2020.09.11-én indult jelen formájában a Démonok és Sárkányok blog. Viszonylag sok írás született azóta, bár egy része nem publikus (azok egy hombrew világ leírásait tartalmazzák, de nem érzem őket elég erősnek a nyilvánossághoz. Igény esetén közzéteszem szívesen.)

Bár kevés bejegyzésemet publikáltam nyilvános helyeken (bár volt ami az lfg-n megjelent másodközlésben, és erre egyébként baromira büszke vagyok, annak ellenére, hogy volt ismerősöm, akit annyira megsértettem vele, hogy letiltott a közösségi médiában), valamekkora ismertségre azért szert tettem az írásaim révén, illetve elkezdtem aktívabban véleményt formálni a különböző szerepjáték csoportokban. Ennek az útnak a vége pedig az lett, hogy lehetőséget kaptam részt venni a Kockák és Sárkányok Youtube csatorna 2022.05.21-én tartott mesélői workshopján. Ráadásul (bár már a megkeresést is megtiszteltetésnek vettem) felkérést kaptam arra is, hogy a "Saját világ készítése" témakör kerekasztal beszélgetésének egyik résztvevőjeként legyek ott.

Mivel az alkalomról lesznek videófelvételek, a bejegyzést később frissíteni fogom. Képeket sajnos nem készítettem, így most azok nem lesznek. Továbbá nem hiteles krónikásként kívánok beszámolni az eseményekről, hanem az érzelmi oldalát próbálom megfogni, így előre is elnézést, ha ez az írás csapongó lesz. 

Miközben ott ültem egy asztalnál egy nagy nézősereg előtt, olyan emblematikus figurákkal, mint Premier, akit én főleg az lfg fórumjairól ismertem, és elképesztő rutinja van a mesélésben, és talán a legjobb kommunikációs érzékkel rendelkezett közöttünk (sajnos nem tudok róla, hogy publikált volna tartalmakat a világhálóra), Thanatos, aki a Taverna youtube csatornán volt a D&D játékok kalandmestere egy időben, vagy  Tyr (a Kavicsok a Margón blog alkotója, aki sok kellemes percet okozott a Dragonlance kalandmoduljait bemutató írásaival, egyébként szerepjáték mellett metál zenei albumokról is ír), kicsit elgondolkodtam, hogy én mit keresek itt?

Nos, szerencsére ez csak nekem jutott eszembe, mindenki elég természetesnek vette, hogy ott a helyem. Külön élmény volt, hogy a Démonok és Sárkányok, illetve a Lemúria blog említésére többen is értőn bólogattak.

Mint fentebb írtam, én a "Saját világ készítése" szekcióba kerültem bele, de volt még "Kampánytervezés", "Vadonbéli kalandozások" és "Modul írás" is a témák között. A visszajelzések alapján jó dolgokat mondtam az asztalnál, ami nagyon szívderítő volt.

De ami a lényeg
Mostanában sokszor kerültem abba a kellemetlen helyzetbe, hogy egyszerűen nem tudok (de legalábbis nem olyan mélységben) beszélgetni a hobbimról, amennyire szeretnék. És ráébredtem, hogy ennek az oka, hogy egyetlen tényleges mesélő van rajtam kívül a közvetlen baráti körömben. (Van aki mesél még kampányt, de ő is inkább játékos.) Magam sem gondoltam, hogy ez fontos, de bizony nagyon fontos. A mesélő, mint kategória persze nem egy homogén tömb, de vannak bizonyos közös vonások, amik szinte minden kalandmesterre igazak (én legalábbis nem tudok kivételt írni).

1. szeretjük a figyelmet.
A legtöbb mesélőben van egy nagy adag exhibicionizmus. Mivel egy nagyobb társaságban kell sokkal többet beszélnünk mint másoknak, miközben mindenki minket néz, enélkül nehéz lenne.

2. alaposan belemélyedünk a hobbi mélységeibe.
Legalábbis aki sok éven át mesél, nem engedheti meg magának azt a luxust, ami a játékosoknak a rendelkezésére áll, miszerint kb. tudja a szabályokat, a lényeg az aktuális karaktere. Persze nem viszi el az rpg rendőrség, ha mesélőként nem érdeklik a részletek, de ez valahogy kialakul a legtöbb esetben. Az elején persze nem, senki sem a rendszerek nagy ismerőjének születik. De a hétről hétre történő felkészülés (enélkül senki sem marad meg a mesélő szerepében hosszú évekig) miatt rendre jobban ismerik a rendszert, mint aki csak játszik, de sosem mesél. És mivel ezt szívesen is csinálja, jó érzés mélységeibe belemenni olyan izgalmas témákba, mint a mágia rendszerek kisebb-nagyobb módosítása, különleges szörnyek, frappáns világépítési technikák, stb. 
Legalábbis nekünk.

