A Feltört Bolygó (Hack the Planet) egy Forged in the Dark játék (tehát a Kések az Éjben (Blades in the Dark) rendszerét használja), ezúttal cyberpunk stílusban. Én nagyon szeretem a FitD játékokat, írtam korábban a szintén magyarul megjelent Pengék Szövetségéről (Band of Blades) is. Itt és most meg is ragadom a lehetőséget, és köszönetet mondok a Kalandhorizont Kiadónak, és azon belül Bakk Lászlónak, aki nélkül sosem ismerem meg ezeket a játékokat, márpedig ez a rendszer a kedvencem (de legalábbis az egyik kedvencem) lett.

A Feltört Bolygóról azonban eredetileg nem akartam ismertetőt írni, noha tetszett a játék. De akkor mi a baj?

Maga a szabályrendszer nagyon kis mértékben tér el a Kések az Éjbentől. Aki ezt akarja megismerni, jobban jár, ha elolvassa Eraman ismeretőjét az LFG-n, ami egy nagyon szépen felépített bemutató. Én már a korábbi ismertetőimnél is inkább a világot, a hangulatot akartam megfogni, a rendszer tömör leírása sosem volt erősségem. Másrészt a cyberpunkról már írtam általánosságban itt a blogomon belül is. Felvetődött a kérdés, hogy mégis mit érdemes nekem még leírnom? 

A választ az LFG-n Theszeusz adta meg, aki feltette a kérdést: "Érdeklődnék, hogy a Blades és kiberpunk kistestvére, a Feltört Bolygó világai milyenek? Érdekesek maguk a világok? Vagyis ha lehámozom ezeket a szabályokat, akkor is van róluk annyi leírás, hogy izgalmasan lehessen velük játszani egy másik hozzárakott szabályrendszerrel?"

Később pedig azt a megjegyzést fűzte hozzá: "Az a "baj" a cyberpunk játékokkal, hogy amennyire izgalmasnak tartottam régebben a kibervereket régen így játékszinten, most már még játékszinten is kiráz tőlük a hideg... Viszont a cyberpunk (vagy inkább "neon noir"?) világokat még mindig érdekesnek találom."

Ezek jogos kérdések, és jogos következtetések. Megkísérlek tehát egy olyan, nem hagyományos ismertetőt írni, amely megragadja a hangulatát, segít eldönteni, kinek való vagy nem való a játék, és boncolgatom, mennyire Kések az Éjben és mennyire cyberpunk a Kések az éjbenes cyberpunk?

A borító szépen visszaadja a megcélzott hangulatot. Viszont több kép nem lesz, egyrészt van a játék oldalán legális betekintő a kiadványba (nem kötelező végignézni, de pörgessetek bele bátran),  másrészt vegyétek meg a könyvet.

Kedves olvasók!

Felvetődött, hogy a sötét alapon fehér betűk nagyon bántják a szemet. Mi a véleményetek, jobb ez a mostani megjelenés? Kellemesebb így a blogra nézni?

A Necron techno-mágus várja a válaszotokat! 

2020.09.11-én indult jelen formájában a Démonok és Sárkányok blog. Viszonylag sok írás született azóta, bár egy része nem publikus (azok egy hombrew világ leírásait tartalmazzák, de nem érzem őket elég erősnek a nyilvánossághoz. Igény esetén közzéteszem szívesen.)

Bár kevés bejegyzésemet publikáltam nyilvános helyeken (bár volt ami az lfg-n megjelent másodközlésben, és erre egyébként baromira büszke vagyok, annak ellenére, hogy volt ismerősöm, akit annyira megsértettem vele, hogy letiltott a közösségi médiában), valamekkora ismertségre azért szert tettem az írásaim révén, illetve elkezdtem aktívabban véleményt formálni a különböző szerepjáték csoportokban. Ennek az útnak a vége pedig az lett, hogy lehetőséget kaptam részt venni a Kockák és Sárkányok Youtube csatorna 2022.05.21-én tartott mesélői workshopján. Ráadásul (bár már a megkeresést is megtiszteltetésnek vettem) felkérést kaptam arra is, hogy a "Saját világ készítése" témakör kerekasztal beszélgetésének egyik résztvevőjeként legyek ott.

Mivel az alkalomról lesznek videófelvételek, a bejegyzést később frissíteni fogom. Képeket sajnos nem készítettem, így most azok nem lesznek. Továbbá nem hiteles krónikásként kívánok beszámolni az eseményekről, hanem az érzelmi oldalát próbálom megfogni, így előre is elnézést, ha ez az írás csapongó lesz. 

