Amikor először hallottam arról, mi is a szerepjáték, az fogott meg legjobban (a paplovag képe melett), hogy mindenféle kitalált figurává válhatok. Gyerekként persze keveset konyítottam a fantasyhoz, de hála a bátyámnak, egyfajta alapvető ismeretem már ekkor is volt. Tudtam, mik azok az orkok, kik a toroni Ikrek, illetve volt történelmi érdeklődésem, ezért nindzsák, szamurájok, vikingek, lovagok, indiánok és hasonló misztikus harcosok (később varázslók) képe lebegett a lelki szemeim előtt. Erre rátettek egy lapáttal a "lapozgatós könyvek" (az első ilyen amivel játszottam a Skorpiók mocsara volt).

A Skorpiók Mocsara, zseniális könyv. Lehet egyszer lemesélem mondjuk Kard és Mágiában.

Amikor igazi szerepjátékokkal kezdtem játszani, szembesültem vele, hogy azért a korlátlan lehetőségek végtelen tárháza se nem korlátlan, se nem végtelen, bár lehetőség tényleg adódott. A M.A.G.U.S.-ban pl. 14 (eléggé különböző) kasztból lehet karaktert alkotni és a különböző vallások miatt a papok esetében rendkívül nagyok voltak a különbségek, így igazából nem nagyon panaszkodhattam a változatosságra. Nem is tettem, elfogadtam, hogy Ynev világán ezekből kell a képzelt hőseimet és gonosztevőimet megalkotni (később a kiegészítőkkel jött még rahedli játszható kaszt). Mint mondtam, ez akkor nem zavart, bár mindig is szerettem volna egy druida karaktert, írtam is ilyen kasztot, de nem lett jó. (A mások által írt sem.)

Teltek az évek, játékok jöttek és mentek, volt szabadabb és kötöttebb karakteralkotó rendszerű. És jött a D&D 5. kiadás.

Amiért ebbe a rendszerbe beleszerettem az egyszerűsége mellett, az a flexibilitása. Nagyon jól alakíthatóak a kasztok (és a fajok is) az ember saját ízlésére. Mivel ez a kiadás világfüggetlen (illetve szinte minden világra ráilleszthető Ynevtől kezdve az ókori Hellaszon át a mi világunkon keresztül a Sci-fi csillaghajózásig), ezért a karaktereinknek csak a képzelet szab határt, de közben mégis megmarad a játékegyensúly!

Na, ezt mégis hogyan? Vegyünk egy egyszerű példát:

Már a Kezdőkészletben is volt egy törpe Élet pap. Az Élet szféra azért különleges, mert papjai amellett, hogy remekül gyógyítanak, tudják viselni a nehéz páncélokat. A legtöbb pap csak a közepes páncélokhoz ért, amiből a legjobb is 15+Ügyesség módosító (max. 2), azaz legjobb esetben is 17-es védettséget ad. De a papoknak az ügyesség egyáltalán nem fontos tulajdonság, mi van, ha nincs Ügyesség módosítójuk, vagy akár minuszos? Akkor a legtöbb pap 15 (vagy kevesebb) Védettségi fokot tud max. felmutatni.
Azonban az Élet papok viselheti a teljes lemezvértet, márpedig ez akár fixen 18-ra emelhető a Védettségüket. És az sem von le belőle, ha az Ügyesség módosítója 0, vagy akár mínuszos. (Egy kitétel, hogy az ereje legalább 15 kell legyen, de ez ritkán gond, illetve, hogy lopakodni csak hátránnyal lehet benne.)

De mi van, ha mi egy fiktív középkori Európában játszunk? Egy keresztény pap nem igazán visel magán 30 kilónyi fémet. (Persze erre is van példa, de nem klasszikus.)

Heahmund püspök inkább tűnik harcosnak, mint papnak, de ettől még katolikus püspök.

Mi van, ha én egy ilyen világban szeretnék katolikus papot, aki az Úr több aspektusából az Életet tartja a legfontosabbnak? Több megoldás is van:
1. Olyan papot játszok, aki mindenhova teljes lovagi vértben járkál. - Ez járható út, de mi van, ha nem tetszik?
2. Lemondok a plusz védettségről. - Teljesen érthető, bár sokat veszít vele a karakterem az erejéből.
3. Keresek egy más megoldást.
És itt hön a lényeg. A D&D 5. kiadás teret ad a játékosok speciális elképzeléseinek, ameddig azok nem élnek vissza ezzel és keresnek kiskaput. Vagyis, a rendszer éppen ezt sem tiltja, csak én, mint mesélő :D

Szóval, a pap karakteremnek adok egy mellkeresztet. Ezt a keresztet maga a pápa áldotta meg, ezért az Úr ereje van rajta, ez árad belőle. Képessége, hogy 18-as Védettségi fokot ad, míg igazhitű pap viseli.
Mivel az Úr keresztje nehéz teher, ezért 15-ös Erő kell a viseléséhez, különben összeomlik a hit eme súlya alatt. És mivel az Úrnak nem kedves az árnyakban sunnyogás, ezért hátránnyal lehet csak lopakodni, míg ezt viseli.
Eddig pontosan ugyanazt adja, mint egy lemezvért. Ugyanúgy levehetik az emberről, ha elájul, tehát ez is korrektebb megoldás, mint egy mágikus tetoválás lenne. Nézzük mi a pro és a kontra a klasszikus páncélhoz képest?
Pro: ez nyilván mágikus tárgy. Akár fókuszként is használható.
Kontra: a mágiát megszüntető hatások elveszik a Védettséget, illetve ha a hordozójának viselkedése nem méltó az Élet papjához, szintén elveszíti minden előnyét.

