A szerepjáték egyik élménye, hogy úgy érezheted, mint ha egy regény hőse lennél. Átélhetsz olyan kalandokat, amiket a szeretet könyveid hősei élnek át. Sokan előbb kezdenek el fantasy könyveket olvasni, mint szerepjátékozni (ezzel én is így voltam), szóval teljesen a blog profiljába vág, ha kicsit foglalkozunk fantasy könyvekkel is. Ezek a könyvek voltak (vannak) nagy hatással a szerepjátékos életemre :)

Igyekeztem olyan sorrendet tartani, ahogy találkoztam az adott könyvvvel. Hogy ez sikerült-e, nem tudom, 20 éve is megvan már, hogy a fantasy irodalom szerelmese vagyok :)

Merüljünk el a könyvek varázslatos világában!

Jeffrey Stone: Küzdelem az Éj Kövéért
Ez a könyv volt az első fantasy amit olvastam. Teljesen véletlenszerűen választottam a bátyám könyvesszekrényéből, mert tetszett a borító. :)
Leon Silver, egy unatkozó átlagember a mi világunkból. Egy különös fényjelenség (egy lila csillag) után mászik egy tó vékony jegére, mely beszakad alatta, őt pedig elnyeli a csillag, hogy egy Cherubion nevű világban találja magát, ahol három félisten, Sang a Kaotikus, Melan a Technokrata és Choler, a Sötét Láng Ura marakszik egymással a világ uralmáért, miután a főisten, Kevanaar elhagyta birodalmát (a külső űre távozott). 
Ez a könyv az Éj trilógia nyitó darabja, a Jeffrey Stone álnév Nemes István (A Káosz ciklus írója) mellett még Kornya Zsoltot (Acél és Oroszlán, Korona és Kehely és rengeteg más irodalmi mű) és Rácz Mihályt takarta, de a nagy része Nemes István érdeme.
Ez a könyv nagyon nem hagyományos fantasy. Sang közveszélyes őrült, aki unalmában embereket, hibrideket (pl. kentaur), és mindenféle borzasztó lényeket alkot, melyeket tudattal ruház fel, csak hogy unalmát elverje. Ő örökölte meg a hatalmas Kevanaar palotáját, amelyben tökéletesen sebezhetetlen, azonban elhagyni nem meri, nehogy lecsapjanak rá riválisai. Melan, a Technokrata modern hadi eszközökkel vív nyílt háborút a feketemágus, Choler ellen. Míg Melan csapatait tankok, helikopterek, repülők, rakéták, androidok és kommandósok teszik ütőképessé, addig Choler lidérceket, zombikat, csontvázakat, sárkányokat és rémségeket küld csatába. 
Szeretem az egész Éj trilógiát (Harc az Éj Kövéért, Az Éj Kardja és az Éj Istene), meg a folytatását, a Hajnal trológiáját is (bár azt kevésbé), de ez volt A KÖNYV, ami miatt a mai napig a fantasy a kedvenc zsánerem.
Valószínűleg azért is vettem át anno könyen a Kard és Mágia mentalitását, mert Lux Gábort is inspirálta ez a könyv, jó példa rá, hogy külföldön Melan néven ismerik :) Valószínűleg Kard és Mágiában remek Cherubion settinget lehetne kihozni, de talán a hangulat átadása még ennél is fontosabb. És erre a KéM remekül alkalmas. 
Nem mellesleg ebben a könyvben jelennek meg a nicknevemet is adó xinafok, Choler hatalmas mentális hatalommal bíró elit szolgái.

Egy mestermunka, mely elindította Xinafot a fantasy iránti rajongás útján.