Ez egy kicsit személyesebb jellegű írás lesz, de azért megmarad a szerepjátékos blog keretein belül. Viszont úgy érzem, érdemes nyilvánosan kiadnom magamból, mert talán más is jár hasonló cipőben, mint én. Nekem jól jött volna, ha valaki beszél nekem ilyesmiről.

A mai poszt témája egyrészt, hogy miért nem megy nekem a kampánymesélés, továbbá érinteni fogja, hogy mire van nekem mesélőként igényem és mi az, amire nagyon nincs. Mivel itt sok esetben a saját csapatommal szembenálló vélemény is leírásra fog kerülni, igyekszem minél általánosabban fogalmazni, de lássuk be, én is a saját tapasztalataimból tudok következtetéseket levonni.

Amit előre leszögeznék: nem ítéletet akarok mondani senki felett. Nem tartom a saját ízlésemet értékesebbnek mint a másokét.

Na elég a felcsigázásból, vágjunk bele!

A mesélő fantáziája.

//Mesélői megjegyzés: Sjón játékosa most saját kommentárjaival is elátta beszámolóját, melyeket igen hasznosnak találtam. Kicsit a ló túloldala volt az előző rövidke játékhoz képest, kb. 7 órás játékidőt ölelt fel (szünetekkel). Én élveztem, de kiderült, hogy egyes játékosaim közel sem annyira tudnak azonosulni a rendszerrel és a setting hangulatával. Megjegyzendő, hogy nekem továbbra is sokat ad és adott a Heimurinn, és remélem, hogy lesz még folytatása, de a csapat nagy része inkább térne át kevésbé véres-halálos rendszerre. A krónika jövője még nem dőlt el, Sjón és Enku játékosának biztosan tetszik a kaland.//

Heimurinn-hangulat.

Áprilisra ígérik a FAGE szerepjáték magyar nyelvű alapkönyvet, júliusra várható a Cyberpunk Red magyarul, és minden nap tűkön ülve várjuk, hogy mi lesz a D&D 5E magyar kiadásával. Vannak más bejelentések is, de engem ez a három érdekel.

//Update 2022.03.24 - A Kalandhorizont ma bejelentette a City of Mist (Ködváros) magyar kiadását, ami még simán belefér ebbe a sorba, mert évekkel ezelőtt olvastam róla, és nagyon királynak tűnt!//

Aktívan zajlik a Heimurinban játszott lundborgi krónika, és hamarosan belevágunk egy többé-kevésbé Worlukon (erősen lore light felfogásban) játszódó Kard és Mágia kampányba is. Játékosként pedig bele-bele kóstolok (jobb híján angolul) a D&D 5. kiadásába.

Személy szerint én egyébként nagyon szeretem az 5E-t. Ezen biztos sokan felhördülnek, de véleményem szerint ritka elegáns megoldásokkal operál, akár csak az előny-hátrány rendszerre, vagy a rövid és hosszú pihenőkkel kezelt HP értelmezésre, avagy: a HP nem életerő.

A FAGE szintén egy tetszetős rendszernek tűnik, én rengeteg lehetőséget látok benne, de azzal hosszú távra majd az év végén tudok tervezni, mikor kijött az alapkönyv mellé a bestiárium és a Companium (a fordítás még nem ismert). Ami érdekessé teszi, hogy nagyon ynev kompatibilisnek látszik, ami alávághat a lassan, de biztos forrásból tudom, hogy valóban készülgető MKK-nak.

Apropó MKK!
Szerintem mostanra eljutottunk arra a pontra, hogy az MKK nem nyerhet. Persze biztosan sokan megveszik már csak a logó miatt is, de annyit kell rá várni, hogy a világ legjobb szerepjátéka is lehet, akkor sem fogja tudni beteljesíteni, amit elvárnak tőle. Én az eddig látottak alapján egy közepes, kb. 10/5-ös játéknak tartom, 10/10-esként van beharangozva és sokan 10/1-nek kiáltották ki... igen hangosan. De ha elkészül, én biztos, hogy részletesen ki fogom vesézni, aztán meglátjuk, milyen végső pontszámot adok.

Cyberpunk Red: a Cyberpunk 2077 óta rajongó vagyok (bár én a 2020-at is bírtam), szóval van bennem egy komoly pezsgés, viszont remélem változik majd amit eddig láttam a fordításából, mert annyira nem szerettem bele. 

