A MAGUS egyik nagy bűne a sznobság volt. 

Mielőtt magamra haragítanám a játék rajongóit, mit értek ez alatt? Ipari mennyiségben szerepelt az alapkönyvekben vagy a Rúna magazinokban az "ezt a kasztot csak tapasztalt játékosoknak ajánljuk" vagy a "szigorúan NJK kaszt" (ezek általában a legmenőbbek voltak persze, mint pl. a kráni fejvadászok). Az első mögött az a mentalitás állt, hogy a kaszt szabálymechanikailag vagy morálisan annyira bonyolult, hogy tapasztalatlan játékos nem tudna vele jól játszani, a második esetben pedig az adott kasztok egyszerűen erősebbek voltak mint a szabálykönyvekben megjelentek, ezért nem akarták azt játékosok kezébe adni. Ugye ez az antitápolás és az "aki nem vérpisti, az nem játszik tápos karakterrel, mert nem ettől vagy jó szerepjátékos" szellemiség, ami gyökereiben nem rossz, de a gyakorlatban túltolták és szélsőséges méreteket öltött. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egy embert ismerek, akinek az első karakterei nem ajánlott kasztúak közül kerültek ki. Fejvadászról és boszorkánymesterről konkrétan tudok. Ennek ellenére nem szakadt senkire sem a plafon, és a játék sem szenvedett maradandó kárt, ellentétben velem, amikor felmentem egy MAGUS fórumra, és ott ilyen szövegeket láttam leírva (szándékosan nem szó szerint, ne keressetek rá), hogy:

"Nálam először csak harcossal vagy gladiátorral játszhat, és ha szépen megtanulta, akkor lehet tolvaj, fejvadász és hasonló, majd sok év kemény tanulás után varázshasználó"

Mi van? Szintkövetelményt kell teljesítsen a játékos? Az nem kétséges, hogy sok kaszt összetettebb, mint mások, ezért egy kezdőnek okozhat rossz játékélményt, ha nem tud benne kiteljesedni. Én sem ajánlanék varázslót MAGUS-ban, vagy sorcerert (a 3. kiadás fordításában mágus volt a kaszt neve) D&D-ben. De megkövetelni egy több hónapos-éves tanulási időszakot már nevetséges. 

Erre a fenti jelenségre érdekesen rezonál egy olyan dolog, amibe nemrég szaladtam bele. Szeptemberben Kések az Éjben kampányt fogok mesélni, egy másik csapatnak. Eredendően a három magyarul megjelent Forged in the Dark rendszert, a Feltört Bolygó, a Kések az Éjben és a Pengék Szövetsége közt kínáltam választást, és a Kések mellett döntöttek. Viszont ketten is azt írták nekem a Pengék Szövetsége kapcsán, hogy "kevés lennék hozzá".

Ez megint a "játékosként nem érzem magam elég tapasztalt szerepjátékosnak" gondolata, tehát kevés a játékosi szint. És erről szeretnék pár gondolatot megosztani.

Menő, mi? Na, akkor mondj le róla nagyon gyorsan, mert te ehhez még csirke vagy!

Egyrészt az, hogy ki a jó szerepjátékos, az nagyon szubjektív, erről Kildar kb. mindent elmondott. Másrészt én nagyon határozottan elhatárolódom attól a mentalitástól, hogy valami féle szerepjátékossági vizsgát kelljen teljesíteni egy kaszt vagy akár egy egész játék használatához. Nemrég írtam róla, hogy milyen rendszereket ajánlanék kezdő mesélőknek, de ott is szerepel, hogy valójában bármilyen rendszerben el lehet kezdeni mesélni. Nos, játszani is. Bármilyen rendszer, bármilyen kasztjával lehet szerepjátékozni, akkor is, ha előtte sose tetted. 

Az más kérdés, hogy lehet, hogy egy másik rendszerrel jobban járnál. Hogy elsőre nagyon bonyolult lesz. Hogy túl sok információt kellene fejben tartanod hozzá, hogy hatékony lehess. Általában érdemes a tapasztaltabbak tanácsát kikérni és megfogadni, de segítséggel minden rendszer és minden kaszt megtanulható! Persze van amibe több időt és energiát kell ölni, amit egy kezdő (aki nem is igen tudja, hogy tényleg érdekli-e ez a fura hobbi) jó eséllyel nem ölne bele.

Tehát igen, léteznek kezdő játékos barát rendszerek és karakter típusok (nem akarom mindig a kaszt szót használni, hisz sok rendszerben nincsenek is olyanok). Léteznek, okkal léteznek, megkönnyíti az életünket, ha ilyennel kezdünk, de semmiképpen sem kell erre törvényként tekinteni, főleg ha a mesélő kifejezetten segítőkész.

//Én megéltem, hogy D&D 5. kiadásban a harmadik játék után is kérdés volt, hogy "mivel dobjuk a támadó dobást" (és nem teltek el hónapok a játékülések között) és azt is, hogy valaki első átolvasás után összeütött egy baromi potens Cyberpunk karaktert. Egyszerűen többet számít, hogy mennyire akarja érteni a rendszert a játékos, mint hogy mennyire bonyolult.//

Konklúzió: az, hogy a szerepjáték, egyes játékok kasztjai, vagy egyes játékok rendszere "bizonyos szintű játékosi tapasztalatot igényel" erősen eltúlzott gondolat. Van igazságmagja, de általában messze túl szigorúan, betű szerint értelmezik. Ahhoz, hogy valaki ezzel vagy azzal játszani tudjon, elsősorban akarnia kell tudni játszani vele. Ha a játékosban megvan az akarat és tesz is érte, a mesélőben pedig a szándék, hogy segítsen, akkor igenis játszhasson bármivel, ami szimpatikus neki, anélkül, hogy bárkinek a fitymáló tekintetétől vagy csípős véleményétől félnie kéne.

Nincs olyan sok szerepjátékos Magyarországon. Ha valaki érdeklődik a hobbi iránt, ne vegyük el a kedvét azzal, hogy rögtön megmondjuk mi az, amivel eszébe se jusson játszani. Adjunk tanácsot, (első alkalommal jó eséllyel úgyis megfogadja majd, ha pedig nem, akkor jó eséllyel már van a fejében egy koncepció) de ne feszüljünk bele a "tapasztalt játékos figyeli elég magas szintű player vagy-e, és ha igen, megnyílnak az új választható opciók".