen kívül hagyták, mert fő a jóviszony.

A lord a megérkezését követően udvariasan kezet csókolt a hölgyeknek és kezet nyújtott Vanak Vale-nek. Leültette őket egy asztal köré kényelmes fotelekbe, majd Mauricius teát szolgált fel. Egy ideig kedélyesen csevegett velük (a nemesekre jellemző módon rengeteget ad a látszatra, és ő most éppen jó házigazdaként kívánt feltűnni). Pár perc után végre a lényegre tért: egy  újságcikket mutatott a csapatnak (a Doskvoli Harsona legfrirssebb példányából), melyben az Enoch-romok feltárásáról és az ott elrejtett ereklyékről írtak. 

Mint kiderült, Lord Scurlock vágyik az egyik ereklyére, egy gazdagon faragott, nagyméretű (kb. másfélszer másfél méteres) ládára. Sajnos nem tudta, hogy azt már elszállították egy védett erődbe, vagy még a romok közt van, de tekintélyes összeget ajánlott érte. A csapat elfogadta a megbízást, és nyomban elsiettek információt gyűjteni. A kapiban még elkaptak a házból egy velőt rázó sikolyt, de jó vendégekhez illőn nem firtatták vendéglátójuk és pártfogójuk dolgait...

Scurlock kedvesen mosolygott a csapatra, de ha csak a szemük sarkából pillantottak rá, egy prédára leső fenevadnak látták. 

A banda tagjai mind-mind a maguk módján próbáltak információt gyűjteni.

Dr. Voras az akadémia történelem tanszékén megtudta, hogy találhatóak pontosan az Enoch romok.

Naria Velker felkereste jóbarátját, Frake-et, a zárlakatost. Azt akarta megtudni, hogy milyen módon feltörhetők a Birodalmi Hadsereg zárai (és egyéb biztonsági rendszerei), de cimborája azt mondta, hogy ha mindenképpen erre lenne szüksége, felbérelne pár bolondot, akikért nem kár, ha meghalnak. Ezt elég baljós ómennek tekintették (lévén kicsit magukra értették Scurlock megbízását, mint a bolondok felbérlésének egy módját). 

Noe Helvar a gyógyszerésszel, Staziával próbálták kitalálni, hogy egy ilyen munkára milyen eszközökre lenne a legnagyobb szükség (lehetőleg anélkül, hogy Stazia megneszelje, miért kérdezi). 

Vanak Vale bevetette misztikus csáberejét, és az egykori csoporttársát kereste fel, akivel együtt tanulták a jogot. Ő Holtz Helker, a doskvoli katonai ügyész (sokra vitte). A férfi sajnos nagyon komolyan veszi a jogköreit, így nem adott pontos információt, de az kiderült, hogy az ásatással megbízott legmagasabb katonai vezető, Velevis Moriston tábornok csak makulátlannak tűnik. Sőt, igen csúnya dolgok történtek a múltjában, annyira csúnyák, hogy egyenesen a koronától érkezett az utasítást, hogy ezt ne firtassák. Bár az ügyész beleszeretett Vanakba //ördögi alku//, erről nem volt hajlandó többet mondani //egyelőre. Már zajlik egy hosszútávú project az ügyben//. 

Vey Haig ellátogatott egyenesen a romokhoz, és némi trükközéssel (gyógyszert vitt Stáziától a tábornoknak) elég közel került hozzá, hogy ráhangolhasson a keresett ládára. Két fontos információt is megtudott:
1. A ládát éppen szállították az erődbe, Fehér Koronára. Ez végül is jó hír volt, mert bár vélhetően nagyon őrzik, de legalább a vad szellemek támadásaitól védettek lehetnek. 
2. Szellem nélküli testek mozogtak az ásatáson. Ez jó eséllyel démonokat jelent, ami még inkább örömtelivé teszi az 1-es pontot.

A banda ezután összeült Stázia boltjának hátsó szobájába, elmondta mindenki mit tudott meg, majd Artemissia professzorasszony egy kis kihúzható pálcával a táblához lépve beszélni kezdett...

//Ahogy a leírásomon is látszik, közel sem jutott mindenkire egyenlő reflektorfény. Ez öt játékosnál nem akkora baj, de felírtam magamnak, hogy a kevesebbet szereplő karaktereket jobban fókuszba kell helyezzem a következő ülésnél. Ez nem gond, van is ötletem rá, milyen kalandban tudnak majd tündökölni.//

Hamarosan minden doskvoli újság (mely nincs közvetlen a császári hadsereg irányítása alatt, márpedig egyik sincs) olyan cikkeket kezdett lehozni, melyben névtelen forrásokra hivatkozva démonokkal való üzérkedéssel vádolták a tábornokot, közben kiemelten jó színbe tüntették fel a velük nem túlzottan szimpatizáló Kékkabátos városi őröket (akik emiatt nem különösebben igyekeztek zabolázni a tüntető csőcseléket). A dolog pár nap alatt olyan botrányba emelkedett, hogy Moriston tábornok sajtótájékoztatót rendelt el, melyben felkérte a Doskvoli Akadémiát, hogy egy szakértői vizsgáló bizottságot rendeljen az erődbe, melyek felmérik, hogy az ereklyék valódi biztonságban vannak, vagy valamiféle démonidézéshez szolgátlatnak kelléket. Az akadémia pedig Dr. Artemissia Voras professzorasszonyt kérte fel, aki összeállította (és a biztonságuk érdekében egyenmaszkkal felszerelte) a Szarkákat. 