Aminek még nagyon örülnék:
Kard és Mágia 2. kiadás. Szó van róla egy ideje, hátha összejön ma.
Hét tenger 2. kiadás, vagy Legend of the Five Rings 5. kiadás magyarul. Mivel a Delta Vision beszállt a szerepjáték piacra, tőke van rá. Reménykedjünk...

Ami viszont vicces: 
Volt egy olyan hét idén, amelyen az egyik fórumon a Delta Vision embereként hivatkoztak rám, míg máshol a Tuan emberének neveztek. Az egyik tábor szerint nem vagyok elég kritikus, míg a másik szerint túl kritikus vagyok a Delta felé, így ezt a következtetést vonták le.
Na, akkor most, hányadán is állok...
Nos, valamikor a MAGUS kártya fejlesztőjeként volt közöm a Deltához, kb. képviseltem a kiadó egyik termékét. Ez alatt jó fiú voltam, egy rossz szót sem szóltam akkor sem, ha valami nem tetszett. De jelenleg teljesen független vagyok minden kiadótól, teljesen vásárlóként képviselem magam, és igenis fenntartom a jogot, hogy kritizáljam azt, ami nem tetszik. Márpedig nekem nem tetszik, hogy a rendszeresnek ígért MKK posztok több hónap alatt frissülnek csak. Nekem nem tetszik, hogy nem kapok hírt a D&D magyar kiadásáról, bár március közepére ígértek bejelentést. Amellett, hogy tetszik a FAGE és a Cyberpunk kiadása is. Köszönöm szépen, de én nem vagyok egyik oldal mellett sem, én egy hol elégedett, hol elégedetlen célközönség vagyok. Viszonylag könnyű engem boldoggá tenni: tartsuk magunkat az ígért határidőkhöz, és ha ez nem megy, akkor jelezzük, hogy ez most nem fog menni, ezért és ezért. Nem hiszem, hogy sokat kérek... 

//Ismét Sjón játékosának tollából jöjjön első tényleges játékalkalmunk története. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elkövettem egy nagy hibát: a kaland rövid lett. Tudtam, hogy nem valami hosszú, de valamiért túlbecsültem a karakterkedéssel töltött időt, így nettó 3 óra alatt véget is ért. Erre mostantól sokkal komolyabban fogok figyelni.//

Valami ilyesminek képzelte el azt a trollt, melynek teteme fontos részét képezte ennek a kalandnak, a részleteket lásd lentebb. 

Lehet csak én vagyok ilyen szégyentelenül szubjektív személyiség, de nekem hajlamom van a "jót" úgy fordítani: "ami nekem tetszik". Persze az ember (jobb esetben) igyekszik objektív szempontokat is mérlegelni, csak hát ez nem egyszerű. Senki sem szereti azt mondani, hogy "ami nekem tetszik, az igazából nem jó". Ösztönösen úgy gondolkodunk (én biztos), hogy nyilván azért szeretek valamit, mert az a valami jó.

Most, hogy túl vagyunk a konyhapszichológiai felvezetőn, térjünk rá a bejegyzés megírásának okaira. A különböző szerepjátékos csoportokban visszatérő téma, hogy ez vagy az a játék jó vagy nem jó? És az adott rendszer rajongói és utálói késhegyre menő vitába bocsátkoznak a témában. Utoljára a D&D 5E és a MAGUS ETK kapcsán olvastam ilyen vitát, és szerintem a magyar neten ezek a legvisszatérőbb témák (mivel ez a két legnépszerűbb rendszer), de valójában kb. minden játékkal előkerül, amit viszonylag sokan ismernek.

Most kísérletet teszek rá, hogy önmagamból kilépve, objektív mércét állítsak fel, ami alapján egy szerepjáték rendszer jó, független attól, hogy szeretem-e. Vágjunk hát bele.

Adjunk neki!

//Egyik játékosom tollából szóljon most Heimurinn betanuló játékának hiteles  krónikája. Ez volt a 0. alkalmas karakteralkotás utáni "tutorial" játék, amiben kicsit kipróbálhatták a rendszer lényegét.// 

Magasztos Karnonou, hatalmas Rén Atya, hát ezt is megértük, Kráka! Ma felnőtté avatott a godi. De talán inkább az elején kezdem.

