Pengék Szövetsége - Első benyomások

a pengék most nem az éjben villognak, mégis minden komorabb

Egyik kedvenc szerepjátékom a Kések az Éjben. Egy rendkívül innovatív, egyszerű és jól megalkotott szabályokkal bíró játék, amihez egy nagyon különleges és hangulatos világ tartozik. 

Ráadásul a rendszere OGL (Open Game License), azaz szabadon felhasználható saját szerepjáték készítéséhez, feltétve, hogy feltüntetésre kerül, hogy a Forged in the Dark rendszer felhasználásával készült. Nem is egy játékot alkottak már belőle, akit érdekel, az látogasson el a játék honlapjára

Ami a mai bejegyzésünk témája, az a Pengék Szövetsége (Band of Blades), egy posztapokaliptiikus világban játszódó katonai horror-fantasy, mely a mai naptól előrendelhető a Kalandhorizont könyvkiadótól

A történelmi hűséghez hozzá tartozik, hogy a játék elég jól indított, miután elolvastam az EPICLEVER oldalán a kampányról készült beszámolót.

pengek-szovetsege-borito.jpg

Spoiler: az első benyomások alapján zseniális játék

A bejegyzést diszítő képek innentől nem a játékból vannak. A grafikák egyébként elég jók, ha valakit érdekel, vegye meg legalább a PDF-et.

Először is le kell szögeznem: csak a PDF-et olvastam át, azt sem túl alaposan, mivel egyrészt utálok monitoron olvasni (szakmai ártalom), másrészt ezt a játékot sokáig nem fogom tudni mesélni (ennek okáról később). Ez a mostani írás tényleg csak az első benyomásaimat és egy alapvető ismertetést fog tartalmazni, szigorúan a teljesség igénye nélkül. 

A játék világa, hangulata
A Pengék Szövetsége egy kitalált világba játszódik, ahol a civilizációt egyfajta sötét hatalmasság, az Üszökkirály és élőholt hordája fenyegeti. A játékosok az egykor dicsőséges Légió tagjai. Az egykor több ezer fős sereg néhány tucat túlélője egy vesztes hadjáratot követően arra kényszerülnek, hogy kétségbeesetten hátráljanak a holtak seregei elől. A cél: Égtorony, az utolsó erőd, ahol talán megállítható a szörnyű sereg, megmentve az élők maradékát. Ha elbuktok, az egész emberiség veletek bukik...

Míg a Kések az Éjben egy alapvetően vidám játék (annak ellenére, hogy egy örök sötétségbe borult , szellemekkel teli világ bűnözőit alakítják a játékosok), a Pengék Szövetsége egy elképesztően komor, sötét, a szó legjobb értelmében lehangoló játék. 

Jönnek a holtak, éhesek a hasak, rég kiürült már a levesporos tasak... a kép nem a játékból van, csak hangulati

Az Üszökkirály serege sokkal erősebb, mint a Légió, ráadásul korlátlan erőforrásokkal bírnak (minden halott az ő seregét erösíti). A Légiót segítik ugyan isteni Kiválasztottak (egyfajta avatárok, akik fizikai valóba testesíti meg az istene hatalmát), azok sem elég hatalmasak az Üszökkirályhoz képest. Ráadásul ez a különös lény sikeresen Megtört néhány Kiválasztottat, akik gyakorlatilag az ő sötét angyalaiként vezetik seregeit. Egy Megtört egymaga képes lehet a teljes osztagot elkaszálni, ezért a frontális összecsapás kerülendő velük (vagy azután időzíteni, hogy az oldalunkon harcoló Kiválasztott alaposan megdolgozta). 

Alapvetően, míg a Kések az Éjbenben indokolt, hogy a kampány kifutása valami menő alvilági kiskirályságba torkoljon, addig itt a szörnyű bukás, vagy a rettentő áldozatok árán kicsikart győzelem a reális alternatíva. 

A játékos karakterek
A Légió egykor egy óriási elit sereg volt, jelenleg egy megtört, megtépázott kis seregecske, ahol szinte mindenki Újonc. Természetesen mi is alakíthatunk újoncot (aki később majd felfejlődik, mikor átélt pár összecsapást), de a Légió tapasztalt specialistáit és főtisztjei az alapvető szerep. A Főparancsnok meghatározza a küldetések prioritásait, a Tábornagy irányítja a csapatokat, a Szállásmester kezeli az értékes erőforrásokat, a Kémfőnök a terepen gyűjti az információkat, a Krónikás pedig megőrzi a Légió történetét. Ezek a szerepek ezen túl bírnak adminisztrációs feladatokkal is, tehát végre nem mindent a mesélő feladata, pl. a Szállásmester tartja számon, hogy hány lova maradt még a seregnek, stb.