A terv addig remekül ment, hogy beengedjék őket. A gond ott kezdődött, hogy az ereklyék tárolására használt raktárba két elit császári suttogó is velük ment, továbbá a terem előtt egy hat fős elit katona osztag várakozott. Nem akadályozták őket, de minden mozdulatukat figyelték.

 A vizsgálódások alatt találtak pár értékes dolgot, amit jó lenne magukkal vinni, egy démonölő kardot (az egyetlen fegyvert) és a ládát is. Sajnos amint Visszhang hangolni kezdett, az egyik suttogó rögtön rá hangolódott...
... volna, ha Vanak nem szólítja meg a kritikus pillanatban, kizökkentve őt a vizsgálat alól. Igazi, összeszokott csapatként működtek.

Nincs is jobb mint egy feltünésmentes láda.

A hangolás eredménye az volt, hogy a ládát ősi bűbáj védte (aki hozzá ér, annak csontig ég le a keze), az összes tárgyat ellátták egy védelemmel, hogy ne vihessék ki a teremből (ezt a severosi suttogó fél perc alatt megtörte), és hogy a hat őr közül kettőben nincs szellem. Akárcsak azokban, akik az ásatáson mozogtak. Viszont a démonoknak van egy jellegzetes "szaga" a szellemmezőben, mely ebből a kettőből hiányzott. Elméletileg lehettek volna üregesek is (szellemtől mentes, de működő testek), de akkor nem lett volna szabad tudjanak mozogni.

Vey úgy döntött, hogy jelzi a két császári suttogónak (ők egyébként egy ikerpár voltak), akiknek elkerekedett a szemük attól, amit láttak... és elszabadult a pokol. 

//A karakterek és a játékosok is különösnek találták, hogy két elit suttogónak nem tűnt fel, hogy a csapatukban két emberben nincs szellem. Ez azonban tervezett mesélői fordulat, ami muhahahaha!//

Az egyik talán-démon ekkor előkapta a kardját és szíven szúrta a mellette álló őrt. Vad csata alakult ki a valódi őrök és a két talán-démon között. Vey kirángatta a frissen meghalt testből a lelket, azonban a durva beavatkozástól az menthetetlenül megőrült, és így a suttogó nem tudta uralni. A megvadult szellem kiszívta életerjének egy részét. A Professzor gyorsan becsukta az ajtót, és a démonölő karddal (mely azonnal megkísérelte átvenni az elméje felett az uralmat, de a fegyelmezett iruviai leküzdötte a támadást) kiékelte az ajtót. 
Köd és Tócsa közben elpakoltak mindent amit mozdíthatónak ítéltek, továbbá a csapat sikeresen elkábította a két suttogót (homokkal töltött zoknikkal. Azt nem vették el tőlük). Az emlékeiket Tócsa egyik ügyes alkimista mérgével módosították, hogy alátámasszák a beszámolójukat. Visszhang sikeresen rá tudott hangolódni a szellemre, akiket kiküldött a kinti csatába a démonok (?) ellen.

Szerencsére gondoltak a kijutásra, és a Professzor még régebben megszerezte az épület tervrajzát, mely alapján ebből a teremből egy mára befalazott folyosó az előtérig vezet ki (egykor cselédfolyosó volt). Noénak volt egy kis faltörő gépezete, mely kiválóan megnyitotta az utat, így a csapat egy része kereket oldott (Vanak átsminkelte a halott őröket a saját társaik arcára, hogy legyen lehetőségük panaszkodni a veszteségeik miatt.) A ládát Vey szellemhurkával szállították (szerencsére a Professzor a múltban erre is gondolt és sokat gyakoroltatta Nariával a használatát. Így sem sokon múlt, hogy elszabaduljon az intelligens láda.)
Alig értek be a járatba, mikor felhangzott az őrség lépteinek fegyelmezett dübörgése és a puskalövések. Artemissia kihúzta a kardot...
... és az ajtón berobbant az üreges/démon/valami katona (a társával végzett a szellem, az meg a szellemmel), hogy a menekülők után vesse magát (csak Vanak és a Professzor maradtak fedezni őket, hogy elmondják: démontámadás történt, a démonok mindenkit megöltek, majd elragadták a kincseket). 
A professzorasszony sikeresen kigáncsolta a démont (?), aki elesett, de azonnal fel is pattant, azonban előtte térden rúgta a harcias iruviai nőt. Egy gyors pengeváltást követően Artemissia egy szúrt hasi sebbel csuklott össze. Próbálta elfojtani a fájdalmat, de az élmény így is súlyosan traumatizálta. Szívébe paranoiai férkőzött, és nagyon nehezen bízott meg bárkiben is. 