Sjón, a szellemek barátja

A "mitől MAGUS a MAGUS, mi adja a MAGUS feelinget" az MKK fejlesztőinek visszatérő kérdése, amely egyébként egy okos érvelés, tekintve, hogy baromira nem definiált dolog. Mert az tény, hogy 5 M*-ozó társaságból 5 fog más stílusban játszani, hiába játszanak mind ETK-t.

Mivel egykor nekem is az KKUK (Kézikönyv Kalandozóknak és Útmutató Kalandmestereknek) és az ETK (Első Törvénykönyv) //a MAGUS első alapkönyvének két, apróságokban eltérő kiadása// volt A szerepjáték, együtt tudok érezni azzal a csoporttat, amely évtizedek után is így van vele. Azonban időközben sok más rendszerbe is belevágtam (sokszor markánsan eltérőkbe, vagy csak a zsánerhez szerintem jobbakba), ezért mégis kívülállóként nézem a M* közösségeket. Közösségeket, mert a MAGUS nem egységes. 

Első és legfontosabb: nincs azzal baj, ha valaki soha semmit nem vesz a kezébe ETK-n kívül. És ez nem a leereszkedő, kisujjeltartós sznobkodás, amit egyébként gyűlölök. Egyszerűen nem kevesebb ember, akit nem maga a hobbi, hanem kizárólag a M* érdekel. Ezek az emberek nem is igazán szerepjátékoznak, hanem M*-oznak, a szerepjátékok elmélete, evolúciója, módszertana, na ez az ami nem érdekli őket.

Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy értem a "csak egy játék létezik, az nekem megfelel" csoportot (egyébként ez D&D-s és WoD-os verzióban is létezik, de most M* a téma). Szerintem rengeteg mindentől megfosztja magát, aki tudatosan nem akar más világokat, más rendszereket megismerni. Konkrétan más világoktól és rendszerektől.

E hosszúra nyúlt bevezető után azt fogom megvizsgálni, mi az a plusz, amit a KKUK/ETK és esetleg az UTK (Új Törvénykönyv) ad, és más rendszerek (pl. Kard és Mágia, D&D, Forged in the Dark, FAGE, stb.) nem adnak meg a ynevi kalandokhoz. Kísérletet teszek egyfajta M* minimum objektív megállapítására, és ezzel egyszerre megfogalmazom, mi adja meg nekem a Ynev érzést/MAGUS hangulatot. 

Ez egy elég nagy terjedelmű írás lesz, remélem ennek ellenére remélem, hogy lesz aki érdekesnek találja majd.

Az a bizonyos pentagramma.

Kissrác korom óta játszom számítógépes játékokkal (a sárga kazettás "Sega Mega Drive" játékok mellett). Prince of Persia, Stunts, majd később Age of Empires, Mortal Kombat, Commandos, Imperium Galaktika 1-2, stb... csupa nagy nevek :) 

De igazi gémer sosem voltam. Szerettem persze gépezni, de mindig több éves (néha évtizedes) lemaradásban voltam, mert modern PC-re sosem futotta. Ha egyik tönkrement, bontóból vettünk egy valamivel jobbat. Mikor lett internetem, akkor Youtube-ról néztem csorgó nyállal a játékbemutatókat, amelyekkel mások játszanak.

Persze a legjobb grafikájú játékok, tehát az asztali szerepjátékok (melyeket az elmém jelenít meg) mindig ott voltak. :)

Ez a tendencia idén karácsonykor változott, mikor egy felső-közép kategóriás gémer PC-vel lepett meg csodálatos feleségem, és egy egészen addig teljesen elérhetetlen játékkal, melynek címe: CYBERPUNK 2077.

Hello, Night City!

2021 nem volt túl jó év, a covid továbbra sem kímélt minket, a papírhiány pedig sok megjelenést elcsúsztatott, és szerintem mindenki tudna még pár negatív dolgot mondani idénről, pl. a családomban történt pár haláleset is. Én most kifejezetten a szerepjátékosi életemből fogom áttekinteni az elmúlt 365 napot.  

Nem számoltam a játékalkalmakat, de kevés volt belőlük. De valószínűleg a szikár számok nem sok embert érdekelnének (különösebben engem sem). 

Nézzük hát, az észrevételeket, ráébredéseket, elhatározásokat!

Nem tudom miért, de a magyar szerepjáték alkotók némelyike szeret nagyot durrantani decemberben. Tavaly Boldog-Bernárd István és Gebei Sándor érezte úgy, hogy ideje van a Kazamaták és Kompániák 2. kiadásának, idén pedig Seress Gábor ébredt rá, hogy közzé kell tegye vikinges alapokon nyugvó szerepjátékát, a Heimurinn-t! És milyen jól tették! Ezekben a covid terhelte időkben minden év vége nehéz időszak volt (legalábbis nekem nagyon) és mindkét esetben új lendületet kaptam tőlük.

