2021 nem volt túl jó év, a covid továbbra sem kímélt minket, a papírhiány pedig sok megjelenést elcsúsztatott, és szerintem mindenki tudna még pár negatív dolgot mondani idénről, pl. a családomban történt pár haláleset is. Én most kifejezetten a szerepjátékosi életemből fogom áttekinteni az elmúlt 365 napot.  

Nem számoltam a játékalkalmakat, de kevés volt belőlük. De valószínűleg a szikár számok nem sok embert érdekelnének (különösebben engem sem). 

Nézzük hát, az észrevételeket, ráébredéseket, elhatározásokat!

Probléma 1: a túlzott engedékenység
A 2021-es év legfontosabb tanulsága, hogy annyira szerettem volna szerepjátékozni, egészen pontosan mesélni, hogy elfelejtettem, hogy a mesélő is játékos, akinek éppen olyan fontos a szórakozása, mint a többieké. Ez abban nyilvánult meg, hogy túlságosan sokat alkalmazkodtam a játékosaim néha eléggé túltolt igényeihez. Vegyünk egy példát. Ez nem történt meg, de akár így is lehetett volna. Tételezzük fel, hogy egy hősies, világmegváltós fantasy kampányt szeretnék mesélni. A karakterek mind jók, de legalábbis a jóért akarnak küzdeni. A világ tipikus D&D high fantasy, emberekkel, törpékkel, elfekkel, gonosz orkokkal, stb. Még egy 2-3 oldalas ismertetőt is írok hozzá.

Játékos 1. közli, hogy ő egy steampunk léghajós kalózt akar hozni, akinek gőzzel hajtott pisztolya van.
Játékos 2. egy olyan karaktert hoz, titokban démonimádó.
Játékos 3. filozófikus karakterrel jön, aki nem fog fegyvert és nem varázsol.

Az első játék alatt kiderül, hogy JK1-et nem érdekli a világ megmentése, ha nem kap érte pénzt, JK2 fel akarja áldozni JK3-at, JK1 pedig valamiért lelkesen támogatja ebben.

Mondjuk azt, hogy ha Aragorn titokban a Gyűrűre hajtott volna, Gandalf pedig inkább csajozni megy, mint segíteni, akkor a Gyűrű jó eséllyel nem pusztul el a Végzet hegyének tüzében.

Azt, hogy a játékosokat a világnál csak a játék szabályai érdekelték kevésbé, már csak hab a tortán.

Összegezve:
1. Más volt az igényük, mint az általam megcélzott hangulat.
2. Nem olvastak utána a settingnek.
3. Alapvető rendszerismeretre sem törekedtek, azaz a saját karakterük képességeit sem olvasták el. 

A 2. és 3. pont esetében az én pár szóban elmondott ismertetésemre hagyatkoztak

Itt a hibát én követtem el, a túlzott alkalmazkodással. Annyira szerettem volna mesélni, hogy tudomásul vettem, hogy a játékosaim egy részét az egész játékból a saját karakterük kijátszása érdekli kizárólag, és semmi más. Nem ítélhetem el őket, amiért azt játszották, amit szerettek volna.

Hosszú időbe tellett, míg beláttam, hogy míg a játékosaim baromi jól érzik magukat az alkalmak alatt, nekem valahogy nem jöttek be a saját meséim. Egyetlen kivétel, amikor a Kishar elveszett völgyét meséltem le, mert ott a zárt keretek nem engedték teljes mértékben kisiklani a történetet. Jellemzően azt én élveztem nagyon, a játékosaim egy hm... keretében elvoltak. Ahogy egyre kevésbé tudtam azt a történetet úgy elmesélni és eléjük tárni, amit igazából szerettem volna, úgy ment el egyre inkább a kedvem, és kicsit ki is égtem. (Rossz érzés, hogy bár a játékosaid remekül szórakoznak, te úgy érzed, hogy kidobtál az ablakon egy csomó idő és energia befektetést.) Ebből a Heimurinn elolvasása zökkentett ki. 