Vanak sem tudta megállítani az üregest (?), bár annyira nem is akarta, mert tudta, hogy a folyosón ott van élesítve a a tőr-szigeteki lány, Tócsa gránát bombája. Ez ízekre is szedte a szörnyet. 

//A nagy kavarodásban ezzel nem tudtak foglalkozni, de ezek a támadók nem feleltek meg sem az üreges, sem a démon leírásának. Bár gyorsak és erősek voltak, csak annyira, mint amennyire egy jó erőben lévő ember, nem olyan természetfeletti módon, mint egy démon. De üregeshez képest rendkívül aktív volt, hiszen egy ilyet lassan mozgatni is nehézkes bűbájjal lehet, ennyire energikusan pedig... hát jó kérdés.//

A menekülő csapatot egy osztag várta a császári katonáiból, és két harci gólem. Szerencsére egy hamisított igazolvánnyal sikerült elhitetni velük, hogy a Császári Titkosszolgálat Különleges Különítményei, így a katonák "nem láttak semmit". Ők sikeresen elvitték a ládát Scurlockhoz és átvették a lóvét. 

Az ott maradt kettőt a tábornok fogadta, aki nem csinált titkot abból, hogy nagyon nem szeretné, ha a neve további démontámadással kapcsolatos eseményekkel kerülne összefüggésbe. Némi alkudozás és fenyegetőzést követően megegyeztek abban, hogy Moriston tábornok elengedi épségben mindkettejüket, és némi pénzt is ad "társaik temetésére", ők cserébe pozitív jelentést írnak az itt történtekről. Ez utóbbit Vanak be is tartotta, de elhatározta, hogy tönkre fogja tenni ezt az embert. //Ehhez szüksége lesz majd még egy hosszú távú projectre, egyelőre még infót gyűjt róla.//

Kifejezetten ellenszenvesnek találták egymást a tábornokkal.

Így zárult az első játékülés eseménye. Még utána le kellett fizessenek pár Kékkabátost, hogy Stáziát hagyják békén, és ne szaglásszanak, továbbá szegény Professzor sebe elég csúnya még mindig, de több-kevesebb (testi és lelki) sérüléssel teljesítették a feladatot. Dr. Artemissiában fel is merült egy gondolat, miszerint jó eséllyel most történni fog némi császári csapat összevonás, és meggyengülnek a raktáraik védelmei... érdemes lenne vajon meglátogatni valamelyiket?

//Személyes meglátásaim: a játékosaim gyorsan belerázódtak a szabályokba, bár a közös történetmesélés (azaz, hogy ők kellene megmondják, melyik felszerelés mire jó) még döcögősen megy. Én nem ragaszkodom ilyen téren a játék szellemiségéhez, próbálok mindenkit arra bíztatni, hogy engedje el bátran a fantáziáját, de ha nincs ötlete, én örömmel adok. Nem kötelező használni a játék narratív elemeit.

A világot teljesen átérzik, és szépen használják is a nem kidolgozott elemeit, de a lefektetett dolgokat is. Ez nagyon jól megy.

Jól szuperálnak, mint csapat, nincs szándék egymással kicseszni. 

Ami különösen örömteli: nincs egymásra féltékenykedés ("miért kapott ő kettővel több tp-t?") Megvan felém is az a bizalmuk, hogy aki most nem tudott kibontakozni, később lehetőséget kap. Ez jól esett és gondosan vigyázok is majd rá, hogy ez így legyen.

Úgy láttam, szeretnék folytatni, sőt, olyan hangok is előjöttek, hogy kipróbálnák, milyen ha nyugdíjjazzák a karaktert, és újjal csatlakoznak a bandába. Ez nagyon király, én nagyon kíváncsi vagyok, meddig jutnak :)

Nagyon óvatosak ördögi alkuk és túlerőltetés terén. Szinte alig-alig mernek ezekhez nyúlni (az, hogy így is történt traumatizálódás, csak megerősítette őket, hogy igazuk van. :D), továbbá nem szívesen dobnak olyan cselekvésre, amire nincs kockájuk. Ezt egyrészt megértem, másrészt azzal jár, hogy ha egy helyzetben elbűvölni kéne, de társulni akarnak, akkor kisebb lesz a hatásfok és lehet rosszabb a pozíció is. Annyiból ez jó, hogy tudnak mérlegelni: inkább jobb eséllyel érnek el kisebb sikert, vagy rosszabb eséllyel vágnak bele, de nagyobb eredményben bízva.

Összességében nagyon élvezem ezt a kampányt, és végre reális esélyt látok rá, hogy normálisan kijátsszuk a játék adta lehetőséget. A csapat csapatként dolgozik együtt, foglalkoznak a szabályokkal és a lore-ral, és van bennük lelkesedés. Ennél többet egy mesélő sem várhat.//