Sziasztok kedves olvasók (akik még felnéznek néha).

Eltűntem, mert egyszerűen nem volt energiám leülni bejegyzést írni, bár sok potenciális téma eszembe jutott. De most végre ráleltem egyre, ami talán áttörte az üvegplafont :) 

Szóval, most érdektelen, szerepjáték tematikájú tények következnek Xinafról, így akit érdekel (vagy nem untat nagyon) az megpillanthatja kicsit az embert a Xinaf mögött.

Az érdektelen tényeket számozni fogom, de úgy írom le, ahogy eszembe jut, és nem tudom én sem, mennyi gyűlik össze. Ez most egy spontán bejegyzés.

//Update: 10 lett :D//

Vannak kétségeim az igazságtartalma felől. Kb. az a lényeg, hogy a Beatles tagjai D&D rajongók voltak, de Yoko rábeszélte Johnt, hogy inkább GURPS-el játszanak, és szétment az együttes. 

1. Nagyon könnyen belelkesedem egy játék, egy stílus, egy világ, vagy bármilyen dolog iránt, ami megfog. Ekkor ezer vulkán erejével pörgök rajta, és azonnal játszani akarom. Azonban ez a láng nem tart sokáig, gyorsan elfordul a figyelmem más irányába. Ha egy próbajáték után a játékosaim nem lelkesednek annyira, mint én, akkor elég gyorsan el is megy a kedvem tőle. Rettenetesen hangulatember vagyok, akinek szüksége van rá, hogy mások is lelkesedjenek azért, amiért ő. Egy kivétel van, amiért konstans rajongok, és mindig van rá hangulatom, a Cyberpunk. Ezért is várom annyira a Red-et magyarul. 

Nagyon remélem, hogy nem jut a D&D sorsára. 

2. Már kb. két éve meséltem, mire először tudtam játszani. Konkrétan egy Vampire játékban vettem először részt mint játékos, és egy Malkavita volt a karakterem. Rettenetesen rossz alakítás volt egyébként, mint a legtöbb kamasz, én sem igazán tudtam mi az az őrület, ezért túltoltam, és inkább komikussan adtam elő.

3. A legjobb kritikákat olyan mesélésekre kaptam, amikkel én kevésbé voltam elégedett. Nem voltak rosszak, de voltak olyanok, amiket sokkal jobbnak éreztem, azonban a játékosaimnak más volt a prioritása. Egyik ilyen egy 1:1-ben mesélt Chtulhu hívása kaland volt a feleségemmel, egy másik pedig egy Kazamaták és Kompániák. Ide tartozik, hogy egyik rendszert sem ismerem igazán jól, de a játékosaim még kevésbé, ezért nem tűnt fel nekik. Kaptam ezeken túl is sok pozitív visszajelzést, de általában inkább a kalandomra, ritkán a mesélői képességeimre, így ezek nagyon jól estek.

4. Életem talán legjobb visszajelzése egyértelműen a Szarkák kampány játékosaitól érkezett, A lányok rengeteg képet, mémet készítettek a játéküléseink után, és még a mai napig is küldenek képet szarkákról, ha belefutnak egybe. Ők a leglelkesebb csapatom, akikkel valaha dolgom volt, és ez nagyon boldoggá tett. :) 

5. Nem mesélek kiemelkedően harcokat, de a csapatnál sokkal erősebb, de egyedül küzdő (vagy kevés minionnal az oldalán küzdő) főellenség elleni csatákat nagyon szeretem lemesélni, és a játékosaim reakciója alapján ők is élvezik.

6. Mindig gondot okoz a megfelelő erőszint belövése. Rendszertől függetlenül, mindig nagy gondban vagyok, hogy ne legyen se túl könnyű, se túl durva egy harc. Ezért is szeretek előre megírt kalandokat mesélni, mert ott vannak jól kitesztelt találkozások.

7. Fizikálisan képtelen vagyok nem szeretni Ynevet és a MAGUS-t, annak ellenére, hogy mindkettőt sokat kritizálom. Általánosságban kijelenthetem, hogy Ynev ősformáját és alapjait szeretem, a MAGUS meg az első szerepjáték volt amivel játszottam (na jó, meséltem), szóval elfogult vagyok.

8. Sokféle stílust szeretek. A Gallia már-már infantilis humora, vagy a 7 tenger kalandozós, csilláron lengős, könnyed mókájától kezdve a morálisan flexibilis kalandorkodáson át, mint a Kard és Mágia, a horrorig. De amit igazán szeretek, az a grimdark. Szeretem, amikor nincs egyértelműen jó és rossz, csak kevésbé rossz. Szeretem, amikor mindennek ára van. Szeretem, mikor dráma van, amikor a győzelem keserédes, amikor a következmények erősek. Talán emiatt szeretem a Cyberpunkot is. A grimdark stílusról két jó videót is találtam, egyet a Mágustorony, egyet az OlvaZsófi Youtube csatornán. 
Nagyon nehéz megfogalmazni, mi pontosan a grimdark. Sajnos erre kevés ember vevő az ismeretségemben, de az egyik legmeghatározóbb játékélményem egy grimdark stílusú MAGUS kaland volt. 

9. Nem szeretek zenét használni a meséléshez, de ha végre kijön a Cyberpunk Red magyarul, fogok. Konkrétan alig várom, hogy felhangozzon a Never fade away!

a thing of beauty - i know
will never fade away
what you did to me - i know
said what you had to say
but a thing of beauty

10. Életem legnagyobb szerepjátékos vágya egy Pengék Szövetsége kampány normális, heti rendszerességű játékülésekkel. A feleségem részvételével. Ez még évek, amíg elég nagy lesz ehhez a gyerek/lesz normális lakásunk, ami nem egy helyiségből áll. 

Hát ennyi lenne az én (mint kiderült 10 db) érdektelen tényem, magamról. Ilyet amúgy mástól is szívesen olvasnék :)