Egy kis személyes kitekintés: kisfiú korom óta viking mániás vagyok, kb. azóta, hogy a bátyám mesélt róluk és megmutatta nekem Robert E.Howard: A Tenger Tigrisei című könyvet. Azóta is kedvelem a szakállas, fejszés, serivó óriásokat, akik a kietlen fagy vidékén élnek, harcolnak és fosztogatnak, akár fikciós történetben, akár a történelemben betöltött szerepükről van szól. A Tűz és Jég dalaiban (laikusoknak: Trónok harcában) is a Greyjoy a kedvenc házam :D

Nyilván szerettem volna szerepeltetni őket ilyen-olyan szerepjátékokban, de sosem sikerült igazán jól. Egy-egy északi jellegű karaktert be-becsempésztem pl. Kard és Mágiába, de mégsem volt olyan igazán világra hatást gyakorló megjelenítésük. Nos, a Heimurinnak van.

Ezzel a könyvvel kezdődött.

A szerepjáték nagyon sokrétű hobbi. Egészen eltérő igényekkel lehet leülni játszani, akár zsáneren belül, sőt, akár egy játékon belül is.

Ameddig nagyjából (vagy teljesen) azonosak az igények, addig minden kiváló. A probléma akkor jelentkezik, ha egy vagy több résztvevő markánsan eltérő igénnyel ül le az asztalhoz. Mivel a szerepjáték társas hobbi, elengedhetetlen a kompromisszum (ez minden programra igaz, amelyben több egyenrangú szereplő vesz részt). Na de mennyi kompromisszum elvárható? Mi van, ha a szükséges alkalmazkodás mértéke már a szórakozás rovására megy? És van amikor egyszerűen nem lehetséges a kompromisszum.

A másik fele a történetnek, hogy sokszor a játékosok teljesen kisiklatják a kalandot. Nem hajlandóak foglalkozni a küldetéssel, elmennek egy tök más irányba, mint a tervezett, vagy éppen csak azért sem hajlandóak ráharapni a kalandkampóra. Ekkor szokás mondani, hogy bár a kaland félresiklott, de mindenki jól szórakozott. Saját tapasztalatom alapján, ez sokszor igaz, sokszor a mesélő is jól elvan, de sajnos figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy mennyi munka van egy kaland megtervezésében. Ami gyakorlatilag kidobott idő és energia volt (talán máskor előkerül, de akkor sem ugyanaz, mint akkor lemesélni, amikor tervezted), ami biztosan megkeseríti az édes ízét annak a játéknak.

Megpróbálom körüljárni a témát, és talán megoldással is szolgálni... már amikor lehet.

A Kalandmester
Amit a családom szerint csinálok, amit a társadalom szerint csinálok, amit a barátaim szerint csinálok, amit a játékosaim szerint csinálok, amit szeretnék csinálni és amit általában csinálok. 

A szerepjátékok többsége kooperatív, azaz együttműködésre épülő játék. Természetesen, mivel a karakterek mögött hús-vér játékosok állnak, előfordulnak a karakterek közt konlfiktusok, még ha alapvetően egy cél is vezérli őket, ez a vitától kezdve a fenyyegetőzéssel kombinált vitán át a karakterek közti összecsapásig terjedő skálán mozog.

A címben szereplő "bocsi, csak kijátszottam a karakteremet" mondat általában akkor hangzik el az asztalnál, mikor az egyik játékos karaktere árt a másikénak. Elárulja, megsebesíti, szélsőséges esetben megöli. Ez a mondat ad önmaga (és reményei szerint az egész társaság) szemében felmentést arra, amit tett. 

Mindenki szereti a karakterét, hiszen azért alkotta meg, hogy a bőrébe bújhasson. A legtöbben még az előre generált karakterei iránt is kialakít valami féle kötődést, amivel szimpatizálhat, hiszen ha nem élvezed, hogy irányítod a figurát, akkor a játékot magát sem. Ez is előfordul, de a legtöbb esetben találunk kapcsolódást a karakterünkkel, ezért fájdalmasan érinthet a halála, vagy ha örök életére megbénul, esetleg rabszolga lesz... és ez fokozódik, amennyiben egy csapattárs okozta neki. Egy csapattárs, akinek a játékosával a legtöbb esetben (alapvetően a legtöbben a saját baráti társaságukkal ülnek le játszani) jóban vagyunk a mindennapokban.

