Nem tudom miért, de a magyar szerepjáték alkotók némelyike szeret nagyot durrantani decemberben. Tavaly Boldog-Bernárd István és Gebei Sándor érezte úgy, hogy ideje van a Kazamaták és Kompániák 2. kiadásának, idén pedig Seress Gábor ébredt rá, hogy közzé kell tegye vikinges alapokon nyugvó szerepjátékát, a Heimurinn-t! És milyen jól tették! Ezekben a covid terhelte időkben minden év vége nehéz időszak volt (legalábbis nekem nagyon) és mindkét esetben új lendületet kaptam tőlük.

Egy kis személyes kitekintés: kisfiú korom óta viking mániás vagyok, kb. azóta, hogy a bátyám mesélt róluk és megmutatta nekem Robert E.Howard: A Tenger Tigrisei című könyvet. Azóta is kedvelem a szakállas, fejszés, serivó óriásokat, akik a kietlen fagy vidékén élnek, harcolnak és fosztogatnak, akár fikciós történetben, akár a történelemben betöltött szerepükről van szól. A Tűz és Jég dalaiban (laikusoknak: Trónok harcában) is a Greyjoy a kedvenc házam :D

Nyilván szerettem volna szerepeltetni őket ilyen-olyan szerepjátékokban, de sosem sikerült igazán jól. Egy-egy északi jellegű karaktert be-becsempésztem pl. Kard és Mágiába, de mégsem volt olyan igazán világra hatást gyakorló megjelenítésük. Nos, a Heimurinnak van.

Ezzel a könyvvel kezdődött.

A játék ingyenesen letölthető IDE KATTINTVA, az alapvető szabálykönyvek mellett egyre bővülő kiegészítő anyagokkal. 

A szerző még azt is leírta, kb. milyen játék is a Heimurinn, így én nem megyek bele a játékrendszer vagy a világ alapos ismertetőjébe, inkább leírom, hogy pár átolvasást követően milyen érzéseket váltott ki belőlem a játék.

Lelkesedés
Lelkesedni, rajongani valakiért vagy valamiért nagyon tudok. Érzelmes ember vagyok, ennek minden pozitív és negatív hatásával. A Heimurinn pedig engem elvarázsolt, megvett kilóra, elbűvölt. Ahogy néztem, a legtöbb emberből ekkora fanboyságot/fangirlséget nem váltott ki, én ezer fokon lelkesedem.

De miért?
Egyrészt ugye vikinges, ami király. Ami nem vikinges (nem domináns a hajós fosztogatás, stb.) az nekem közel sem létfontosságú, ami viszont igen, az nagyon visszaadja a hangulatot.

Én szeretem a D20 alapú játékokat, de a 2D10 rendszer is tetszetős lett, főleg, hogy a D20 ellenes játékosok mellett egy logikus érv is áll mögötte: ritkábbak a szélsőséges dobások. Nekem semmi bajom az ilyesmivel, de látom létjogosultságát, szóval bejött.

Ha valamit nem szeretek a D&D jellegű játékokban, hogy az első 1-2 szintet leszámítva, szinte lehetetlen (de legalábbis nem jellemző) hogy valakit egy csapásból ki lehessen végezni. Persze van ellenpélda (Kard és Mágia háromszoros kritikusa, vagy a KéK mentői), de ezek inkább a kivételek, amik erősítik a szabályt. Ennek az oka az általam egyébként kedvelt HP rendszer. Mivel a HP nem Életerő, hanem annak mértéke, mennyire nehéz lenyomni az illetőt, meddig bír harcképesnek maradni, logikus, hogy a tapasztalattal ez az érték nő. Viszont egy idő után (meglehetősen gyorsan) meghaladja azt a szintet, amit reális eséllyel egy sebzésforrásból képes kiosztani egy játékos karakter, és így elmarad a katarzis: az egy csapással kivégzett ellenfél. És ez nem különösebben ad filmélményt, ahol a hős egy csapás/egy halott arányban vesz részt a csatában.

Na, a Heimurinnban Életerő van, de picit azért HP is. Nő szintenként, de alig. Viszont a sebzés néha extrém mértékű lehet, mivel a sebzéskódja mellett minden támadás annyival többet sebez, mint amennyivel meghaladta a támadás értéke a védekezését. Na, így már simán lehetünk a halál harciszekercés angyalai!

Tegye fel a kezét, aki szerint ez nagyon fog fájni...

