D&D Kezdőkészlet (Starter set) és a kaland véleményezése

Összegzem a tapasztalatokat

Igazság szerint, a Kezdőkészlettel való játék felemás érzéseket ébresztett bennem. 

Azt a célt, hogy a játékosok megismerjék a játék szabályait és eldöntsék, ugyan akarnak-e beruházni további D&D könyvekre, na arra tökéletes. És igazából ennyi. Ha még nem játszottatok vele, a tapasztalataim leírása abszolút spoileres minden szempontból, szóval játékosoknak csak saját felelőségre szabad elolvasniuk.

kezdokeszlet.jpg

Elég menő a külseje is a kiadványnak!

Az előre generált karakterek papírmasék. Ez egyfajta szükségmegoldás volt, hiszen ez elsősorban nem szerepjátékosokat, inkább társasjátékosokat megszólító kiadvány. És társasjátékhoz képest a Starter több, mint komplex. A csapat egyöntetű véleménye volt, hogy nem igazán sikerült hozzákötődniük az általuk alakított fogurákhoz, ez alól a félszerzet zsivány az egyetlen kivétel, ami egyrészt messze a legszórakoztatóbb és legérdekesebb karakter, másrészt a játéksa egy kezdő szerepjátékos, aki nagyon jól töltötte meg személyiséggel a "csirketolvajt".

A kaland maga... nos a Phandelver elfeledett bányái igazság szerint egy jó alapokkal bíró, de picit butácska kaland. Azonban itt is számolni kell vele, hogy a célja a játék megismertetése, lehetőleg a szabályok minél teljesebb alkalmazásával. Ennek is tökéletesen eleget tesz, van itt támadásdobás, mentődobás, tulajdonság és jártasság próbadobás, lehet varázsolni, taktikázni, összedoglozni. Maga a sztori...

Szóval ilyen téren nem szerencsés, ha az embert túl erős Kard és Mágia alapokkal rendelkezik :D Ugyanis a kaland úgy van felépítve, hogy a megbízót (akinek az egyik karakter, aki egy jóságos pap, kedves rokona) elrabolják. Miután nem sikerül kiszabadítani, a kaland azt várja a játékosoktól, hogy beszéljenek az összes NJK-val (akad pár) és vállaljanak el néhány küldetést, hogy tapasztalatot gyüitsenek és fejlettebben menjenek kiszabadítani szegény Kőkereső Guldrent.

És itt jön a baj. Onnantól, hogy egy goblint is kivallatnak, simán megtduhatják, hogy is van a banda központja, és SEMMI okuk nincs NEM a törpe megbízójuk megmentésére indulni. Csakhogy, ha mindent a szablyok szerint csinálunk, a játékosok 2. szinten megdöglenek. Ez csak akkor nem így van, ha minden dobásuk 17 körüli, az ellenfeleké pedig 10 alatti átlagban.

Én a játék élvezetéért (és tekintettel arra, hogy a kaland bünteti a játékosokat, ha logikusan cselekszenek, hiszen ők nem tudják, hogy Guldrent a sors és a kalandírók szeszélye életben tartja, amíg meg nem mentik. Ha kell, akkor akár napokig, de hetekig is) adtam nekik a Hasommás és a Bagabú királynál egy olyan kört, ahol mindenki mindent előnyből dobott, és így elég sok kritikus (asszem kettő is), így sikerült megmenteni szegény törpe barátjukat.

phandalin_meno_terkep.jpg

Phandalin városa, tele izgalmas "csuklyásmegbízóval", akik senkit sem érdekelnek.

Egyébként a kalandról először ezt írtam a mesélői csoportba (ami kifejezetten ezzel a modullal foglalkozik:

"Sziasztok!

Köszönöm a befogadást!
Mivel a magyar PHB csúszik, így úgy döntöttem a csapatommal (szerepjátékban mind tapasztaltak, D&D-ben mind kezdők vagyunk és nem vagy alig értjük az angolt  ), hogy ideje belevágnunk az elfeledett bányákba. Az első játékra jövő hétvégén fog sor kerülni, addig rongyosra olvasom a kaland leírását (már átolvastam párszor).

Kérdésem:
Nem nagyon látom a motivációt, hogy a kalandoroknak miért kellene mindenféle mellékküldetésbe vágjanak? Persze van aki sárkányt akar ölni és van aki a Rőtjelüeket akarja kinyírni, ez oké. De logikus lenne, hogy elsősorban törpe barátjukat mentsék amint lehet, lévén azt ők nem tudják, hogy a Recésfogúak türelmesen megvárják majd őket, és nem kínozzák pl. halálra, míg ők kalandorkodnak. Ahogy a játékosaimat ismerem, amint lehetséges, rohanni fognak a Recésfogúak várába törpét menteni.