Akiben minimális empátia van, az érzi, hogy rossz érzést kelt amit ilyenkor a másik karakter ellen tesz, így a játékostól kér bocsánatot (és felmentést) emiatt. Engem valójában az a kérdés foglalkoztat ami az alcímben szerepel: "de miért ilyen karaktert hoztál?"

A karakterek kb. egy erőszinten vannak és komoly károkat tudnak tenni egymásban.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sokszor járok úgy, hogy olvasgatok egy szörnygyűjteményt, és mire észbekapok, már tervezem is a kalandot gyakorlatilag azért, hogy ezt a szörnyet bemeséljem.

A különböző (általában fantasy, de van más zsánerben is példa rá) szerepjátékokban rémségek százaival találkozhatunk. Megjelennek a mi világunk mitológiáinak lényei, mint a kentaúrok, mantikorok, főnixek, stb. Vannak Tolkien örökségéből ránk maradtak, mint az orkok. Találkozhatunk általános vadállatokkal és azok különleges változataival, mint az óriásdarázs, vagy a teljesen hagyományos oroszlán. Vannak visszatérő fantasy elemek, mint pl. az élőholtak, démonok, stb. És persze vannak világspecifikus lények is, mint a ynevi iblogh, a krynni sárkányfatty, vagy az alagaesiai váltott macskák (ötös annak, aki google nélkül megmondja, melyik könyvsorozat világa ez utóbbi).

Most a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem néhány szívemnek kedves szörnyet, amit mindig örömmel mesélek be, vagy nagy örömmel mesélnék be, ha lenne rá lehetőségem.

Az élőholt légiók mindig menők!

Szerepjáték tematikájú blogba ritkán kerül elő ilyen írás. Nem is tisztán szerepjátékos dolog, mert az életem minden területére igaz.

Nem is olyan rég olvastam valamelyik szerepjátékos csoportba egy kérdést, hogy kinek hogy viseli a párja, hogy ilyen fura hobbiba öl heti több órát?

Én szerencsés fazon vagyok, mert a feleségem akkor is támogatott a hobbimba, mikor nem igazán értette (akkor még csak barátnő volt), Mikor pedig megértette, mi is ez, játékostársam lett, és nagy lelkesedéssel vágott bele bármilyen játékot is akartam mesélni.

Amikor a gyerekem túl nagy lett, hogy mellette üljünk le játszani, vállalta, hogy bár szereti, de nagy részt kivonja magát a hobbiból, mert az nekem fontosabb.

Ő egy hős.

Rajong az elfekért. 

Életem minden területén, a szerepjátékban is ő a múzsám. Sokszor konkrét ötleteket ad nekem, és életem eddigi legkidolgozottabb moduljához egy az egybe ő tervezte és rajzolta meg a kastélyt.

Ő a feleségem. Köszönök neked mindent!

A kép a feleségemet ábrázolja, Nagy Gergely az alkotó, megjelent MAGUS kártya grafikán, és felhasználása szigorúan engedély köteles! 

Ez a beszámoló nem lesz olyan kalandos, mint a korábbiak, ugyanis alig történt valami. Egy óra alatt lezártuk az egészet.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt utolsó alkalomnak is szántuk. A Kések az Éjben nem nagyon szereti a 6-8 alkalomnál hosszabb kampányokat, a karakterek vagy játszhatatlanná traumatizálódnak benne, vagy túltáposak lesznek, ha ennél tovább nyúlik.

A kampány túl jó volt ahhoz, hogy egyszerűen félbehagyjuk. Méltó lezárást kellett kapnia, de igazán már nem volt meg a lelkesedés, más játékok jobban érdekelnek. Szerintem a csapat többi tagja is így van ezzel.

No, nézzük mi is történt.

Doskvol szar hely. Az is maradt.

Kedves olvasók!

Ez a bejegyzés egész hosszú volt, de hiába mentettem, egyszerűen eltűnt a szöveg, így nem jutottam el a végleges publikálásig. Sajnálom, de képtelen vagyok ismét megírni.

Hogy ne veszítsünk el mindent, a bejegyzésem legértékesebb részét azért közzéteszem:

Apa és a kislánya a D&D Monsters Manual-ját nézegeti.

A D&D 5. kiadásának magyar megjelenése csak azért nem volt a legjobb hír 2019-ben, mert a lányom is ebben az évben született. 

