Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sokszor járok úgy, hogy olvasgatok egy szörnygyűjteményt, és mire észbekapok, már tervezem is a kalandot gyakorlatilag azért, hogy ezt a szörnyet bemeséljem.

A különböző (általában fantasy, de van más zsánerben is példa rá) szerepjátékokban rémségek százaival találkozhatunk. Megjelennek a mi világunk mitológiáinak lényei, mint a kentaúrok, mantikorok, főnixek, stb. Vannak Tolkien örökségéből ránk maradtak, mint az orkok. Találkozhatunk általános vadállatokkal és azok különleges változataival, mint az óriásdarázs, vagy a teljesen hagyományos oroszlán. Vannak visszatérő fantasy elemek, mint pl. az élőholtak, démonok, stb. És persze vannak világspecifikus lények is, mint a ynevi iblogh, a krynni sárkányfatty, vagy az alagaesiai váltott macskák (ötös annak, aki google nélkül megmondja, melyik könyvsorozat világa ez utóbbi).

Most a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhány szívemnek kedves szörnyet, amit mindig örömmel mesélek be, vagy nagy örömmel mesélnék be, ha lenne rá lehetőségem.

Az élőholt légiók mindig menők!

Alakváltó
A Terminátor 2 T100-ese óta rajongok az alakváltókért.
Alakváltó lényből sokféle van és szinte mindig gonoszok. Akár a cherubioni ghirdekre, akár a ynevi zauderekre, akár a D&D-ben feltünő doppelgangerekre, akár Titán alakváltóira gondolunk, közös pont, hogy képességeik segítségével felveszik társadalmak prominens személyeinek alakjait, majd káoszt és pusztulást hoznak az adott népre.

Ennél azt hiszem, nem is kell jobb "fegyver" egy mesélő kezébe. Az alakváltó jó eszköz lehet, hogy a különutat járó (és azalatt rosszul járó) játékosunk karakterének helyébe illesszünk egy ilyen lényt. Én személy szerint nem az a fajta mesélő vagyok, aki szereti kiírtani a partit, ezért amikor ilyen történt, mindig reméltem, hogy kiszúrják és végeznek a bestiával (nem is öltem meg a lemásolt karaktert, csak elfogattam a gonoszokkal, így az megmenthető volt később). Külön feszültség, hogy ha találkozott a csapat egy alakváltóval, megbíznak-e a továbbiakban külön utas társaikban? És a szemelől tévesztett NJK-ban? 
Félreértés ne essék, ezzel nem a külön úton járó karaktereket akarom büntetni (ellenzem a játékosok "nevelését"), csak rá akarok világítani arra, hogy egy alakváltó remek lehetőség és kiváló feszültség forrás.

A másik alfajuk, a tárgyak alakját felvevő alakváltók, mint a mimic vagy az umich. Ezeket is roppantúl kedvelem, mert a hős (és általában kapzsi) kalandozó önként és mosolyogva rohan a vágóhídra. Ezek általában alacsony-közép szintű ellenfelek, viszont az első körben szinte mindig meglepetésből támadnak. A kincsesláda, az ajtó, a karosszék... mibe bízhat az ember? A varázstornyok kifosztása is izgalmasabb, ha a varázsló hálószobájának ajtaja képes felfalni a merénylőket :)

 Ki kopog? Most visszakapod!

Sárkány
A sárkányokat sosem unom meg.
Én magam mindig az intelligens, beszélő, sok esetben varázsló, alakváltásra (pl. emberi alak felvételére) képes, óriási szörnyeteget értem sárkány alatt. Van valami fennséges egy több tonnás, pikelyes, tüzet (savat, jeget, villámot, stb.) lehelő lényben.

A sárkányok kiváló főgonoszok (mivel képességeikkel teljes településeket söpörhetnek el ha erre szottyan kedvük), megbízók (akár szép szóval, akár zsarolás árán), akadályok (a Tűzhegy Varázslója című klasszikus lapozgatós könyvben a gonosz varázsló egyik őre egy óriási vörös sárkány). 

Megfigyelésem szerint sok mesélő nem nagyon használ sárkányokat, pusztán azok rendszertől függetlenül gigászi erejük miatt. Persze lehet sárkányfiókákat bemesélni, de az nem az igazi. Én nem vagyok ennyira figyelmes, talán mert egy régi mesélőm kifejezett rajongója volt a sárkányoknak, így viszonylag sokkal találkoztam játékosként, és megtapasztaltam, hogy nem feltétlen jelent instant csapathalált.

A sárkányok menők. Pont.

Beholder
Szemzsarnok, Szemlélő, és ki tudja milyen fordításokkal akarták megragadni a lényegét? 
A beholder egy gonosz, lebegő szemgolyó, sok-sok csáppal, amin szintén szemek vannak. A szemeiből mindenféle, különböző hatású sugarat tud kilőni. Meg van egy hegyes fogakkal teli szája is.

Sosem meséltem beholdert. De ez csak idő kérdése, mert évek óta szemezek vele, csak sosem sikerült olyan mesét írnom, amibe beleillene. 

A D&D 5. kiadásának Monster Manualjának borítója szépen bemutatja, milyen hatású lény egy beholder.

Vámpír
Az ördögi Sthrad, a MAGUS Királyvámpírja ("puszta tekintetükkel képesek szétzúzni a távoltartásukra felemelt tükröt"), a Vampire vértestvérei, vagy a Kések az Éjben vámpírjai, stb. mind-mind nagyon menők. 
A klasszikus Drakula történetből alaposan kinőttek a vámpírok. Bár sokdologban megegyeznek (vér iránti vágy, elpusztul a naptól, stb.), sok mindenben eltérnek (a karó megöli/lebénítja, a szent szimbólum hat rá, vagy nem, vagy csak bizonyos feltételek mellett, stb.

Én magam szeretem vámpírt mesélni, mert más okból, de ugyanazt tudják nyújtani, mint a sárkányok. Nehéz őket elpusztítani, stílusosak, intelligensek, mi kell még?

Örök kedvenc vámpírom, Strahd von Zarovich, Barovia ura.

Agyszívók
A Káosz Szíve óta nagyon bejönnek az agyszívók, mindezt úgy, hogy kiráz tőlük a hideg.
Egyik saját világomban ezek a lények a nagy Chtulhu ivadékai voltak, szóval készségesen elszakadok a Forgotten Realms kánontól :) 

Pár dolog visszatérő elem, ha agyszívót mesélek: mindig elképesztően udvarias, már-már szimpatikus lényként jeéenítem meg, kifogástalan modorral. És mindig nagyon gonoszak. No, és persze szeretnek agyat enni. És ha velük alkudozik az ember, nos, abba az alkuba agyak is szerepelni fognak.

Hm... mindig érdekelt, vajon technikailag hogyan esznek, de inkább sosem gondoltam bele... 

Sok mindent szeretek még mesélni. Bírok minden élőholtat, a bagabúkat (fordítás fóbiásoknak: bugbeareket), és ki tudja még mi mindent, de a fent felsorolt pár példa a személyes kedvenceim közé tartoznak.

Nektek van kedvenc szörnyetek?