Az jutott eszembe első körben, hogy ha sikerül megmenteniük Gundrent, az átéltektől pár napos kómába kerül, melyből felébreszthető, de a legjobb az lenne, ha pihenne pár napot (irány Garaele nővér). Esetleg megtámogathatnám ezt valami gonosz méreggel, ami bele taszítja ebbe az állapotba, szóval bármi ami miatt a törpe pap esetleg nem tudja helyben harcra készre pofozni.

Ezzel kapcsolatban van valakinek tapasztalata vagy ötlete, hogy lehetne esetleg minél kevésbé "átlátszó" módon a mellékküldetések irányába terelgetni őket?

Előre is köszönöm a segítséget. "

Erre nem nagyon kaptam használható segítséget. Volt tipp, ami az NJK-k iránti kötődésre bíztatott (az megvolt, lásd az előre megadott karakterek NJK érintettségét). A másik javaslat az volt, hogy nem is kell feltétlen tudják, merre a vár (na igen, de szereztek goblin foglyot, "Guba lives is matter :D"), másrészt kössenek beléjük a Rőtjelüek. 

Nos, beléjük kötöttek, leszarták. Még elhunyt társuk testének sürgős eltemetésének feladata (mely a családi végakarat volt, hogy Viharfán (angolul Thundertree, ami inkább Mennydörgésfa, de a VIharfa egyöntetű kérés volt) temessék. Leszarták. Gundren megmentése volt az egyetlen céljuk, és hát basszus, igazuk volt... Érdekes, hogy ahogy olvasgattam a fórumokat, a legtöbb mesélőnek nem volt ilyen gondja, a játékosok követték a modul logikáját, mások viszont egyszerűen elmentek és szegény mesélőnek sokat kellett impróznia :D

jatekosok_konyve_1.jpg

Ez a könyv önmagában évekre meghatározhatja majd a játéktainkat. Remélem, hogy azt a szerepet tölti majd be, ami a M.A.G.U.S. volt kis csapatunk életében.  

Később ezt írtam a csoportba (amire már nem jött válasz):

"Érdekesség, beszámoló, véleményezés: lejátszottuk a kaland jelentős részét (Thundertree-t is megjárták már), és bekövetkezett amitől féltem. Mégpedig az, hogy a törpe pap karakter (aki az alap karakterlap alapján rokona a Kőkeresőknek) minden mellékküldetést figyelmen kívül hagyva rohant a Recésfogúak várásba megmenteni a rokont. Ráadásul még a legelső goblin rajtaütésből sikerült egy foglyot is ejtsenek, aki tudta, hol a vár.
A történethez hozzátartozik, hogy iszonyat szerencsés dobásokkal és helyszínválasztásokkal (illetve az NJK-k gyalázatos dobásaival) élve
kijutottak Guldrennel együtt.

A csapat egy része nagyon régi veterán szerepjátékos, csak D&D-ben vagyunk kezdők, így később profi taktikával és jó csapatjátékkal még Méregfogat is megfutamították (megölni esélyük se lett volna, de akkora kritikusokat dobtak, hogy a sárkány úgy döntött ennyit nem ér a torony). Igazság szerint az első találkozásukkor a méreglehellettel az egész csapatot lezúzta, de mivel nem szeretem a kockahalált, életben hagyta őket, 1 HP-n tértek magukhoz, csak megfenyegette a csapatot, hogy vagy elhozzák neki a druidát, vagy lemészárolja Phandalint. (Ez üres fenyegetés volt, de mivel a karaktereknek több NJK-hoz is volt kötődésük és megtapasztalták már a sárkány hatalmát, eléggé komolyan vették. Végül nem kellett feláldozzák a druidát sem :D

A játék (amit így végreki tudtunk próbálni, ha már angoltalanok vagyok :D) nagyon bejön, a kaland már kevésbé. Egyszerűen semmi okuk nem volt felvenni a mellékküldetéseket, kizárólag Guldren megmentése érdekelte őket. Viharfára is csak azért jutottak el, mert az ember nemes karaktert módosítottam annyival, hogy valaha az ő családja volt Viharfa grófi ága, és mivel az a karakter elhunyt az első játékülésen, a család végakarata volt, hogy ott temessék el ősei birtokán a testét. De pl. ez sem érdekelte őket annyira, hogy Guldren megmentése előtt menjenek oda.
És érthető is. A kaland udvariasan megvárja, hogy a karakterek odaérjenek a bagabú (<3) királyhoz és a sötételfnek álcázott hasommáshoz, akik pont akkor fognak alkudozni a törpe áráról, mikor befutnak, de ezt a karakterek nem tudhajták.