És ennyi. Íme egy hangulatos változtatás. Egy reverendát viselő pap, aki pont olyan jól védett, mint egy vértet viselő. Pici módosítás és kész is van!

És ugyanez működik mindennel. Egy űrlénnyel akarsz játszani, akinek az űrhajója lezuhant és egy fantasy világban kötött ki, ahonnan nem tud elszabadulni? Legyen lézerpisztolya is? Tessék, íme egy 1d6 energia sebzésű lézerpisztoly. (az 1d6 szúró sebzést okozó kézi számszeríj helyett). Vagy ha nagyobb a stukker, legyen 1d8 vagy 1d10 az energia sebzés (az íj vagy a nehéz számszeríj helyett).  

Azt hittétek, elborult az agyam? Elárulom, erre komplett szerepjáték is épült, Shadowrun néven, ami fantasy fajokkal dúsított és mágiával megspékelt cyberpunk játék. 

Vagy minden vágyad egy olyan embert alakítani, aki egy mágikus kísérlet eredménye és ezért különösen szívós? Akkor elővesszük a fél-ork fajleírást és megcsináljuk abból. Pontosan ugyanazt tudja majd, mint a fél-ork, de ember marad (külsőre), egyszerűen csak mások a képességei.

Esetleg Ynev után szabadon akarnál egy tűzvarázslót?  Válaszd ki bármely varázshasználó kasztot, a varázslataid mostantól mindegyik mágiád sebzése tűz alapú lesz. 

Vad berserkert játszanál? Ott a barbár kaszt. Vagy egy elfet játszanál, akit harcban megszállnak ősei szellemei? Arra is jó a barbár kaszt. Vagy kardművészt, aki chi harcban küzd? Arra is jó a barbár kaszt.

Szívesen alakítanál egy őrült szektatagot, aki eladta a lelkét egy gonosz hatalomnak? Boszorkány(mester) az alap. És ha egy hatalmától megfosztott, halandó testbe száműzött istenséget alakítanál? Nos, előtted a lehetőség és a Boszorkány(mester) kaszt.

És így tovább. NINCS olyan, amit ne lehetne megalkotni némi rugalmassággal ebben a rendszerben. Láttam már kidolgozott Venom karaktert is (barbár kasztból) és egy frappáns tervet Vasemberre (boszorkány kasztból). (Nálam pl. lehet Vajákot alkotni félelf - barbár kombinációból. Az én világomon ők emberek, mert félfajok nincsenek, de a félelf képességei jól lefedik a vajákokat.)

A szimbiota alak felöltését tökéletesen leképezheti a barbár örjöngése. Kevesebbet sérül, többet sebez.

Csak enged el a fantáziád!

Unokagúhom egy nagyon hangulatos rúnavető koncepcióval állt elém. Semmit sem tudott a D&D-ről (akkor még), de volt egy koncepciója és én máris találtam 4(!) kasztot, amiből meg lehet majd alkotni. Ő fogja majd eldönteni, melyik fedi le a legjobban az elképzeléseit.

A mostani kampányom után (mellett?) rengeteg ötletem van még, amit játszanék ebben a rendszerben. Fiktív középkori Európát, fantasy távolkeletet, mágikus Hellaszt, vagy éppen mágikus vadnyugatot, inka birodalmat, M.A.G.U.S.-t D&D-ben... hosszú kampányokat és együléses játékokat is. Nyugodtan engedjétek el a fantáziátokat. Két dolgot kell csak szem előtt tartani:
1. passzoljon a világ hangulatához, amiben játszunk. A mostani kampányomnál szerencsés helyzet, hogy mivel én találtam ki a világot, elég rugalmas vagyok, de pl. a M.A.G.U.S. világába nem illene sárkányszerzettel játszani (mivel Yneven olyan nincs). Más kérdés, hogy egy toroni vérnyelő fejvadász, aki mérget köp, tökéletesen leképezhető egy zöld sárkányfatty karakterrel :D
2. ne a tápolás legyen a cél! MINDENKI szeret nagyhatalmú karakterrel játszani. Nincs ezzel semmi goind, ráadásul a D&D ezt támogatja. És én is. Garantálom, hogy tápos leszel. Nem kell emiatt kiskaput keresned. A cél a hangulat és az, hogy olyan karaktert játsz, amit szeretnél. Mindenkinek jó játékokat kívánok:)