Érdekes ötlet, hogy nem statikus a védőérték, hanem védekeződobást is tesz a megtámadott, kiszámíthatatlanabbá teszi a harcokat, ami jól passzol a vikinges csaták hangulatához.

Bejött a páncélok SFÉ rendszere is, nekem alapvetően nincs bajom azzal, ha a vértek azt képzik le, hogy nehezebb eltalálni a célpontot, de azzal sem, hogy a sebzésből vonjanak le.

Összességében tetszett, hogy milyen alázattal nyúlt a Nocturna (a szerző fórumos nickje) a D20-as rendszerek alapjaihoz, és milyen kreatívan módosított rajtuk, hogy a végén egy teljesen saját rendszert alkosson. 

A világ hangulatos, szépen összeilleszkedik a kelta és a skandináv/germán mitológia. Ha valaki inkább egy fantasy Skandináviában játszana, az is megoldható vele, de szerintem érdemes adni egy esélyt a világnak :)

A mágiarendszerbe nem tudtam igazán elmélyedni, de amit láttam, az tetszett. Erős, használható, de körülményes, nem harc fókuszú mágiát kapunk.

Ki kell emelnem a hírnév rendszert, ami akár a karakter életénél is fontosabb lehet, mert a harcosok meghalnak, de ki fog rájuk emlékezni? Ha valami, hát ez számít. Nagyon vikinges lett ez is. A Sorspontok rendszere szintén ezt erősíti, kb. ez emeli ki a játékosok karaktereit a "tömegből". Valami ilyesmi célt akart elérni az MKK Befolyás pontja, de itt valahogy jobban sikerült.

A hírnév kétélű fegyver, lásd Flokit, a bolondot.

Végre született egy jó berzerker kaszt, ami nagyon erős, de olyan hátrányai vannak (pl. akaratlan örgöngés, ami akár a társaidra is veszélyes lehet), és így végre egy berzerker azt tudja, amit kb. a valóságban is tudtak. 

Jaj, nagyon hosszan sorolhatnám, mi tetszik benne, de lassan egy saját Eddát is alkothatnék belőle...  maradjunk annyiban, hogy igen pozitív az összképem. Sokan fennakadtak a méhser megnevezésen, ami nekem fura, mert kisgyerek korom óta ismerem a kifejezést. No, hát a vikingek iránti rajongás ugye...

Árnyoldal
A legnagyobb bajom a bestiárium hiánya. Én jellegzetes NJK gyűjteménynek (halász, rabló, remete, stb.) is örülnék, de végül is már létezik példakarakter gyűjtemény, innen már ki lehet indulni. Meg ne legyünk telhetetlenek. De míg egy rablót vagy gonosz berzerkert csak-csak összeütök kútfőből, egy medvét, jegesmedvét, farkast, trollt, stb. már jóval nehezebben, ha nincs mesélői tapasztalatom. Ezt jeleztem is Nocturnának, és szerencsére tervez ilyet közzétenni, de most kalandmodulok vannak soron. Ezt megértem, noha sokakkal ellentétben én nem azokat érzem az igazán fontosnak. Mondjuk pont szörnyek és NJK-k elég szép számmal szerepelhetnek benne, ahogy a bejegyzés megírásakor már közzétett Thorgeir szurdoka című kalandban szerepelnek is. Nekem kipróbálás nélkül további gondom nincs. 

Összegzés
Egy ideig alapvetően szüneteltetni akartam a szerepjátékot, de a Heimurinn teljesen belelkesített. Lehet, hamarabb visszatérek mesélőként, mint gondoltam, mert egy gyerekkori rajongásom ébredt fel bennem. Bár a játék hosszabb kampányra optimálisabb, talán rendezvényre is elviszem majd. Ahogy öcsém fogalmazta meg: látszik, hogy nem csak kemény munkával, de szívvel is készült.

Én önmagában nem tartom értéknek, ha egy szerepjáték készítője magyar. Nem egy rossz magyar játékot ismerek (remek ellenpéldák mellett), de ha magyar ÉS jó is, az büszkeséggel tölt el. És a Heimurinn az. Játsszátok! Terjesszétek! Hátha megélünk egy dobozost kiadást!

Valami hasonló kiadás jó lenne, mint a KéK-é. Ahogy egy fórum hozzászólásban láttam:
"Szerintem is dobozos kiadásért kiált, karakterlapokkal, pár térképpel, vikingrúnás kockaszettel, stb. Én is venném."
Én pedig egyetértek.