Sikerült lebetegednem a hétre, így az átlagnál több szabadidőm volt. Írni mondjuk nem nagyon maradt erőm, de olvasni igen, így kicsit belemélyedtem a különböző szerepjátékos fórumok, oldalak, blogok olvasásába.

Ami nekem nagyon tanulságos volt, hogy valaki "szerepjátékos", még nem jelent semmit. Kis nosztalgia: korai játékosi éveimben evidenciának tekintettem, hogy mindenki azért szerepjátékozik, amiért én: hogy egy elképzelt karaktert minél "hitelesebben" kijátszon, megszemélyesítsen. Valahogy elfelejtettem, hogy éppen úgy nincs két egyforma szerepjátékos, mint két egyforma ember és ezért általános igazság sincs. Találkoztam más motiváció által mozgatott játékosokkal. Volt aki a feladat megoldását, volt aki a minél erősebbé váló karakterét (a tápolást, hogy szakszóval éljek) élvezte. Ekkor úgy véltem, vannak az enyémtől eltérő szerepjátékos igények, de azok alacsonyabb rendűek, mint a karakterkijátszás (na igen, a Rúna magazin volt akkoriban mentalitásom fő kovácsa). 

Nézzük meg, milyen szerepjátékos archetípusokkal találkoztam már élőben vagy interneten az elmúlt kb. 20 évben.

Figyelem: az írás parodisztikus, görbe tükör. Megsértődni lehet, de felesleges, nincs bennem bántó szándék. Ha magadra ismersz, tudd: én is magamra ismertem :D

Megjegyzendő még: a legtöbben nem az egyik kategória vegytiszta megjelenése vagyunk, hanem több elemből álló keverék. Természetesen a felsorolás nem teljes. 

A Hungaroszaurusz (avagy: M.A.G.U.S. erectus)
Az ilyen játékos a 90-es évek elején-közepén volt kamasz, ekkor találkozott a szerepjátékkal. Nagyjából a 2001-ben magyarul is megjelent D&D 3. kiadásig kipróbált jó pár, szinte kizárólag magyar nyelvű játékot, de a nagy kedvenc a M.A.G.U.S. maradt (általában az ETK). Aztán véget ért a suli, jött a munka, majd a család. Ma is játszik, de kizárólag ETK-val. Már se kedve, se ideje új rendszerekkel foglalkozni, maximum az UTK-ig jut el, de ez is ritka.
A Hungaroszaurusz sokszor zsigeri ellenszenvvel viseltetik a D&D bármely verziója felé, mert az "buta" és csak a gyakásról szól. Hiszi, hogy a M.A.G.U.S. minden hibája ellenére a legközelebb áll a tökéletességhez, mert jó a harc-karakterkijátszás aránya és amúgy is, már 25+ éve játszik, minek bármit változtatni? (Idősebbek a háziszabályai, mint a piacon lévő játékok nagy része...)

Mi vele a gond?
A M.A.G.U.S.-t nagyon ismeri, ezért a véred veszi, ha olyan karaktert hozol, ami nem passzol bármiért a világába. Csak ezzel hajlandó játszani, ha véletlen ettől eltér, végig fikázza.

A Biblia, de legalábbis szent könyv. :) (Pedig ez nem is ETK, hanem KKÚK.)

A D&Dnoszaurusz (avagy: D20 sapiens)
Az előző kategória nemzetközi testvére, csak míg a Hungaroszaurusz a M.A.G.U.S-ért rajongott, addig ő a D&D valamely változatának a szerelmese, de max. a D&D 3.5-ig, és semmiképpen sem magyarul, szigorúan angol nyelven!
Ő már akkor aktívan játszotta az ADnD 2. kiadását, mikor még csak cikkeztek róla, hogy lesz magyar szerepjáték. Ennek persze adott esélyt, vagyis nem, inkább csak kipróbálta, hogy elkönyvelhesse, hogy szar/túlságosan menő akar lenni/túl bonyolult/stb. 
A D&Dnoszaurusz a 3.5 kiadásssal játszik elsősorban, mert nem elmaradott, de a 4. kiadás nem jött be, az 5. meg undorító és primitív a szemében. Nem érti, mi bonyolult van abban, ha pár ezer képzettség kombinációját kell ötvözni. Morog, amiért a mai fiatalok már nem elég okosak/igényesek, és csak a bugyuta 5E kell nekik. (A 3.5 lehet Patfhinder is ebben a példában.)