Mindenesetre nagyon várjuk a PHB-t, hogy saját karakterek alkotásával testhezállóbb figurákkal játszhassanak :) Arra nagyon jó ez a kaland, hogy tisztességesen kitanultuk együtt a szabályokat és azt hiszem, ez volt a fő célja. :)"

felszerzet_zsivany.jpg

Égerlevél Verna vagyok, zsivány és bagabú ölő :)

Összefoglalás

Személy szerint NAGYON örülök, hogy megvettem ezt a készletet és annak is, hogy kipróbáltuk. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk kijátszani, mert egyszerűen nem kötődnek eléggé a karakterekhez, de a kedvet a valódi D&D-hez meghozta. Nagyon gyorsan kiderül, hogy az első 1-2 szinten a játékosok az életképtelenség határán egyensúlyoznak, nem hiszem, hogy valaha az életben indítanék 3. szint alatti játékot ebben a rendszerben.

A kiadvány szép, igényes és érthető. Komoly bajom volt, hogy a mesélőknek szóló barlangtérképek annyira szépek, hogy rossz érzés volt utána a négyzethálós lapon firkálgatni térkép skiccét a magam szerény rajzképességeivel. 

Volt pár emlékezetes pillanat. Megpróbálok sorrendben haladni.

- A játékosok karakter játéka nagyon tetszett! Külön élveztem, hogy a törpe papot játszó játékosom konkrétan saját, egyéni hátránnyal is felruházta a karakterét, miszerint NEM öl. Alig várom a saját karaktereik megalkotását, biztos vagyok benne, hogy réteges kalandozók indulnak majd útjukra!

- Klarg eljátszása nagyon élvezetes volt! A félőrült, magát nagy hadvezérnek tekintő bagabú vezér fél perc alatt megalapozta a bagabúk renoméját :D

- Hasonlóan szórakoztató volt Grol király is, aki nem volt kevésbé fenyegető mint fajtársa, de egészen máskép reagált. Úgy tűnik, szeretek bagabúkat irányítani :) Poén: mindkét bagabút a félszerzet játékosa nyírta ki, mindkettőt orvtámadással. Ő lett a nagy bagabú gyilkos! :)

szornyek_konyve.jpg

Hamarosan nem csak bagabúk és goblinok miatt kell majd aggódni, srácok :)

- Poén volt, hogy a Hasommás a nemrég csatlakozott társuk alakját vette fel és nem tudták, melyikük lehet az. 

- És a személyes kedvencem: Méregfog. Ahogy azt sejtettem, a fiatal Zöld sárkány kijátszását élveztem. Első körbe le is mészárolta a csapatot a lehelletével, mivel mindenki borzasztó mentőt dobott. 0 Hp-n végül nem ölte meg, hanem 1 Hp-n magukhoz térő hőseinket megbízta, hogy adják át neki a druidát. Itt nagyon hősiesen nemhogy nem adták át neki, de még a korábban legyőzött kultistákat sem öltöztették be druidának. Ravasz tervel törtek rá a sárkányra, aki bár észrevette őket, de ismételten megengedő voltam a szabályok terén, mivel
1. nem vettem az eltelt idő hossza miatt feltöltöttnek a lehellett fegyverét, csak dobáltattam rá és az nem töltődött fel.
2. ez nem a mesélői engedékenységem, hanem a tapasztalatlanságom miatt volt: engedtem a sárkány fejére varázsolni a sötétséget, aki így vakon minden dobását hátránnyal végezte és ellene mindenki előnnyel harcolt. Utólag jöttem rá, hogy így nem is lehet, szerintem lemészárolta volna őket, de úgy vélem, így jobb. Jobb, mert bátrak voltak, epikusak, és a biztos halálba mentek, mert az volt a helyes. (A sárkány megfenyegette őket azzal, hogy kiírtja Phandelint, amit nem is akart megtenni, de pechére elhitték neki.) Méregfog elmenekült és, mivel szerintem ez a modul tetőpontja, nem is tér vissza. És mi sem. Pandelver elfeledett bányáit jó eséllyel nem kutatjuk már fel. Remélem ezzel nem veszem el győzelmetek ízét, fogjátok fel úgy srácok, hogy ezen a világot lehetett. És NE próbáljátok meg a valódi kampányban :D

meregfog.png

Méregfog nem a karakterek szintjén mozog, 

Úgy vélem, a D&D 5e egy remek játék. Alig várom, hogy végre kezembe vehessem a Játékosok Könyvét és a Szörnyek könyvét. A Kezdőcsomag pedig az ami: Kezdőcsomag. Érdemes-e megvenni? Igen, ha még sosem játszottál D&D-t, vagy akár szerepjátékot sem, mert az alapokat nagyon szépen megtanítja. Ráadásul én tudtam, hogy a kampányomat majd 5. szinten kívánom elkezdeni, de gondom volt azzal, hogy mégis hogyan is értik majd meg, mik a hatalmi korlátaik? Hogy mit jelent az ő 5. szintjük egy 1. szintűhöz képest? Erre pedig remek volt a játék.