Visszatérő szempont a Roll Playeren, hogy ajánljanak-e egy rendszer kezdő mesélőnek? A témát érintette Kildar is a Miért nem merünk nekiállni mesélni? című videójában. Én kicsit más szempontból vizsgálva a kérdést, azt próbálom kitalálni, milyen az a rendszer, amivel érdemes elkezdeni mesélni? 

Nagyon fontosnak gondolom leszögezni, hogy valójában bármilyen szerepjátékkal el lehet kezdeni mesélni. Én MAGUS-sal kezdtem, ami ha már szabálynehéz, legalább lore nehéz is, így tökéletesen alkalmatlan kezdő mesélőnek. Ennek ellenére rajtam kívül több EZREN ezzel a játékkal vágtak bele a hobbiba. Most konkrétan azt tekintem kezdő mesélő barát rendszernek, ami ad valamilyen támogatást is a kezdőnek. A legjobb rendszerek ilyen téren azok, amiknél elég elolvasni a könyvet, hogy mesélni tudd, meg se kell nézned hozzá egy játékalkalmat, de ez sokszor inkább a lelkes mesélő eredménye, nem a szabálykönyvé.

A másik tételmondatom: nem létezik egyszerű szerepjáték. Ez egy gyakorlott játékosok által terjesztett mítosz, ami abból fakad, hogy számunkra mi egyszerű. Egy teljesen laikus számára még az egyszerűbb játékok is nehezebbek, mint a bonyolultabb társasok. (A mini rpg-k kivételek)

Mit számított akkor, szabálykönnyű-e egy játék? 

De akkor mégis milyen rendszereket ajánlanék én?
Első lépésként azt mondanám, hogy amit ismer. Alapvetően van egy elvárás, hogy a mesélő ismerje a legjobban a játék szabályait, ami kezdő mesélő esetén csak akkor lehetséges, ha az adott játék mindenkinek új, még senki sem játszotta a társaságból. Ha van szerepjáték tapasztalata, akkor érdemes azt kiválasztani, amivel már játszott, mert ő maga fog magabiztosabban mozogni benne. A másik a fent vázolt lehetőség, hogy senki se ismerje, és akkor nem számít mennyire magabiztos, nem fogja senki kijavítani, vagy rosszabb esetben kioktatni.

//Ide kapcsolódóan egy személyes megjegyzés: én nagyon szeretem a D&D 5. kiadását, de ha mesélem, mindig különösen izgulok, mivel szinte mindig van aki nálam jobban ismeri a szabályokat és lehetőségeket. A sok éves mesélői rutinommal át tudom hidalni ezt a gátat magamban, és nem is szokott látszani rajtam, de mindig külön stresszforrás mesélni. Szóval, kedves kezdő mesélők: nyugi, én megértelek. De ahogy engem sem oktatott még ki soha senki, titeket se fog. Csak válogassátok meg, kivel ültök le játszani, és olyat válasszatok, aki nem keresi az alkalmat, hogy leoltson. Én pl. nagyon kényes vagyok arra, kivel ülök le szívesen.// 

Axióma: nem feltétlenül ugyanaz a rendszer tekinthető kezdőbarátnak mesélői és játékosi oldalról.
Olyan logikusnak tűnik, hogy valami egyszerű, könnyed rendszer válasszunk, csakhogy a fent említett Kildar videóban (02:07-nél kezdődően) elhangzik erről egy nagyon jó gondolat, melynek a lényege: sok szabálykönnyű rendszer azért tud annyira egyszerűen működni, mert feltételez egy gyakorlott mesélőt.

Én még annyival kiegészíteném, hogy minél kevesebb mindent szabályoz le a játék, annál könnyebb ugyan fejben tartani amiket igen, de annál többször kell saját megoldást alkalmaznunk a nem várt fordulatoknál.

Míg játékosi oldalról nagy könnyebbség, hogy csak pár dolgot kell megérteni, megtanulni, alkalmazni, addig a mesélő részéről külön munka, hogy a teljes világ működését lefedje a szűkös eszköztárával. 