Mi vele a gond?
Lekezelő veled, ha modernebb D&D kiadással játszol, vagy egyenesen másik stílussal, mint a szeretett 3.5. Nagyon keni vágja a rejtett kombókat, ha együtt játszotok, fel sem fogod, miről beszél, már kinyírt 28 Tarasque-t. 

Igen, az ott egy beholderen lovagló agyszívó. Dobj kezdeményezést...

Az Örök iskolás fiúcska (avagy oldschooler-meghalix)
Ő az OSR mozgalom maga. Elborzadva látja a sok csicsát, amit a modern rendszerek belepréselnek a játékaikba, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálnának: a dándzsönre!
Az Örök iskolás fiúcskát nem érdekli az idő múlása, ha teheti ma is az 1974-es ODnD-vel játszik, esetleg szájhúzva az ADnD-vel, de az már neki modern. Az új dolgokból az áramvonalasított retro klónok érdeklik, azokat szereti. Az ő karaktereinek egyetlen jellemző tulajdonsága van, ez a szerepjáték karakterkijátszás része. Felesleges is több, mert 3-4 játékalkalmanként úgyis meghal, mert nem elég jó szerepjátékos, hogy 15 fölé dobjon a d20-al és elviszi a méreg.
Összességében egy nagyon összetett taktikai játékot játszik, ahol nem az a kérdés, meghal-e, hanem hogy mikor, mennyire emlékezetesen és előtte mennyi kincset szedett össze.

Mi vele a gond?
Igazából az oldschooler meghalixokkal nincs gond. Mivel tudják, hogy egy réteg hobbin belüli réteg hobbi rajongói, az élni és élni hagyni elvén játszák a saját szájízük játékát. A legnagyobb gond, hogy más rendszereket is oldschoolosítanak, így ha nem vigyázol, egy kiemelkedően halálos D&D 5E-ben találhatod magad.

Üvd a 70-es években. ODnD 1974.

Az IGAZZY szerepjátékos (avagy jellemjátékolosz maximusz)
Legyen bármilyen a rendszer, ő ki fogja játszani a karakterét hitelesen. Ez elsősorban azt jelenti, hogy olyan karaktert hoz, aki szociopata/együttműködésre alkalmatlan/a csapat ellen akar cselekedni/stb. Ő ezt "egyedi karakternek" nevezi. 
Az előtörténete hosszabb, részletesebb és érdekesebb, mint a játékosáé és általában roppant tragikus. Személyiségének legalább két tucat rétege van, elvárja, hogy ezt a mesélő nem csak számontartsa, de egyesen beépítse a játékba. Ha vita alakul ki, érvként az előtörténetének 37. oldalának közepén szereplő másodunokatestvérével érvel, akinek valamely tette igazolja az ő döntését. És persze a mesélő jóváhagyta. (Valószínüleg a kaland rövidebb idő alatt készült el, mint amennyit ennek elolvasása igényelt volna, így vakon tette. Már látja, hogy ez hiba volt.)
Az elején azt mondtam, "legyen bármilyen rendszer", de ez nem igaz teljesen. A harc központú rendszerek kevésbé kedveltek az IGAZZY szerepjátékos számára.

Mi vele a gond?
Ők remekül szórakoznak, ellenben nem érdekli őket, hogy mások hogy érzik magukat, legyen az játékos vagy karakter. Mivel kizárólag a "hiteles karakterkijátszásra" törekszik, simán megöli a társa karakterét, ha szerinte ez a logikus, elcseszve játékostársa napját. 

Bocsi, de az én karakterem azonnal támad, ha valaki tüsszög. Sajnos ilyen a karakterem...

A Min-Maxoló (avagy: én csak élek azzal, amit a könyv megenged)
Ez a játékos oda-vissza ismeri a rendszert, főleg a kiskapukat. Pillanatok alatt megtalálja a legerősebb kombinációkat és a szabályhézagokat (vagy csak a tervezett lehetőségeket) kihasználva jóval erősebb karaktert hoz létre, mint amit az adott szint indokolna. Neki az okoz örömöt, ha a karaktere képességeit és lehetőségeit a maximumra tolja ki, a karakterkijátszás pedig inkább nyűg, amely ebben akadályozza.
A Min-Maxoló inkább társasjátékként, taktikai játékként játszik, a jellemjáték nem érdekli.