Szóval, mint fentebb írtam, nekem nagyon kevés (egy) ember van a közvetlen környezetemben, akivel tudok szerepjáték elméletezni. Persze a feleségem (aki nekem múzsám is) ebben is szívesen segít. Vagyis, segítene. Mert meghallgatni bármikor meghallgat, de kb. annyit tud hozzáfűzni, mint én, mikor ő mesél a saját munkájában történtekről (ápolónő egyébként, és sok olyan dologgal találkozik, amihez hozzászólni nem sokat tudok). 

Na de itt volt a workshop!
És ez engem elképesztően feltöltött energiával! Sok, szerepjátékot szerető és értő ember! Élő legendák, akikkel ezelőtt még sosem találkoztam. Olyan alakok, akik teljesen mértékben átformálták a szerepjátékhoz való hozzáállásomat. Akiktől közel 20 évnyi mesélés után is rengeteget tanultam. És akik tök normális emberek. Mert mindenki megszólítható, mindenkivel lehet pár szót váltani, egy jót beszélgetni. Nem volt erőltetett, a téma adta magát. És a tudat, hogy egy vagyok közülük... ez konkrétan csodálatos volt.

Én nagyon könnyen váltok fanboy üzemmódba. Nagyon könnyen tudok rajongani. Most azért is visszafogtam magam, és azért is egyenrangú félként szólítottam meg embereket (akik egyébként abszolút így is álltak hozzám, voltak akik engem szólítottak meg. Szerintem jót mosolyogtak volna, ha rájönnek, milyen nehéz volt nem rajongóként jelen lenni :D).

Mindig félek felsorolni neveket, mert rettegek, hogy valakit kihagyok. De annyi emberrel találkoztam végre élőben, akiket a neten már végül is ismertem valamennyire, hogy nincs szívem senkit sem megemlíteni (ezt már fent elbuktam). Akinek van nickneve, annál azt használom, de van akinek csak a valódi nevét tudom feltüntetni. 

Próbálok kronológiai sorrendben haladni: Rögtön a belépéskor belebotlottam Simó Lászlóba, akivel a magyar D&D 5. kiadásáért harcoltunk vállvetve az interneten.
Lelkes képviselője volt a #releasethehungarian5ephb mozgalomnak. Vele az esemény végén is jót beszélgettünk nagyon sok témáról.

Nem sokkal később Kildar jött velem szembe, akin látszott, hogy ismerős vagyok neki, de nem tud hova tenni, így gyorsan bemutatkoztam. Bár mint fentebb írtam, igyekeztem visszafogni a fanboyságom, Itt nem volt könnyű dolgom, mert a csatornája volt az egyik, amelyik egészen átformálta a szerepjátékhoz való hozzáállásomat. Egyszer valamilyen találkozón remélem tudok majd játszani nála.  

Végre találkoztunk élőben Dinnyés Gergellyel, akivel már két videóban is szerepeltem közösen a Kockák és Sárkányokon. Ő pont olyan jófej és lelkes, amilyennek a csatornán is látszik.

Utána érkezett Premier (lásd fent), majd Tauer Gergely, akit az OSR közösségből ismertem, és megosztott velünk egy olyan frappáns világépítési technikát, amit valamilyen formában muszáj lesz adoptálnom. (Nem megyek bele részletekbe, de közösségileg építik a világot a játékosok, viszont a mesélő önti végső formába. Ha lesz rá saját rendszerem, megosztom a blogon. Egyébként Premier is mutatott egy frappáns, kockákkal működő random világépítési módszert, amit szintén magamévá akarok tenni a saját szám íze szerint.) 

Hamarosan  Nocturna kocogtatta meg a hátam, akinek a Heimurinnt köszönhetem. Na, itt nem is titkoltam a leleksedésemet, főleg a végén lévő kötetlen beszélgetés során beszélgettünk sokat. Promóztam a Heimurinnt ahol csak tudtam, nagyon remélem, hogy páran kipróbálják. Rengeteget beszélgettünk, eléggé jól megtaláltuk a közös hangot, és remélem (ha a logisztikai akadályokat leküzdjük) lesz lehetőségem mesélni neki a világán, illetve játszani nála, mert nagyon szeretném az alkotó szemén át látni ezt a játékot. 