Ettől függetlenül túl bonyolult se legyen a rendszer.
Egy kezdő mesélőnek általában elég komoly kihívás önmagában az, hogy millió dologra kell figyelni, döntéseket kell hozni, ha játszott is korábban, most sokkal több karaktert kell mozgasson, és kellene valami sztorit is produkálnia. Vagy legalábbis kihívásokat. Ráadásul be kell lőni az ellenfelek erőszintjét, mert ha lemészárolják a karaktereket pár kör alatt, az se jó, de ha könnyedén átgyalogolnak az izgalmasnak szánt kihíváson, az sem.
Ezek mellé még fejben tartani millió és kettő szabályt, nagy feladat lehet, ha alapból nem keni-vágja játékosként a szabályokat, de ha igen, még úgy is szüksége lehet olyan részletekre, amiket korábban sosem használt. 

De milyen is legyen?
Még mindig konkrét rendszerek megnevezése nélkül: legyen logikusan, következetesen felépített szabályrendszer. Nem szerencsés, ha szinte minden mechanikát máshogy kell dobni //lásd pl. MAGUS ETK, ahol d10 a tulajdonságpróba (aládobás), d100 a százalékos képzettség próba (aládobás), d100 a támadásdobásdobás (minél nagyobbat), d10 a kezdeményezés dobás (minél nagyobbat), d10 a varázslatok erejének növelésére (minél nagyobbat)//. Az a jó, ha kb. ugyanúgy kell dobni szinte mindent, max. a sebzésben van eltérés. Így elég megérteni a rendszer alapvető működését, a többi elemet könnyebb az alapra felépíteni. 

Egy nagyon szubjektív tanács
Szerintem érdemes az első mesélést nem valamilyen nagyon elvont, newschool jellegű, erősen narratív rendszerben megejteni.
Egyrészt, ezek a játékok nagyon másmilyenek, mint a hagyományosabbak.  Érdemes első körben a hétköznapibb játékokat megismerni, és utólag eltérni ezektől, nem pedig a kivételt rakni le alapnak. 
Másrészt (ez már kevésbé szubjektív), a dobások általában sokkal általánosabb eredményt hoznak, mint a hagyományos játékok dobásai. Míg egy klasszikus zárnyitás vagy kinyitja az ajtót vagy nem, addig itt millió és egy esemény elindítója lehet a dobás, mert kijöhet olyan, hogy kinyílik az ajtó, de meghalják, vagy kinyitja simán, de lehet, hogy beletörik az álkulcs a zárba és még az őrök is jönnek... sokkal több improvizációt várnak el ezek a játékok, mint hétköznapibb társaik. Ez azonban nem feltétlen baj! Ha a mesélési tapasztalattól független sok kalandot le szoktál játszani fejben, esetleg történeteket írsz, vagy csak jól imprózol, akkor ez a veszély számodra talán nem is akkora nagy.

De térjünk át a konkrétumokra!
Ha tudsz angolul, a D&D 5. kiadását merem ajánlani. Egyszerű (szerepjátékos szemmel), logikus, következetes, és nagyon népszerű, így biztos találsz segítséget, vagy akár játékosokat, ha szeretnél.

A másik általam javasolt rendszer a Kard és Mágia. Közössége ugyan jóval kisebb van, ellenben teljesen ingyenes, és a relatív egyszerűsége mellett még kevésbé szerteágazó is, mint a fent említett D&D.

Egyszerűen nem lehet vele mellé lőni.

Gondban vagyok, ajánlanám-e?
A feleségem kifejezetten ajánlaná a Kések az Éjben rendszerét. Szerintem az nem egy kezdő mesélőnek való játék, ellenben ő tényleg ebben mesélte első (és eddig egyetlen) játékát, ami egyébként elég jól sikerült. 

És ha én valami nem ajánlott rendszerben akarok elkezdeni mesélni?
Csináld barátom!  Én úgy vélem, megnehezíted a saját dolgod, de ez nem feltétlen baj. Irónia nélkül: szeretni a kihívásokat igenis hasznos mesélői tulajdonság. (Mindig lesz kihívásod a játékosok döntéseinek hála.)