Nem titok, rajongója vagyok a szerepjátéknak. Kb. 20 év alatt rengeteg élményt gyüjtöttem, többségében pozitívat.

Azonban valamit szeretni nem jelenti azt, hogy nem kritizáljuk. Sőt, a kritika fontos dolog, hiszen valamit a hibái ellenére szeretni szerintem nagyobb és mélyebb dolog, mint ha az a valami hibátlan lenne.

Összeszedtem hát a teljesség igénye nélkül pár jellemző szerepjátékos elemet, amelyekkel gyakran találkoztam a játékaim során. Ha véletlen olyanra bukkansz köztük ami jellemző a te játékaidra, meséléseidre, az kizárólag a véletlen műve :)

Fontos: az itt felsorolt dolgok nem hibák. Nem kell mindennek reálisnak lennie egy játékban. Viszont nem árt az sem, ha néha kicsit belegondolunk a természetesnek vett klissékbe, melyek elsődleges célja, hogy a játék működjön. Végül is, a cél a szórakozás :)

Kard a háton
Esetleg kettő kard a háton! Kevés dolog borít ki jobban, mint mikor a karakter a hátára erösített hüvelyből húzza ki a pengéjét. Ennek az oka, hogy konkrétan lehetetlen. Persze, tudom, tudom, a nindzsák is így viselték, hát miről beszélsz? 
A nindzsák háton viselt pengéje egy igen rövid fegyver volt, pontosan azért, hogy ki lehessen húzni. Nem menőségből viselték a hátukon, hanem mert így nem zavarta őket a mászásban, kúszásban. A szamurájok pl. már úgy húzták ki a pengét a hüvelyből, hogy míg jobbal elővonták magát a fegyvert, ballal húzták hátrafele a tokot. Nem véletlenül: így van erre gyorsan lehetőség.

Kihúzni onnan a kardot? Jó vicc!

Az árva, vagy kitagadott kalandozók
Miért menne kalandozni valaki, ha szerető családja van? Mondjuk mert kalandvágyó. Azonban minden okos játékos tudja, hogy a karaktereink szerettei fegyver a mesélő kezében, így igyekszik minél jobban bebiztosítani magát. Az már lényegtelen, hogy a szüleit az orkok gyilkolták-e le, vagy élnek, de száműzték, mert nem volt hajlandó eladni a lelkét a gonosz démonnak, az eredmény, hogy a kalandozók nagy része szociálisan sérült. (Ez egyébként tökre lehetséges, csak nem gondolom, hogy kizárólagos lehetőség.)

Központosított hatalom, kidolgozott törvénykezés, de szabad fegyverviselés
Lehet, hogy én vagyok a kifacsartan gondolkodó, de ha én egy ország uralkodója, vagy mondjuk egy nagy haderővel bíró város vezetője lennék, nem örülnék neki, hogy mindenféle idegenek (akik ráadásul közismerten felforgatnak mindent) felfegyverkezve mászkáljanak a határaimon belül. De még Ynev legszigorúbb törvényei sem gátolják, hogy a kalandozók annyi fegyverrel mászkáljanak mindenütt, ami elegendő egy háború megnyeréséhez. Egyáltalán miért engednek be kalandozókat a civilitált területekre? :D

A közös nyelv
Fontos játéktechnikai elem, ha a csapat nem azzal akarja ideje nagy részét eltölteni, hogy talál egy közös nyelvet a hosszú-hosszú listából, amellyet minden JK ért. De ez kb. olyan reális, mint a tűzlabda hajigálás. (Tehát teljesen belefér.)

A kifogyhatatlan zabkészlet az utolsó koszfészek ivójában is
"Kikötöm a lovam és adok egy ezüstöt a lovászfiúnak, hogy etesse meg." Szerencsére a lókajából (nem feltétlen zab) mindig van raktáron, még akkor is, ha egy lovat a környék teljes lakossága sem bírna venni egy évnyi keresetéből. 