A feleségemmel játszottunk párszor 1:1-ben, Kések az Éjbent és Feltört bolygót. Azok voltak az idei év legjobb mesélői élményeim..

A megoldás: 
Jövőre fogok mesélni, nem is egyszer, viszont akár egyalkalmas játék, akár kampány, mindenképpen meg fogok szabni egy minimumot, pl. a karakter képességeinek és a világ rövid ismertetőjének elolvasása (one shot esetén), vagy akár egy hosszabb világleírás megismerése (kampány esetén, hiszen sokáig fogunk ott játszani), stb.
Ez sosem lesz túl hosszú, és adok rá időt, de aki ennyit nem tud/akar foglalkozni vele. az ne jöjjön. Minden játéknak külön feltételei lesznek, persze cserébe én is tisztességesen felkészülök a mesélésre a karakterekből is, és igyekszem személyesre hozni a játékot. 

Ide tartozik az is, hogy nem fogok olyat mesélni, amihez nincs kedvem vagy hangulatom. Idén beleestem abba a hibába, hogy rábólintottam mindenre, ami felmerült, hiába nem volt rá hangulatom. Márpedig elég fontos, hogy a mesélő lelkesedjen. A játékos lelkesedése is fontos, éppen ezért nem kötelező részt venni a játékaimon, és emiatt nincs részemről sértődés. Akinek van hozzá kedve, annak viszont vállalnia kell az általam megszabott minimumot. Ezt mindig tisztázni fogjuk az elején, úgy vélem elvárható, hogy a megcélzott hangulatot megismerjük, és tudatosan ne menjünk szembe vele.

Szegény Kések az Éjben kampányom csak nyomokban tartalmazta a megcélzott hangulatot. 

Probléma 2: az időhiány
Szeretek kampányt mesélni. Talán jobban, mint one-shot alkalmakat. Szeretek rajongani a játékosaim karakteriért (ettől persze simán kinyírom őket. Köszi, OSR :D). 
Azonban be kellett látnom, hogy nagy, hosszan összefüggő történet elmesélésére egyszerűen nincs időm. Márpedig ha az egyik játék akkor ér véget, mikor megpillantják az Ezer Kínok Templomának falait, majd a következő játékalkalom három hét múlva lesz, nehéz ugyanabba a hangulatba visszazökkenni. Azért nehéz, mert nem akarom azt írni, lehetetlen :D 

A megoldás: 
A nagy, összefüggő történet helyett kitaláltam egy olyan kampányformátumot, ami a régi kalandsorozatokra, pl. Herkules vagy Xéna, esetleg a Buffy vagy Angel, a Sliders, stb. hajaz. A lényege, hogy nem, vagy csak lazán illeszkedő, különálló kis történetek láncolataként mesélek majd. A szereplők ugyanazok (néha egyik-másik kimarad, majd visszatér), de a kalandok nem egymásból fakadnak.
Azért tetszik nagyon ez a gondolat, mert nem okoz fennakadást, ha 2-3 hetente tudunk összeülni, a karakterek tudnak mégis fejlődni (főleg ha nem XP rendszert alkalmazok)- Meglátjuk hogy jön be a gyakorlatban, mindenesetre a Heimurinn ideális választásnak tűnik.

A Heimurinn megjelenése az idei év egyik legjobb szerepjátékos híre volt számomra.

Beszerzett játékok
Ezen a fronton sokkalta jobb a helyzet. Idén megszereztem a Gallia új kiadását, a Pengék Szövetségét, a Feltört Bolygót, több Kard és Mágia anyagot és a fent említett Heimurinnt. Ez utóbbi különösen elvarázsolt, alig várom, hogy alkalmam legyen kipróbálni. 