Még a hivatalos rész előtt sikerült köszönni Narmornak, aki a Kazamaták és Kompániák egyik alkotója, és a magyar OSR megkerülhetetlen alakja, továbbá az egyetlen, akivel korábban találkoztam már személyesen is. 

Tyr-rel (lásd fent) később is sokat beszélgettem, ő volt az egyik olyan résztvevő, akivel különösen egy húron pendültem, bár ez már korábbi, messengeres beszélgetésünkből is kiderült. Nagyon profin vezette a mi témánkat, a mi csapatunk volt talán az egyetlen, ami a témája végére is ért. 

Nagy örömömre végre találkoztam személyesen elGaborral, aki nélkül jó eséllyel ma nem szerepjátékoznék. Ő írta (több más kiadvány mellett) a Kard és Mágiát, amely olyan új és friss lendületet adott (minden oldschool szellemisége ellenére, vagy pont azért), amely azóta is kitart. Én (mások lebecsülése nélkül) Gábort tartom a magyar szerepjáték egyik (ha nem A) legfontosabb alakjának napjainkban. A 90-es években kialakult "antitáp-nyomorpornó-hosszúelőtörténet-mindenakarakterhiteleskijátszása" mentalitásával szembe menő hozzáállása a játékhoz teljesen átalakította a szemléletemet. Igen, ő a másik, aki teljesen átformált.

Nagy élmény volt látni Chommyt (és persze szót váltani vele), aki a Kishar Elveszett Völgyét alkotta meg. Nekem az egyik (ha nem A) kedvenc Kard és Mágia kalandom. Külön érdekesség, hogy a Kishar iránti szeretetünk volt az a közös pont, ami miatt megismerkedtünk Dinnyés Gergővel. 

Volt szerencsém végre élőben is látni Borbély Ádámot, a Mágustorony csatorna vezetőjét, aki elsősorban "craftingolással", azaz szerepjátékhoz is használható tereptárgyak és figurák készítésével foglalkozik, de néha szerepjáték elméleti dolgokat is megoszt, ezt az írásomat pl. ő inspirálta. 

Szót váltottam még Glowface-el, aki egyszer még régen mesélt nekünk a Hősök Hajnala rendezvénysorozat A Rubin Csillag Éjszakája eseményén. Az akkor nekem egy nagyon idegen dolog volt, hogy ne a baráti közösségemben játszak, de vele igen nagy szerencsém volt, mert nem csak jól mesélt, de figyelembe vette a gyakorlatlanságomat (gyakorlatlanságunkat) is. 

Külön öröm volt találkozni a feleségem kedvenc szerepjátékos hírességének, Fifinek (aki Kildar videóiban rendszeresen felbukkanó beszélő plüss szurikáta) a magyar hangjával, OlvaZsófival, aki egy könyves csatornát üzemeltet a Youtube-on. Mivel a feleségem kifejezetten kedveli Fifit, így a nevében fankodtam kicsit. 

Megismerkedtem Mészáros Gyulával is, akivel csak pár szót váltottam, de csoportokban többször "találkoztunk" már. 

Végül, akivel csak a legvégén tudtam kicsit beszélgetni, Gebei Sándor, aki a Kazamaták és Kompániák másik alkotója. Sajnálom, hogy tényleg csak pár szót tudtunk váltani, mert már mentem haza.

Jaj, remélem tényleg senkit sem hagytam ki... ha valakit igen, nyugodtan pirítson rám! 

Meglehetősen sokakkal találkoztam még, de velük ténylegesen beszélgettem is. A legtöbben ismerték is egymást, de ennek ellenére nem volt kívülálló érzésem. A légkör nagyon barátságos volt, és mint említettem, füstölgött a kreatív energiáktól. A legnagyobb gondom az volt, hogy ennél még sokkal többet szerettem volna beszélgetni, csak várt haza a család :) Ha valahogy az ebédelést közösségi élménnyé lehetne varázsolni (kb. mindenki máshol evett), az nagyot dobna a dolgon :) 

Ha a jövőben lehetőségem lesz elmenni ilyenre, biztosan megteszem. 
Elmondhatatlan élmény volt, hogy milyen kreatív volt a közeg. És nem kevés dolgot kaptam, amit biztosan fogok tudni hasznosítani otthoni meséléseimben is! Sőt, azt hiszem, ideje rávennem magam, hogy elmenjek (legalább az offline tartott) találkozókra. Ha csak feleannyi lendületet adnak, mint ez a mostani, akkor minden percet megérnek!