A legelső szerepjáték jelenleg legfrisebb kiadása magyarul? Hát nem csodás?

Sajnos a kiadók közti jogi "ereszd el a hajam" okán a már elkészült, nyomdakész magyar verzió nem juthat el a nyomdába és így a könyvesboltok polcaira. A cégek csatáinak vesztesei mi, a rajongók vagyunk, erről bővebben ITT lehet olvasni. A dolog annyiban változott, hogy a GF9 már elengedte a témát, a WoTC pedig nem reagál a magyarországi megkeresésekre. 

Nagyon sokáig így nézett ki, hogy nem tehetünk semmit. De most, talán mégis?

A Dungeons & Dragons közösségi oldalán megjelent egy hír, miszerint Október 8-án megjelennek az alapkönyvek (Játékosok könyve, Szörnyek könyve, Mesélők könyve és egy Kezdőkészlet kaland) németül, franciául, olaszul és spanyolul. Ez azt jelenti, hogy nem egész Európában állt le az anyanyelvű kiadás, hanem vannak akik jó vásárlóerővel bírnak, nekik lehet. Csak a kis országok, pl. Magyarország szívta meg.

Barna Bálint (aki Kard és Másodteremtés címmel készítette el saját Gyűrűk Ura szerepjátékát, a Kard és Mágia alapján, és egyébként is nagyon penge Tolkien munkásságából) úgy tűnik, legalább annyira zokon vette ezt mint én, ezért kommentelt a bejelentés alá. Az általa használt #releasethehungarian5ePHB hashtag (engedjétek (megjelenni) a magyar (nyelvű) 5. kiadású játékosok könyvét) pedig kisebb forradalmat indított. A kommentje ebben a pillanatban 289 lájknál jár, a #releasethehungarian5ePHB számait pedig már össze sem tudom számolni.

ITT A LEHETŐSÉG, HOGY TE IS SEGÍTSD A MAGYAR KIADÁST!

Konkrétan ezt a szépet!

Mit kell tenned?

1. Facebookon keresd meg ezt a bejegyzést.

2. Lájkold Barna Bálint válaszát és kommenteld alá (vagy csak külön a bejegyzéshez), hogy 

#releasethehungarian5ephb

3. Szólj a szerepjátékos ismerőseidnek, vagy bárkinek, aki hajlandó segíteni, hogy ez a kiváló játék megjelenhessen a szép anyanyelvünkön!

Tegyünk együtt azért, hogy legyen magyar D&D 5!

A szerepjáték egyik élménye, hogy úgy érezheted, mint ha egy regény hőse lennél. Átélhetsz olyan kalandokat, amiket a szeretet könyveid hősei élnek át. Sokan előbb kezdenek el fantasy könyveket olvasni, mint szerepjátékozni (ezzel én is így voltam), szóval teljesen a blog profiljába vág, ha kicsit foglalkozunk fantasy könyvekkel is. Ezek a könyvek voltak (vannak) nagy hatással a szerepjátékos életemre :)

Igyekeztem olyan sorrendet tartani, ahogy találkoztam az adott könyvvvel. Hogy ez sikerült-e, nem tudom, 20 éve is megvan már, hogy a fantasy irodalom szerelmese vagyok :)

Merüljünk el a könyvek varázslatos világában!

A bevezető bevezetője – mi is az OSR?
Az OSR (Old School Renaissance) nagyon tömören egy mozgalom, melynek a célja az volt, hogy ismét felfedezzék, ismét elővegyék az eredeti, 1974-es ős D&D (ODnD) hangulatát, értékeit, játékstílusát. A témáról röviden írtam a KÉK ismertetőmben, illetve a Kockák és Sárkányok csatornán volt egy nagyon alapos körüljárása a témának. Hogy ez mennyire nagy téma, jól mutatja, hogy egy röpke 1 óra 10 perces videóról van szó (és talán nem is ment bele minden aspektuásba, mindenesetre nagyon igényes munka). 

Tömören: az OSR jött, látott, győzött, legalábbis olyan értelemben, hogy mára kialakult egy réteghobbi a szerepjátékon belül, akik stabilan rajonganak a régi idők fülig szaros saras kalandozó fantasy stílusáért, ahol a karakterek nem erősebbek, mint a világ (sőt), és még a fáklyákat is számon kell tartani, különben vakon kell botladozni a kazamatákban.