Produktivitás
Idén megjelent több másik kalanddal együtt, Közösségi Kalandozások címmel egy Kazamaták és Kompániák kalandom, a Nász-vész. Felvettünk két beszélgetést a Kockák és Sárkányok Youtube csatornát vezető Dinnyés Gergellyel (majd valamikor jönni fog, ez egyébként nekem egy hatalmas megtiszteltetés volt, alig hittem el, hogy elég érdekesnek találta a meglátásaimat). A blogon megjelent (ezzel együtt) 37 bejegyzés, köztük egy Harc és Varázslat interjú (tervben egy folytatás) és a nagy port kavart Rúna magazin best of is. Ez utóbbi kapcsán jegyezném meg, hogy néhányan úgy reagáltak, mint ha az édesanyjukat szidalmaztam volna. Volt, aki "hullagyalázásnak" minősítette az írásom, de olyan is, aki több, cirka 20 éves ismeretség után letiltott Facebookról, de előtte még jól elhordott mindennek (bejelentkezés nélkül láttam csak). Én azóta sem bántam meg ezt az írást, itt életbe lép az "aki hülye haljon meg" elv. A teljes képhez hozzátartozik, hogy másoknak tetszett, az lfg.hu pl. leközölte. 
Csináltam több kisebb-nagyobb játék hacket, pl. a Feltört Bolygót átdolgoztam Cyberpunk 2077-re.
Voltam két Roll Playeres rendezvényen, egyszer játszottam (D&D 5-öt), másodjára Kard és Mágiát meséltem, ami egész jól sikerült, Ez utóbbi azért nagy szó, mert a Roll Player egy kifejezetten midschool közeg, mégis jól sült el az oldschool eme csillagával való megismerkedés.  

Játékosként
Bár tavaly kezdődött, de idén fejeztük be az öcsém által D6 Star Warsban mesélt A Birodalom Árnyékában kampányt, ahol egy lázadó sejtet alakítottunk. Eléggé eltértünk az alapanyagtól, a végén meghalt Darth Vader és Palpatine is. Egyszer-kétszer meséltem (hogy öcsém játszhasson), de általában játékosként vettem részt, az én karakterem volt Lucas O'Conor, a renegát birodalmi ügynök; Christobal Odlen, a bukott jedilovag, későbbi jedi mester; Grasdamor klánbéli Gark, aki egy Predator (a galaxis nagy, oké? :D), és GD0N, azaz Gedeon, az idegesítő szerviz és botcsinálta protokol droid.  (Itt mindenkinek több karaktere volt, a különböző akciókra mindenki egyet választott). Jelenleg a srácok belevágtak egy új SW kampányba, talán benézek majd egyszer egy beugró karakterrel, ki tudja? 

Az online tér
Bár nagyon jó lehetőség, én képtelen vagyok online játszani. Sokszor kipróbáltam, a Nász-vészt is így meséltem le, de engem halálra idegesít. Én teljes testtel mesélek és játszom, ami online nem jön át. Sajnos a covid miatt így komoly akadályokba ütközöm. 

Terveim 2022-re
A fent említett módszerrel szeretnék egy Heimurinn kampányt lemesélni. Ezen kívül jó lenne egy mini kampány keretében a Gornate eredeje-Városisten árnyékában duót lemesélni Kard és Mágiában. Nagy reményem, hogy a D&D 5 végül jövőre megérkezik, azzal jó lenne sokat játszani, akár csak egyalkalmas játékokat. Illetve a feleségemmel kettesben játszott Feltört Bolygóban még rengeteg potenciált látok. Ha lesznek offline rendezvények, szívesen elnéznék néhányra mesélni és játszani is. 

Ismertetőt nem sikerült végül írnom róla, de a változatosság kedvéért ez is egy remek szerepjáték. Nekem jobban bejön, mint az "eredeti" Cyberpunkok.

 Minden kedves olvasómnak szerepjátékban gazdag, Boldog Új Évet Kívánok!