John Caldvell: A Káosz Szava
Ha kedvenc fantasyt kéne mondanom, alighanem ez jutna eszembe először. Nemes István két hét alatt megírt remekműve, melyet egy Kornya Zsolt által mesélt ADnD kampány alapján készült el. 
Skandar Graunnal csúnyán elbánt az élet. Félig ember, félig ork korcs, aki ráadásul nem Groomsot, az orkok istenét, hanem Yvorlt, a Káosz istenét imádja. Emberáldozó harcos pap, akit egyedül a bosszú éltet, melyet Peltár, a hatalmas mágus iránt érzett, ki megölte az ő kiváló ork anyját. A sors úgy hozza, hogy megtudja, hol találja a titokzatos varázslót, és mire észbekap, már egy kalandozócsapat tagjaként halad Lendor szigetére, hogy beteljesítse sorsát...
Ez a könyv az eredeti ötkötetes Káosz ciklus nyitódarabja (A Káosz Szava a Káosz Szíve, a Káosz Éve, a Káosz Káosza és a Káosz Elszabadul). Ez a könyv annyira ADnD lett, hogy szinte hallani a kockacsörgés, de ez most jó értelemben írom. Az egészet áthatja a kalandozó-fantasy életérzés. Skandar Graun, annak ellenére, hogy brutális és sokszor kegyetlen, nem mellesleg visszataszító alak, mégis szerethető. A mellék karakterek is roppant emlékezetesek. 
Kicsit ezt keresem minden d20-as mesélésemkor. Ez az a feeling amit szeretnék megragadni. Van itt kalandozás vadonban, városban, hajón, kazamatában, ami csak kell. Sajnos az első öt könyvet leszámítva nagyon kevés Worluk világában játszódó történet nyerte el a tetszésemet, a világ olyan irányt vett, ami nekem kevésbé tetszik. De az eredeti pentatológia, és főleg a Káosz Szava örök helyet bérelt a szívemben! BOSSZÚ!!!!

Nem ez az eredeti borítója, de a kedvenc Skandar Graun (és a kedvenc Szendrei Tibor) képem. 

Jan van den Boomen: Fekete Vizek
Ez a kevésbé ismert MAGUS könyv három lazán összefüggő Dél-Yneven játszódó történetet és egy teljesen különálló toroni sztorit tartalmaz. Nekem ez az egyik kedvenc MAGUS könyvem, a másik a Renegát (lásd később), azonban ez volt az első, ami igazán magával ragadott. 
Az elspő történetben egy ősi gonosz aquir ereklye és Domvik híveinek párharcát követhetjük, a másodikban egy Gorvikba keveredett, renegát toroni Iker és némi örökösödési kalamajka van a fókuszban, a harmadikban pedig egy predoci főnemesi család elleni intrika kusza szövedékébe nyerünk bepillantást. A különálló toroni történetben két tolvajklán háborújába nyerünk betekintést.
Mint mondtam, ez az antológia nem tartozik az ismert vagy népszerű könyvek közé. Gáspár Péter néha kicsit túl terjengősen ír le jeleneteket, még nem forrt ki igazán a stílusa. Nem is tudom, mi fogott meg annyira ebben a könyvben, de azóta is elolvasom időnként újra és újra.
Jah igen, ebben tűnik fel a kedvenc ynevi karakterem (a Vadkant is háttérbe szorító): Syrn Chyassar, a renegát Iker, az árnymágia (Quarst) beavatottja. 

A borítónak semmi köze a regényhez. Nem mondom, hogy bárkinek ajánlom, én szeretem.

Margaret Weis és Tracy Hickman: A Sárkánydárda Krónikák
Míg a korábbi sorozatokból kiválasztottam a nyitó kötetett, ez a hármas (Az Őszi Alkony Sárkányai, A Téli Éj Sárkányai és a Tavaszi Hajnal Sárkányai) nem bontható meg külön, egyik sem jobb a másiknál és együtt adnak élményt.
Ennél ADnD-sebb regény nincs. Akárcsak a Káosz Szavánál, itt is jó értelemben hallom a kockacsörgést. A történetből komplett kalandmodul megasorozat készült, melyekről Tyr elképesztően részletes és minőségi ismerető sorozatot szentelt a blogjában. Ezt bátran ajánlom bárkinek.
Egy baráti társaság szétszéled öt évre, hogy a saját dolguknak tudjanak utánajárni. Tanis, az identitás zavaros félelf, Kova, a morgós, de aranyszívű, vén törpe, Tasslehoff Fúróláb, a cserfes, kleptomán és a félelmet szó szerint nem ismerő surranó (a félszerzet helyi megfelelője, jelentősen átalakítva), az ősi, ma már kegyvesztett lovagrend elveit követő Fényeskardú Sturm és a testvérek: Kitiara, a szabadszájú és szabad erkölcsű zsoldoslány, Caramon, a bivalyerejű harcos és Raistlin, a beteges, de félelmetes erőkkel bíró varázsló. Mikor újra összegyűlnek, Kitiara (a félelf szerelme) nem jön el, Raistlin arca bronzszínűvé vált és pupillája homokóra alakúvá torzult, Tanis szakállat növesztett, hogy elrejtse elf vonásait, és a többiek is sokat változtak. Aztán mire észbekapnak, az ősi, jóságos istenek érdekében versenyfutnak a gonosz Takhisissel, az Sötétség Királynőjével. 
A nyelvezet és a stílus talán kicsit régies mai szemmel, de összességében egy nagyon szórakoztató trilógia, amit bátran ajánlok azoknak, akik csak ismerkednek a fantasy műfajával. 
Ebben a sztoriban jelenik meg Lord Soth, aki voltaképpen Darth Vader fantasy megfelelője. Egy valaha dicső lovag, aki szerelmi féltésből a gonosz martaléka lesz, szupermenő lidérclovagként gyötri a védteleneket és örökké kínozza a múltban elkövetett rémségeinek emléke. 
Készült Az Őszi Alkony Sárkányaiból egy nagyon gyengén megvalósított animációs film. Sajnos nem tudom ajánlani. 