A halálosság és a korlátozott erőforrások mellett fontos jellemző, hogy a karakterek személyiségére az oldschool stílus ritkán épít, inkább csak eszköz a játékos kezében, hogy hatni tudjon a világra. A fókusz itt a problémamegoldáson van, hogy milyen módon találod meg és kerülöd el a csapdát, vagy hogyan kerülsz előnyös helyzetben egy náladnál jóval erősebb ellenféllel szemben.

Nem érzem magam alkalmasnak, hogy az OSR-ról szakszerű ismertetőt írjak. Ezt meghagyom a nálam tájékozottabbaknak. Ez a bejegyzés ennél személyesebb jellegű lesz: hogyan fedeztem fel újra azokat a régi értékeket, amiket egykor szerettem a szerepjátékokban?

Minden ezzel kezdődött. 

Kane volt a soros góré, és úgy határozott, ideje végrehajtani ördögi tervét és lerombolni a kerítést, mely Doskvolt védelmezi a vad kísértetektől. Azonban azt is tudta, hogy Irivina, a csapat Suttogója kifejezetten ellenzi ezt a tervét, ezért ravasz módon elküldte a skovföldit, hogy hazája menekültjei közül toborozzon embereket a Kísértetek elleni háborúhoz. Irivina el is ment elvégezni a küldetés ráeső részét, közben Kane, Alake és Vaskari kíséretével a Selyempart egy elhagyatott, tengerhez közeli részéhez ment, hogy beteljesítsék a Skorpió őrült álmát.

Doskvol dokkjai

Nem szoktam előre megírt kalandokat mesélni. Nem mondom, hogy példátlan, de nem jellemző. Egészen kezdő mesélőként is saját (az elején nem túl jó :D) kalandokat írtam, mert riasztott az a rengeteg információ, ami le volt írva a kalandmodulokban.

Én is MAGUS-sal kezdtem, mint sokan mások és az ehez megjelent modulok erősen történet fókuszúak voltak (ez egyébként a D&D moduljaira is jellemző, ha jól tudom, a Phandelver elfeledett bányái pl. biztosan). Egy-kettőt lemeséltem, de összességében nem fogtak meg.

Mivel egy hosszabb betegállományon vagyok túl, volt időm nézelődni a neten, többek között a Kard és Mágia kiadójának, az EMDT (Első Magyar D20 Társaság) anyagaiba is belenéztem, aztán mire észbekaptam már meg is rendeltem három modult (Kishar Elveszett Völgye, A Városisten Árnyékában, Gornate Erdeje). Most ezeket fogom ismertetni, szigorúan spoiler mentesen!

A három kaland, Mur városának nagy méretű térképe és Lux Gábor sajátkezűleg írt intelmei.

Ki az, aki sosem akart még saját szerepjátékot készíteni? Oké, biztosan sokan vannak így, én mindenesetre nem tartoztam soha közéjük. Van sok félkész és félig se kész vázlatom, vannak komolyabbak és könnyedebbek is.

Amit most megosztok veletek, az egy pár óra alatt összeírt, kezdetleges játékocska. Játszható minden világon, bármilyen settingbe, lehet narratív jellegű, horrorisztikusabb, hősiesebb, stb. Címhez várok ötleteket :)

A játék nem kitesztelt, és biztosan rengeteg mindenen lehetne rajta javítani.

Miért érdemes esetleg kipróbálni?

 – Egyszerű. A játékosok max. 6 db hagyományos, 6 oldalú dobókockával dobnak és csak a 4-5-6 eredményeket kell összeszámolni. (Na jó, a hatos dobás esetén figyelni kell, lásd lent.)

– Bármilyen világba, környezetbe, settingbe beépíthető. Star Wars? Faerún? Ynev? Középfölde? Cyberpunk? Horror? DC vagy Marvel hősök? Ez a játék pont megfelelő lesz :)

– Rugalmas. A játék könnyen alakítható. Szabályokat kiveheted, újakat tehetsz bele, módosíthatsz rajtuk. Végül is, ez a te játékod...

Kinek nem ajánlom? 
– A komplex rendszerek rajongóinak.

– Akiknek nincs fantáziájuk megtölteni tartalommal a keretet és inkább csak a meglévő lehetőségekből szeretnek vállogatni.

– Akik elsősorban a realitás leképezését szeretik és nem kedvelik az absztrakciót. 

Nincs már hátra, mint jó szórakozást kívánjak eme egyszerű kis játékhoz :)

 Annyi szép kocka van, használjunk mondjuk kizárólag d6-ot :D