Volt már olyan veletek, hogy NAGYON vártatok valamit, és szinte féltetek attól, hogy megtörténik, mert mekkora pofon lesz, ha mégsem olyan jó, mint hittétek?

Nos, nálam ez volt a Cyberpunk Red. 

Már komolyan izgultam, hogy a magyar nyelvű D&D sorsára jut, mivel több, mint egy évet csúszott. Egy ideig bizony úgy nézet ki, a Turáni átok Tuani átokká válik.

Amikor megkaptam az e-mailt, hogy átvehetem, éppen homeofficeban voltam, és az ebédszünetem rovására szó szerint rohantam (van rá egy erős tippem, hogy én voltam az első, aki átvette a rendelését), és onnantól a szabadidőmben olvastam és olvastam és olvastam és olvastam...

De annyira olvastam, hogy szerdán átvettem és szombatra meg is hirdettem egy tesztjátékot. Ez jól sikerült, olyan játékosom is élvezte, akitől kifejezetten távol áll a cybeprunk játék hangulata (inkább egy jó fantasyt díjazna), de még ő is úgy döntött, hogy beszáll a hamarosan induló kampányomba.

A játékról rengeteg magyar nyelvű ismertetőt írtak már. Például jelent meg az lfg-n, az Ipon.hu-n és Grungi RPG blogján is. Ezeket is mind elolvastam, még jóval a magyar kiadás híre előtt. Nézzük, tudok-e valami újat hozzájuk tenni?

Végül csak megvalósult...

A cyberpunk nekem nagy kedvenc zsánerem, még régen írtam is erről, Ebben az írásomban közölt saját cyberpunk világ egyébként nem sikerült túl jól, olyan szinten semmi eredeti nincs benne, hogy az már kellemetlen. 

Amikor megszereztem a Cyberpunk 2077-et, még inkább magába szippantott ez a világ (az akkori 127,1 óra játékidő jelenleg 551,2 óra, de ki számolja?), és talán ez váltotta ki, hogy elképesztően lelkesen kezdtem várni a magyar Red-et. Mert bevallom, elég felemás érzéseim voltak, mikor bejelentette a Tuan, hogy megjelentetik. Alapvetően én szerettem a 2020 rendszerét, bár keveset játszottam. Nehézkes volt, túl sok idő telt el, és kicsit vicces volt mai fejjel, hogy "a sötét, high-tech jövőben" tárcsázós net van... De közben volt bennem egy "oké, szép is, új is, de minek is?" érzés.

No, de végül egészen rákattantam, és nagyon féltem, hogy fog nálam szuperálni. Még azok is sok kritikával illették, akik szerettek vele játszani. Hogy ha nem azt a játékstílust játszod, amire a készítők is gondoltak, nem nagyon működik. Hogy sok a felesleges képzettség. Hogy bizonyos dolgok nincsenek jól balanszolva. Hogy túl sok a HP. Sőt, olyanok is úgy nyilatkoztak, hogy konkrétan nem jó a rendszere, akik több kampányt végigjátszottak vele (mondjuk ez az, amit biztos nem fogok megérteni. Miért kínozza magát bárki is?)

Szóval volt bennem izgalom, és annyiban nem alaptalanul, hogy egyes dolgok valóban nem feltétlen tetszettek nekem sem. Első körös háziszabályaim (melyek elég gyakran változnak a tapasztalatok fényében, nem kevés ki is került a listámról) itt találhatóak. 

Hello, Night City!

A tesztjáték során elég sok dolgot rosszul használtunk, azt hiszem ez normális. Azóta többször át tudtam nézni a szabályokat, sok mindent megértettem, sok minden a helyére kerül, hamarosan elindul egy epizódikus kampány, melyben nem egy átfogó történet, hanem sok érdekes munka lesz a fókuszban. Előnye, hogy nem kell mindenkinek ráérnie, és olyan is be tud szállni, aki csak egy-egy alkalommal ér rá.

Na, de nézzük, mi az ami különösen tetszik benne?
Egyrészt a hangulat. Azt a fordítás is szépen visszaadja, 

Nagyon sokat javult a hackelés rendszere, ami a 2020 legnagyobb hibája volt. Itt már nem igényel egy külön játékülést a netrunner tevékenykedése, gyakorlatilag 1-2 kockadobással lesz többje a hackernek, mint a szólónak.

A játék alaprendszere egyszerű, de sokoldalú. Az alapképlet (tulajdonság+képzettség+d10 vs célszám) mindent lefed, mégis egészen más hangulata van, ha valakit lelőni akarsz, megragadni, megvesztegetni, vagy feltörni egy programot. 

A kritikus rendszer nagyon ötletes. Nem akkor van kritikus sebzés, ha nagyot dobtál támadásra, hanem akkor, ha nagyot sebeztél. Így nem fordulhat elő, hogy a kritikus seb kisebb is lehet, mint egy olyan, ami éppen csak megkarcolt.

Alapvetően nagyon jó, hogy már nem úgy működik a harc, hogy aki nyeri a kezdeményezést, az fejbelövi az ellenfelet, aki ebbe jó eséllyel belehal. 

És még rengeteg minden, de talán ezek voltak a különösen kedvencek.

És amik nem tetszenek:

Tényleg ipari mennyiségű a képzettség. Megszokható, és tényleg színesít, de elkényelmesedtem a Kard és Mágiában és a D&D 5E-ben.

NAGYON vastag. De tényleg, annyi információ van abban a könyvben, hogy mire megtanulod rendesen, jó kis bicepszed lesz, mert igen súlyos a könyv. (Tudom, van PDF, de egyrészt nincs magyarul, másrészt baromira utálok monitorról olvasni.)

A harcművészetek különleges mozdulatainak a követelmény rendszere számomra értelmezhetetlen.

Amik semlegesek, de jellegzetesek:

A játék nem nehéz, de a karakteralkotásra keményen rá kell szánni az időt. Bár három féle karakteralkotásból az egyik szinte kész karaktert ad a kezedbe, még az is kb. fél óra. 

Bizonyos dolgokat a játék elfelejt közölni. Ezek nélkül igazából el lehet lenni, de segít, ha gondolsz rá. Pl. a járművek megfizethetetlenül drágák. De ha abból indulsz ki, hogy ez a zsír új jármű a szalonból, akkor nyilván olcsóbban is hozzájuthatsz... de mennyivel? A játék sok mindenhez nem ad mankót, pl. a hackelésnél a dobás eredményének függvényében tudjuk feltérképezni a célpont hálózatot, de hogy milyen dobás mennyi infót ad, azt nem írják le sehol.

Összegzés: 
Nagyon akartam szeretni a Cyberpunk Redet. Nagyon. És szerencsémre szeretem is. Az biztos, hogy egy ideig ez lesz A játék számomra, rengeteg ötletem van amiből kalandot írhatok és persze végtelen a lelkesedésem!