Ez az eredeti borító. Később kiadták más borítóval is, de az nem jött be.

Dale Avery: A Renegát
Ahogy fent említettem, A Renegát a másik kedvenc MAGUS könyvem. Nyulászi Zsolt, Ynev egyik alkotójának egyetlen Yneven játszódó könyve. Nyúl egészen más irányba akarta vinni Ynevet, és (személyes vélemény) sajnos nem az ő iránya érvényesült, így Dél-Ynev megálmodója elhagyta a Valhalla páholyt, és Ynevet is.
Ez a regény nem csak MAGUS könyvként jó, de szerintem világszinvonalú alkotás.
Krán, a rettegett, inhumán ország, a gonoszság földje egy elit ügynököt bocsájt egy dzsad emír szolgálatába, hogy kiképezze annak testőrségét. Az ügynöknek nincs neve, csak Messorként említik, mely a klánjában betöltött pozíciója. 
Közben Pyarron, az emberiség egyik fontos bástyája egy tikosügynök párost küld az emírségbe, hogy kiderítsék, mire készül az uralkodója. 
A pyarroniak és a kráni egyaránt rájönnek, hogy az emír egy ősi nép gonosz szörnyistenével, a rettegett Amhe-Ramunnal és annak kegyetlen híveivel szövetkeztek, hogy a manifesztálódott entitás innen indíthassa el a világ leigázását.
Bár ellenséges országból jöttek, a kráni Messor és pyarron ügynökei, a bizalmatlan Ascyra és a gorvikból elmenekült Vierre össze kell fogjanak egy olyan fenyegetés ellen, amelynek gonoszsága túlmutat Krán sötét bércein is...
Nyúl értelmezésében Krán egy gonosz varázslóállam volt, míg a modern irodalmi Krán sokkalta embertelenebb, sokkal Lovecraftibb. Nekem ez a fajta megközelítés a szimpatikusabb.
Nyúl stílusa egészen más, mint a későbbi MAGUS regényeké. Sokak szerint (szerintem is) ez a legjobb M* regény, de ez persze ízlés dolga. Mindenesetre valódi, kihagyhatatlan klasszikus.

Én ezzel a borítóval találkoztam vele, de őszintén szólva szerintem egyik borító se lett igazán jó. 