És van üres szoba
Mindig van üres szoba a fogadóban :)

A csuklyás megbízó
Úgy fest, a kalandozók betegesen naívak és ezért abszolút megbíznak valakiben, aki még az arcát sem vállalja fel. És az alapján, mennyire felkapott sztereotípia is ez, általában igazuk van. No, hát a csuklyás alakok ösztönösen bizalmat ébresztenek és azt igyekeznek nem eltékozolni :)

Ez akkora klissé, hogy még a magus kártya is megjelenítette.

Útonállók ott, ahol a madár se jár
Jellemző kép: a kalandozókat megtámadják a rablók. De mégis kiket akartak kirabolni a rablók olyan helyen, ahol csak kalandozók és szörnyek mászkálnak?

Az ellenfelek alkalmazkodnak a szinthez
A szörnyek igen udvariasak. Gondosan csak akkor támadnak a hős kalandozókra, ha azok elég magas szintűek. A goblinok elfogynak a 3.-4. szint környékén, max. kiegészítőként jelennek meg, nagy számban. 

Mindenhova teljes vértben
Vizelni és üriteni meg majd a lovunk fog.

Egyenpáncél méret
Tiszta mázli, hogy a zsákmányolt vérteket mint ha ránk öntötték volna :)

Faji jellemzők
Az elfek ilyenek. A törpék ilyenek. Az orkok ilyenek. És az emberek? Hát izé... mindenfélék. 
A helyzet az, hogy a legtöbb szerepjáték igen olcsón megússza azt, hogy a fajokon belül is lehetnek eltérő kultúrák, szokások, hagyományok, stb. 

A soha be nem száradó méreg
Fene akar adminisztrálni, de belegondolva, vicces, hogy a fegyverre kent méreg akár napokig, de akár hetekig is türelmesen vár a pengére kenve anélkül, hogy hatását vesztené.

Az évszázadok múlva is aktív csapdák
A Végzett Elhagyatott Templomának több ezer évvel ezelőtt aktivált védőmechanikái (nem a mágiáról beszélünk, ez a szimpla mérnöki munka) köszönik szépen, működnek. A lándzsák nem potyogtak ki a mennyezetből, a tűvetők is aktívak (és a mérgeik is), a különböző kötélzetek sem szakadtak el. 

Na, erre senki sem számított...

Az egységes varázslatkészlet
Nagy mázli, hogy mikor felfedezték a parancsvarázslatot, azt minden pap megismerte. A varézslövedékeket meg minden varázsló. Fajtól, országtól és mindentől függetlenül :) Hát igen, szabványosítottak a varázslatok. 

Minden csontváz felkel. Mindig.
Nincs kivétel. Ha a mesélő megemlít egy csontvázat, azzal harcolni kell majd, mert fel fog kellni. 

Összegzés
Ezek a fent felsorolt pontok nem reálisak. Nem is cél. Fene nem akar olyan szerepjátékkal játszani, ahol százalékos próbát kell tenni a kezeletlen sebek elfertőződésére, a benőtt köröm miatti fájdalmat is adminisztrálni kell, pajzsmirigybetegek lehetnek a kalandozók, akiknek mellesleg büdös a szájuk, így nem nagy élmény velük csókolózni (fantasyban ki mos fogat?), stb. Nézzünk szembe a ténnyel: ha erre vágyok, nem szerepjátékozni megyek, hanem dolgozni, azért legalább pénzt kapok.

Éppen ezért egyáltalán nem baj, hogy a fenti példák léteznek. Van egy csomó, amit ki is küszöböltek egyes játékrendszerek. Másokat a mesélő háziszabályoz. De amik megvannak, azokkal sincs baj. Szóval, nyugodtan viseljük a hátunkon a pallosunkat, zsákmányolt törpe vértünkbe, sztereotíp elfként, miközben a szabad szobával és végtelen zabbal ellátott fogadó felé tartunk, hogy kipihenjük a semmi közepén ránk támadó rablókat. Ott majd találkozunk a csuklyás fickóval, aki évszázadok óta elhagyatott halálcsapdák közé küldhet minket. A lényeg, hogy jól szórakozzunk :)