Mi vele a gond?
Ha mindenki ilyen, semmi. De ha a csapatból csak 1-2 ilyen van, azok jóval a többiek fölé nőnek, így jóval több sikeres akciót hajtanak végre, ami fusztráló a többieknek.

Sok szerencsét, innen a 37-es VO-m mögül.

A Vérpistike (avagy: megölöm, kinyírom, feldarabolom)
A Vérpisti jellemzője, hogy lehetőleg mindent erőszakkal old meg, lehetőleg jóval erősebb karakterrel, mint az ellenfelei. Gyakran mutat fel pszichopata vagy szociopata tüneteket, és mészárol minden ok nélkül pl. békés falusiakat. (Valójában egyikük nem köszönt elég hangosan a kutyájának és ez őt nagyon bántotta, noha nincs is kutyája.) A karakterének minden jellemvonása csak eszköz, hogy oka legyen kardot rántani és vérben gázolni. Mivel általában Min-Maxoló is, sajnos jó eséllyel sikeres a népírtásaiban.

Mi vele a gond?
Amíg mindenki ilyen, semmi. Azonban aki nem ezt a stílust szereti, azt zavarhatja az ok és célnélküli mészárlás.

Anakin, Vérpistike: "Te fordítottad őt ellenem!"
Obi-Van, mesélő: "Te szó szerint gyerekeket öltél..."

A Lore-náci (avagy: de hát a M.A.G.U.S.-ban nincs is törpe bárd...)
Ha a játékhoz kidolgozott világ is tartozik, ő azt ismeri. Nagyon. Olvasta a könyveket. Látta a filmeket. Játszott a videó játékokkal. A játék során úgy épít karaktert, hogy az legalább fél tucat világkultúrális utalást is tartalmaz. Ő az, aki a Toron kiegészítő szerint játszik pietort, vagy aki jól tudja, hogy az ysalamirik taszítják az Erőt, mert a vornskirek azzal vadásznak, ezért jobb lenne beszerezni egyet ha jedi ellen megyünk, stb. 
Ha világtól való eltérést érzékel, beleszól, rosszabb esetben felül is ír, akár a mesélőt is. Mindenki tudja, hogy ő a legpengébb az adott világból, így nem nagyon mernek vele vitázni. A mesélő izzadó homlokkal próbál logikus magyarázatot találni, ami miatt nem kell hosszú órák alatt elkészített kalandját kidobni a kukába, mert abban a gyilkos egy női vaják volt... de elég ránéznie játékosa lefitymáló tekintetére, és tudja: elveszett. 

Mi vele a gond?
Ő azt gondolja, a játékélményt növeli, hogy helyes mederben tartja a világ folyását, valójában arrogáns és idegesítő. Mindenkit idegesít, aki nem annyira szakértő, mint ő.

Elmagyarázni a fantasy világom hátterét a barátaimnak.

A Szabály-jogász (avagy: nem, ilyen varázslatot nem tudhat. Nem érdekel, hogy te vagy a mesélő.)
Akárcsak Lore-náci unokatestvére, ő is nagyon képzett, csak éppen nem a világgal, hanem a játék szabályaival kapcsoaltban. Ez főleg akkor tőr elő, amikor a mesélő olyat tesz, amit nem tud szabályokkal alátámasztani. Ekkor elkezd vele vitázni, tiltakozni, mivel nagyon zavarja, ha egy NJK-nak olyan lehetőségei vannak, ami neki nincsenek. 
Nem ritka, hogy betanulja a bestiáriumot, de ha a mesélő egy abban nem szereplő szörnyet hoz, azt személye elleni támadásnak veszi. Ha valaki egyszerre Lore és Szabály-jogász, akkor nagyon gyorsan mesélő és játékostársak nélkül találhatja magát.

Mi vele a gond?
Lásd Lore-náci.

Mace Windu, Szabály-jogász: Az alapkönyv dönt a sorsáról!
Palpatine, mesélő: Én magam vagyok az Alapkönyv!

Én első körben IGAZZY szerepjtékosnak és Lore-nácinak érzem magam (M.A.G.U.S. esetében) :) Valójában persze teljesen egyik sem. Te melyik vagy? Esetleg kihagytam valamit? Biztosan, nem is egy kategóriát. Ha eszedbe jut, írd meg kommentben :)