Christopher Paolini: Örökség ciklus (az Eragon sorozat)
Megint nem tudok egy könyvet kiemelni, mivel nagyon összeálló sztoriról beszélünk. A hardcore fantasy rajongók körében sosem volt népszerű, de én nagyon szeretem ezt a sorozatot (Eragon, Az Elsőszülött, Brisingir, Örökség).
Eragon egy békés kis faluban éli mondhatni unalmas életét. Egyik nap vadászat közben ráakad egy különös kőre, amelyről kiderült, hogy egy sárkánytojás (bár a sárkányok már évszázadok óta kihaltak). A tojásból kikel a fióka, aki lelkileg összefor a fiúval. Sajnos a rettegett és halhatatlan zsarnok, Galbatorix mindenáron meg akarja szerezni a tojást (és Eragont), ezért a fiúnak egy bohókás vénemberrel az oldalán menekülnie kell, hogy végül ő váljon a reménnyé a félisteni király elleni harcban.
Érdekesség, hogy Paoilini az első könyvet 17 évesen fejezte be, és ez néha (tegyük szívünkre a kezünket) látszik rajta. Tippre nagy hatást gyakorolt rá a Sárkánydárda trilógia, a Star Wars világa, a Gyűrűk Ura univerzuma, és a vége felé a Harry Potter (és gondolom tucatnyi más, általam nem ismert mű). A világ, a sztori, mind-mind ismert (mondhatni klissés) elemekből áll össze... méghozzá baromi jól!
Az író remekül bánik ezekkel a bejáratott elemekkel. Teljesen lendületesen, egyedi ízzel megfűszerezve tudja tállalni a gőgös elfek, a konok törpék, és a hasonlókat is. De vannak itt démonokkal lepaktáló boszorkánymesterek (Árnyak), törpe orgyilkos klán, ateista elfek, emberré változni képes macskák, stb. A mágia különösen érdekes: az alapja, hogy az ősnyelven (a tündék anyanyelvén) nem lehet hazudni. Ha mágiával telitjük meg a kimondott szavakat, azok valóra vállnak. Ha olyat mondunk azonban ami meghaladja erőnket (pl. egy lezúduló lavinára ráparancsolunk, hogy "állj meg!"), akkor éppen úgy járunk, mint ha fizikális erővel akarnánk megállítani, azaz simán belehalunk. Itt jönnek a remek szófordulatok, pl. a "törjön ki a nyakad" helyett a "szorítódjon el a nyaki ütőered" jellegű energiatakarékos mágikus harc.
Az író együtt fejlődik Eragonnal, a 4. könyv stílusa sokkal kiforrottabb, szórakoztatóbb. A könyvből készült mozifilm arra jó volt, hogy kedvet kapjak elolvasni az egyébként igen vaskos könyvet, másra nem...

Ez a kiadás van meg nekem, de az új kiadás borítója kivételesen jobb :) De ez is szép.

George R.R. Martin: A Trónok Harca
Nem, én nem helytelenül írtam, pontosan tudom, hogy a Tűz és Jég dalai ciklus a hivatalos elnevezése a sorozatnak, és az ismert Game of Thrones az első könyvet jelöli. Én tudatosan az első könyvet emelem most ki, mindamellett, hogy mesterműnek tekintem a többi részt is (Trónok Harca, Királyok Csatája, Kardok Vihara, Varjak Lakomája, Sárkányok Tánca és készülőben a The Winds of Winter és a A Dream of Spring).
John Arryn, Robert Baratheon király segítóje meghalt. A király gyerekkori barátjához, a fagyos északot uraló Eddard Starkhoz látogat és kéri fel segítőjéül. Fiatalon együtt vezettek sikeres lázadást az Őrült király, II. Aerys Targaryen ellen, így benne maradéktalanul megbízik. Eddard a fővárosba utazik, és egy viperafészekben találja magát, ahol kétségbeesetten próbál az intrikák hálójában eligazodni, hogy segítségére legyen Robertnek. Közben az óceán túlfelén a régi királyi ház leszármazottja, Viserys Targaryen eladja a húgát, Daneryst egy nomád lovasúrnak, a félelmetes Khal Drogonak, egy hódító seregért cserébe... 
A sorozat fényében kell bemutatni, miről szól a könyv? Az első évad szinte teljesen pontos adaptáció.
Na, ez a könyv(sorozat) rendesen bemutatja, hogyan kell részletes világot alkotni. Kicsit talán túlzóan megalomán módon is teszi, hiszen a nagy nemesi család vazallus családjának másodunokahúga házasságából származó gyermek trónutódlási együtthatóját vetjük össze egy másik nagy nemesi család vazallus családjának negyedik leánygyermekével köttetett házassága esetén, nem könnyű megtartani a fonalat. De Martin megtette, és végig nagyon biztos kézzel vezeti az olvasót. Azért a névjegyzék a végén hasznos, főleg az elején.
Sajnos Martint elkapta a megalománia, és a történetet olyan szinten elnyújtotta, hogy a vége fele kifulladni látszódott... és ezt az író is érzékelte, mert nem sieti el (73 éves kora ellenére) a befejezést. Ellenben foglalkozik minden mással, pl. a Targaryen család 300 évvel ezelőtt kezdődő történetével.
A másik, ami mellett nem tudok szótlanul elmenni, az a tömény szexcentrikusság. Itt a nemierőszak a jobbik lehetőség, mert néhány szereplő olyan beteges és perverz, hogy (bár nem vagyok mimózia lelkű), a gyomrom fordult fel. De az első könyv még egészen visszafogott, és éppen olyan kemény így is.

Az érdemei elvitathatatlanok.