A zenekart nem ismerem, de elkapta a feelinget ennek az albumnak a borítója. 

Halálosabb alaprendszer
Ami alaposan alátámasztja a sötét és komor hangulatot, az pár apró de lényeges változás a Kések az Éjbenhez képest.  Míg abban a játékban akkor kell végleg búcsút vennünk a karakterünktől, ha traumatizálódik vagy ha meghal (de akkor még nem feltétlen, szellemként, gólemként vagy vámpírként még folytatódhat a móka!), addig itt kicsit komorabb a helyzet. A stressz és a fizikai károsodás mellett kapunk egy teljesen új értéket is, ez pedig a Szennyezettség. Ahogy légiósaink fizikai érintkezésbe kerülnek az holtakkal, beszennyeződhetnek a bomlás, rothadás és hasonló szörnyűségek által. Ezek az elején még elrejthető torzulások, de ha túl sok szennyeződés ér minket, akár rémséges szörnyeteggé változhatunk, vagy élve rothadhatunk tébolyult zombivá. 

Szó szerint végeláthatatlan élőholt hordák.

Az sem mindegy, hogy mekkora csapatok küzdenek egymással és az sem, milyen az ellenséges rémalak veszélyessége. Néhány különleges élőholt akár egy kisebb hadosztálynak is ellenfél lehet és tőlünk minden egyes emberveszteség nagy ár, míg ők csak jönnek és jönnek és jönnek... Mivel a játékosok karakterei jóval strapabíróbbak, sokszor megéri akár a saját testi épségünk árán is védeni a kis újoncainkat, mert bizonyos létszám alatt a Légió elbukik. Azonban itt az egyszerű halál valahol középen helyezkedik el a károsodások sorában: akár apró kis darabokra is szaggathatnak a holtak, letéphetik a fejónket, ketté szakíthatnak... a játék brutális és véres.

A dráma
A játék nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten drámai. Áldozatok és lemondások követnek minden döntést. Pl. ha szembesülünk egy bajtársunk lassú szennyeződésével, akinek az életünket köszönhetjük, akkor lelőjük? Vagy kockáztassuk meg, hogy az Üszökkirály szolgájává válik? Próbáljunk gyógymódot keresni?  És ha ő az utolsó kiképzett felderítőnk? Melyik a nagyobb kockázat: ha felderítő nélkül maradunk, vagy ha kicsit később ugyan, de ellenünk fordul?

Összefoglalás
Ez a játék a Kések az Éjben és a Kazamaták és Kompániák szerelemgyereke. Bár az előbbi rendszerét használja, egy kompániákat mozgató, kegyetlen és halálos játék. Aki ismeri a véleményemet, az tudja, hogy ez tőlem egy NAGYON jó kritika. 

Az elején jeleztem, hogy egyelőre mégsem fogok belevágni egy ilyen jellegű kampányba. Ennek az oka, hogy bár szerintem zseniális játék, nagyon nem gyerekkompatibilis. Míg egy Galliával eljátszom akár úgy is, hogy a kislányom az ölembe ül, addig ezt nagyon komolyan át kell élni, márpedig ha a lányomat havi 1-2 alkalommal másra bízom pár órára, akkor inkább romantikus programot csinálok a feleségemmel, bármennyire is szeretek szerepjátékozni. :D

A másik ok: tényleg nagyon komor és jelenleg inkább könnyedebb, vidámabb hangulatra vágyom, ahol nem kell a drámára, a vérre, az éhíségre, a félelemre, a kétségbeesésre koncentrálni. A Kések az Éjben sem poén játék, de a hangulatba belefér, hogy inkább rajzfilmes stílusba éljük át. A Pengék Szövetségében viszont ömlik a vér, mindent beborít a hamu és a sár és bármely napod lehet az utolsó.

A Légió minden tagja felelős a többiek életéért. 

Zseniális játéknak tűnik és szerencsére enni nem kér, türelmesen ki fogja várni, hogy a játékosaim karakterei fogukat összeszorítva haladjanak tovább Égtorony felé, miközben a Főparancsnok összeráncolt homlokkal gondolkodik, hogy inkább egy biztonságosabb út felkutatására küldje el az embereit, vagy szerezzen némi lőszert...