Peter V. Brett: A Rovásember
A Démon ciklus egy nagyon új fantasy sorozat (A Rovásember, A Sivatag Lándzsája, Napháború, Koponyatrón és a még nem lefordított The Core), mely jól keveri a horrort, a misztikumot és a tudományos elemeket is. 
Arlen egy félreeső kis faluhoz tartozó tanyán él, és lelkében a messzeségbe vágyódik. Túl messzire azonban nem távolodhat el otthonról, mert éjszaka rettenetes démonok, a magúrok tőrnek a felszínre és felfalnak mindent és mindenkit, akit a rovásokon kívül találnak. Egykor voltak ellenük harci rovások, de azok korokkal ezelőtt elvesztek. Lesha, a falujának szépe csalódik udvarlójában, mikor az elterjeszti, hogy házasság előtt lefeküdtek és a falu vén javasasszonyához áll tanoncnak. Rojer kisfiúként veszíti el a szüleit egy magúrtámadás során, és a helyi herceg hínöke neveli fel. A távoli Kráziában egy Ahman nevű fiú alig várja, hogy harcossá válhasson, aki magúrokat öl, míg barátja,  a kövér Abban szíve szerint kimaradna ebből...
Évekkel később feltűnik egy misztikus alak, a Rovásember, akinek a testét harco rovások borítják és puszta kézzel végez a magúrokkal, akiket korábban fegyver sem sebzett meg.
Ez a könyvsorozat nagyon magával ragadó. Közel sem olyan kidolgozott, mint Martin könyvei, a világban több fehér folt is található, amelyeket nem töltött meg az író tartalommal, és a történelem sincs igazán részletesen kidolgozva. És ez a legkevésbé sem baj, én legalábbis nem éreztem gondnak.
Nagyon hasonló eszközökkel dolgozik, mint a Tűz és Jég dalai ciklus, de sokkal finomabban, sokkal kevésbé durván adja elő. Van itt intrika, akció, szerelmi szál, szexualitás, stb. Miközben éjelente a magúrok, nappal az emberek ártanak egymásnak. Krázia, a siavatgi állam pl. egy brutális kasztrendszerre épül, amelyben csak a harcosoknak, a papoknak és boszorkányos képességű papnőknek vannak jogaik, a nők 90%-a és az egyszerű iparosok, kereskedők, munkások élete egy tevét sem ér.
Sajos se nem ismert, se nem népszerű könyvek ezek itthon. Egy jó netflixes sorozat tutira beemelné a Trónok harca vagy a Vaják szintjére, de attól tartok, erre várnunk kell egy ideig. 

Szeretem, ha egy borító visszaadja a regény egyik pillanatát. Ez olyan.

Rengeteg fantasy könyvet szeretek még, de ezek a kedvenceim, ezek formálták leginkább a szerepjátékhoz való kapcsolatomat is. Van köztük modern és ősrégi. 

A vigaszdíjasok:
A listáról éppen lecsúsztak Wayne Chapman Garmacor történetei, mert a karaktert nagyon szeretem, de az író stílusa kevésbé jön be nekem. Ugyanígy lemaradt a Ravenloft két rémalakjának, Sthrad von Zarovichnak és a fent említett Lord Sothnak a saját történetei (és ezeknek van közös is!), mert bár jók, de nem tettek rám maradandó hatást. Az Öt Gyűrű Legendája sorozat fantasy japán regényei szintén nem sokkal csúsztak le, viszont a távolkelet ritka célpontjai a játékaimnak, így túl sokat nem változtattak a szerepjátékos életemen. 

Amik talán meglepőek, hogy nem is merültek fel:
Az, hogy mi mennyire fontos elem a fantasy irodalomban, nem volt szempont ennél a bejegyzésnél, hiszen ez saját gyüjtésem. J.R.R Tolkien Gyűrűk Ura trilógiája hiába mérfőldkő a fantasy irodalmában, nem sarkalt szerepjátékra. Wayne Chapman Tier nan Gorduin történetei és Raul Renier Pokolja hiába a MAGUS irodalom alapkövei, nem tetszettek eléggé. Glen Coock Fekete Serege akár ide is férhetne, de nem olvastam (egyelőre), így nem volt itt helye. És sajnos Andrzej Sapkowski Vajákja sem fért fel, mivel amennyire szeretem a filmsorozatot, annyira nem jött be a könyv. 

És nektek mely könyvek voltak a leginspirálóbb fantasy könyveitek?